A Heidelbergi Káté a református egyház egyik legfontosabb hitvallása, amely 1563-ban született a németországi Heidelberg városában. Célja az volt, hogy világos, személyes és lelki módon foglalja össze a keresztyén hit lényegét — különösen a fiatalok és a gyülekezeti tagok számára.

A Káté kérdés–felelet formában íródott: 129 kérdésen keresztül vezeti végig az olvasót azon, mit hiszünk Istenről, Jézus Krisztusról, a Szentlélekről, az imádságról és a keresztyén életről. A református gyülekezetekben máig használják tanításra, hitmélyítésre és vigasztalásra.

A Heidelbergi Káté középpontjában egy alapvető, személyes kérdés áll:

„Mi a te egyetlen vigasztalásod életedben és halálodban?”
A válasz így kezdődik:
„Az, hogy testestől-lelkestől, életemben és halálomban nem a magamé,
hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok…”

Ez a gondolat fejezi ki a református hit szívét: Isten szeretete megtart, Krisztus megváltott, és az életünk biztonsága nem önmagunkban, hanem Őbenne van.

A Heidelbergi Káté ma is élő tanítás — nemcsak a múlt öröksége, hanem a mindennapi hitgyakorlat része, amely segít megérteni és megélni Isten kegyelmét.