Jézus valósága

• Olvasmány: János evangéliuma 20,19-29
• Alapige: János evangéliuma 20,28-29

„Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”

A felolvasott jelenet, Jézus és Tamás beszélgetése, éppen egy héttel húsvét után játszódott le – amiben most mi is vagyunk. Görögkatolikus testvéreink egyenesen ezt a húsvét utáni első vasárnapot Tamás-vasárnapnak nevezik. Szegény Tamás, Júdáson kívül, aki árulkodó Júdás lett, egyedül a tanítványok közül ő kapott állandó jelzőt: hitetlen Tamás. Ebből jön a tamáskodás = kételkedés, hitetlenkedés jelentésű kifejezésünk is.

Pedig a többiek semmivel sem voltak jobbak vagy hívőbbek Tamásnál. Az emberi beszédnek, az üres sírtól visszasiető asszonyok tanúságtételének ők sem hittek. Jézusnak ugyanúgy meg kell jelennie a számukra, és akkor szemükre is veti hitetlenségüket. Sőt, örülnek a megjelenő Úrnak, de még akkor is hitetlenkednek, Jézusnak ennie kell a szemük láttára, hogy megmutassa, nem szellem vagy ilyesmi. És még akkor sem borul le egyikük sem ezzel a gyönyörű hitvallással: Én Uram és én Istenem!