Megérkezni Jézussal

• Olvasmány: Lukács evangéliuma 24,13-35
• Alapige: 4 Mózes 13,1-2.25.32-33; 14,6-11

„Az Úr így beszélt Mózeshez: Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet majd Izráel fiainak adok. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert. Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők úgy is néztek ránk. De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk, igen-igen jó föld. Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz oda és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük! De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek, és ezt mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem hisz bennem ez a nép a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!”