Az igazi bölcsesség

• Olvasmány: Krónikák 2. könyve 1,6-13
• Alapige: Máté evangéliuma 7,24-27

„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

Sámuel két könyve és az azt követő Királyok könyvei Izrael népének történelmét írják le. Ezt ismétli meg kis szerkesztési változatokkal a két Krónikák könyve. 

A honfoglalás után bírák vezették az országot, ám a zsidó nép idővel a környező népekhez hasonlóan királyt szeretett volna. Isten engedett a kérésüknek, és Sámuel prófétán keresztül előbb Sault, majd Dávidot választotta ki isteni uralmának eszközéül. Dávid tehetséges hadvezér volt, sikeresen verte vissza az ellenséges támadásokat, az ország határait kiterjesztette, és egy politikailag erős államot hozott létre.

Salamon nem a legidősebb fia volt, ám Isten őt választotta ki, és koronáztatta meg az idős Dáviddal. Felolvasott igénk ezt a drámai pillanatot idézi fel, mikor az ifjú új király megkapja a hatalmas feladatot: egy ország építését. És ő uralkodását azzal kezdi, hogy Istennek áldozatot mutat be, imádkozik, keresi a vele való találkozást. Az Úr pedig válaszol neki, és segítségét ígéri az ország-építésben.

Újszövetségi igénk, Jézus Hegyi Beszédének záróképe is építésről: élet-építésről szól. Ennek üzenetét megértve jöhet közel hozzánk a három-ezer évvel ezelőtti király története! Tanulhatunk Salamontól mi, akik saját emberi életünk lehetőségeinek trónját, felelősségének koronáját kaptuk…

Ki ne vágyna bölcsességre, ki ne akarna okos lenni?! Eszes, ügyes, talpraesett! Egy-egy adott, konkrét helyzetben, amikor elénk magasodik egy megoldandó feladat, belekerülünk egy próba-helyzetbe, vagy mikor nehéz döntés, válaszút előtt állunk, de jó lenne okosan cselekedni, bölcsen látni, jól dönteni! 

És egyáltalán, jó lenne mindig – mint állandó képességet – birtokolni a „bölcsek kövét”, hogy jól boldoguljunk az életben, hogy sokra, többre vigyük, hogy ne lehessen átvágni, manipulálni minket! Hogy beleláthassunk a helyzetek mélyébe, az emberi szívekbe.

Salamon háromezer évvel ezelőtt uralkodott, a Hegyi Beszéd kétezer éve hangzott el, de vajon lett-e azóta a civilizált ember bölcsebb? Könnyebben meg tudjuk-e adni az élet-kérdésekre a választ? Okosabban tudunk-e élni? Azt gondolom, érdemes tanulni Salamontól.

Az álombéli kijelentés megilletődött pillanatában is tudja: kicsoda Isten: Te tetted királlyá apámat és engem. Azaz: életem, képességeim, lehetőségeim, életfeladatom Istentől vannak, a gazdám Ő. Nem én tartom meg, emelem ki magamat a mélyből, mint Münchausen báró

De kiszolgáltatott Marionett-bábu sem vagyok a kezében, nem szívtelenül játszik velem, hiszen „szeretettel és kegyelemmel bántál velünk”. A sok jó és áldás megtapasztalása után tudom, hogy bízhatom az Úrban!

Sőt Salamon azt is tudja: kicsoda ő. Nem Münchausen, nem Marionett, hanem egy alig húsz éves tapasztalatlan fiatalember, aki hatalmas feladatot kapott. Életet és országot kell építenie, s bizony Isten nélkül erre képtelen!

Lám, már ekkor bölcsességről tesz tanúbizonyságot Salamon, még el se kért ajándékot kapott, hiszen nem öntelt, szerencsétlen ostoba: „enyém az életem, majd én felépítem, okosan-ügyesen egymagam”, s nem is pánikol be: „ez túl nehéz, túl sok, nem bírom, nem vállalom, feladom!” Tudja, hogy Istentől kapta, és az Úr nem is hagyja benne magára.

Ebből fakad a kérés: továbbra is legfontosabb a bölcsesség. De mit jelent ez a számára? Salamon engedelmes szívet kér, és hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. Vezetettséget kér, hogy vezetni tudjon egy egész országot, és helyes értékrenden kér, hogy ítélni tudjon a nép felett. Tulajdonképpen olyan ember szeretne lenni, amilyenről Jézus beszél!

Jézus Krisztus két házépítő emberről, két magatartásról beszél, és az egyiket bölcsnek, a másikat bolondnak nevezi. A bibliai bölcsesség nem valami elvont filozofálás, bölcselkedés, hanem okos magatartás. Az okos ember aszerint él és cselekszik, amit hallott, átgondolt és amire igent mondott.

Olyanokhoz szól itt Jézus, akik érdeklődtek iránta, akik hallgatták őt, sőt elálmélkodtak szaván, talán lelkesedtek is érte, de ez önmagában véve még nem bölcsesség. Akkor válik bölccsé vagy bolonddá az ember, ami-kor Jézus beszédeinek a következményeit kell levonni, a hétköznapokon megélni!

Van, aki hallgatja, elérzékenyül, meghatódik, lelkesedik a hallgatott igén, de nem cselekszi, nem néz szembe, nem számol le a bűneivel, nem békül meg a haragosával, nem tud bocsánatot kérni és megbocsátani, nem teszi tisztába az emberi kapcsolatait, nem veszi komolyan Jézust, akármilyen buzgón mondja is. A fejben lehet egy megértés, a szívben egy döntés, egy érzelem, de akarat és cselekvés dolga is a kereszténység.

Az életünk alapját sokszor nem látni. Az igazság arról, hogy milyen alapokon áll és épül az életünk, csak akkor derül ki igazán, amikor kitör a vihar. Mert előbb-utóbb eljön az is. 

Jézus nem áltat minket egy életre szóló szélcsenddel és napsütéssel. Jöhet szélvihar, ami földre dönt és kirántja a lábunk alól a talajt, jöhet heves zápor, ami fájdalmasan végigver és legyengít minket. 

Ez nem pech vagy Isten haragja, hanem általános emberi sors, hiszen egy megromlott, Isten ellen fellázadt világ viharos partjain épülnek az élet-házaink.

Hogy bölcsek vagyunk-e vagy bolondok, kiderül, ha kitör a vihar. Az, ahogy ma építünk, az lesz a jövőnk, egyéni és közösségi, gyülekezeti életünkben is. Ma kell bölcseknek lennünk, hogy élet-házaink kitartsanak, az örökkévalóságig!

Jézus Krisztus megváltottjai, Isten gyermekei, királyi gyermekek vagyunk. Trónon, koronásan, mint Salamon, a magunk lehetőségeiben és felelősségében. És lehetünk salamoni bölcsek, okos élet-építők: 

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jakab levele 1,5.)