Védettségben Krisztussal

• Olvasmány: Zsidókhoz írt levél 9,11-15
• Alapige: Zsidókhoz írt levél 9,13-14

„Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”

A felolvasott Ige alapján a mai igehirdetés a védelemről szól. Miben találunk tisztaságot, védettséget?

Edward Jenner angol orvos az 1700-as évek végén, a feketehimlő járvány idején a teheneknek köszönhette a védelmet. Korábban ugyanis megfigyelték, hogy azok a tehenészlányok, akik elkapták a tehénhimlőt (ami emberre nem veszélyes), nem fertőződtek meg a feketehimlővel közeli rokonaiktól. Ők maguk is tudták ezt, és dicsekedtek vele: „Nem kaphatom el a himlőt, mert rajtam van a tehén himlője.”.

Jenner a megfigyelés alapján kísérletezni kezdett: Mesterségesen megfertőzött embereket a tehénhimlővel, megfigyelte őket, és kiderült, hogy minden esetben védettek lettek a feketehimlővel szemben.

Ez volt az emberiség történetének első védőoltása, amit később Pasteur nevezett el vakcinának, hogy a tehénhimlőre emlékeztessen. A tehén latin neve ugyanis „vacca” (vakca). Jennert sokan gúnyolták a „tehenes” védőoltás miatt, a feketehimlő járványt azonban így sikerült megfékezni.

Azóta már sokféle védőoltást alkalmaznak, gyermekkorunktól többet is kapunk különféle bajok ellen. – Most pedig újra vakcinától várja az egész világ, hogy a járványnak vége legyen, és teljes életet élhessünk.

Volt egy másik tehén is, amitől tisztaságot, védettséget vártak az emberek: a vörös tehén. A mózesi előírások szerint a papnak el kellett égetnie egy hibátlan vörös tehenet a táboron kívül, majd a hamvaiból tisztító vizet készített. Ha valaki kultikusan tisztátalan lett pl. mert holttesttel vagy tárgyaival érintkezett, ezzel kellett meghinteni, hogy megtisztuljon. Az eljárás elmulasztása halálos bűnnek számított. A vörös tehén hamva így adott védettséget Izráel népének.

Erre hivatkozik a felolvasott Ige is: „Ha tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor Krisztus vére mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”

Törekszünk a tisztaságra, és nagyon vágyunk védettségre a vírus ellen. Nagyon szeretnénk már visszakapni a normális, teljes életünket, ezért azt kívánjuk, hogy legyen sikeres a védőoltás, legyen megfelelő átoltottság és védelem, hogy vége legyen a járványnak és minden hozzá kapcsolódó korlátozásnak.

Mindannyian érezzük magunkon, hogy a járványhelyzet lelkileg is megbetegített minket. Lelkileg beteggé tette a társadalmat. Óriási károkat okozott a kapcsolatainkban, a közösségeinkben, gyülekezeteinkben. Elmaradtak ünneplések, kihagytunk igei alkalmakat a félelem miatt, és korlátozva vagyunk a találkozásokban. A lelki betegségre sajnos nincs semmilyen vakcina, és nem segít a vörös tehén hamva sem.

Erről hallunk az Igében is: A vörös tehén hamva csupán külsőleg tesz tisztává, Krisztus vére azonban belül, a lelkünkben ad tisztulást. Törekedjünk hát erre a teljes védettségre, mert ez az egész életünket átfogja, védelembe veszi!

A teljes védettség titka Krisztusban van, az Ő értünk hozott áldozatában.

A vörös tehén hamva csak ideig való megoldást adott Izráelnek, amikor megtisztulást nyertek. Azonban az eljárás nem volt tökéletes, újra meg újra ismételni kellett. Ugyanez a helyzet minden egyéb ószövetségi áldozattal is: mindig ismételni kellett azokat, mivel magára a bűnre nem adott megoldást.

Arra Krisztus adott végérvényes választ, amikor önmagát odaáldozta váltságul, megfizetett az ember bűnéért. Áldozata tökéletes, egyszeri és megismételhetetlen.

Krisztus áldozatának fényében felismerhetjük bűneinket, lelkünk betegségeit, életünk nyomorúságát, Istentől elszakított állapotunkat. A lelki megmosás pedig úgy történik, hogy Isten előtt őszintén bánjuk a bűnünket, Tőle kérünk feloldozást, és teljes hittel Neki adjuk magunkat, elfogadjuk Krisztustól lelkünk tisztaságát, a bűnbocsánatot.

Ebben a lelki folyamatban egyik felismerés vonja maga után a másikat, és a felismerések után végül meg kell mozdulnia az akaratnak is.

Ezt szeretném még megmutatni az Igében: Mi is a célja az egész lelki mosakodásnak, tisztaságnak, védettségnek? Mit vár tőlünk Krisztus?

Az Igében két választ találunk, amik egymásra épülnek. Az első, hogy megtisztított lelkiismerettel „szolgáljunk az élő Istennek”. Ezt kínálja nekünk Krisztus, és erre hív el minket. Egy normális életre az Ő szolgálatában, felemelt fejjel, félelem nélkül, tiszta lelkiismerettel. Ilyen az Istennek szentelt élet.

A másik pedig hozzáteszi azt is, hogy a védelem nem csak erre a földi életre szól, hanem „hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökséget”.

Mi ennek örömében élhetjük az életünket. Ez erősít meg, amikor félelmek szorítanak, és amikor a halál közel jön hozzánk, kapcsolatainkat szétszakítja, fájdalmat okoz nekünk. Valahányszor a bűn rontása megerősödik, megtapasztaljuk, hogy a kegyelem nagyobb a bűnnél, és a mi hitünk ezen alapszik. Ezért láthatunk túl halálon és minden rontáson. A mi reménységünk feljebb tekint ezeknél: Istenre. És előre tekint: az örökkévaló örökségre, az üdvösségre.

Legyen a miénk is a tehenészlányok dicsekvése és magabiztossága! Az övéknél mi sokkal nagyobb és teljesebb védettségben élhetünk. Ha felismerjük Krisztus áldozatának értékét, ha megtaláljuk és elfogadjuk Őt. Ha pedig már az Övéi vagyunk, akkor hitben boldog meggyőződéssel élhetjük életünket. Sőt, dicsekedve, ahogy az apostol is írja:

„Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt” (Rm 15,17). Egy másik helyen pedig: „és ettől a dicsekvésemtől még Akhájában sem fognak megfosztani!” (2Kor 11,10)

Sem Akhájában, sem Pannóniában, és sehol a világon. Mert ennek a dicsekvésnek Krisztusban van az alapja. Az Ő ajándéka nekünk, hogy boldog meggyőződéssel, hitben teljes bizonyossággal élhetünk.