Uram, hol laksz?

• Olvasmány: János evangéliuma 1,35-51
• Alapige: János evangéliuma 1,38-39a.47-48

Ők ezt kérdezték: „Mester, hol laksz?” Jézus így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon.
[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]A[/fusion_dropcap]mikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság.” Nátánaél megkérdezte tőle: „Honnan ismersz engem?” Jézus így válaszolt neki: „Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.”

A felolvasott történet azt mutatja be nekünk, hogy első követői miként találkoztak Jézussal: Hogyan kezdődött a tanítványságuk, mik voltak az első szavak, az első kérdések és válaszok. Ebből megérthetünk valamit a tanítványság lényegéből: Mi jelent Jézust követni, az Ő tanítványának lenni?

Két beszélgetés-töredéket emelek ki, amiket most közelebbről is meghallgathatunk.

Az első két tanítvány megkérdezi Jézustól: „Mester, hol laksz?” – Jöjjetek, és meglátjátok – mondja Ő. Ezután elmennek vele, meglátják, hol lakik, és nála maradnak.

Feltámad bennünk a kíváncsiság: Olyan kár, hogy János nem írta le bővebben, hogyan történt ez! Hiszen biztosan többet is szóltak ennél. Vajon hogyan mutatkoztak be egymásnak, mit mondtak magukról? Miről beszélgettek útközben? És milyen helyen lakott Jézus? Mi volt abban a lakásban? És vajon megvendégelte őket, vagy csak leültek és estig beszélgettek?

Sajnos ezekről a részletekről nem hallunk, csak annyi van az Igében, hogy meglátták, hol lakik, és nála maradtak. És nyilván nem véletlen ez a szűkszavúság, mert így csak a lényeget látjuk: Ott vannak Jézusnál! Akármivel is telik el a nap, de Vele vannak együtt.

Vajon ma feltehetjük-e ezt a kérdést Jézusnak: Hol laksz? Hol van a lakásod? Szabad-e ilyet kérdezni Tőle?

Ez a kérdés egyáltalán nem értelmetlen, sőt, emberlétünk, keresztyén hívő életünk egyik legfontosabb kérdése! „Uram, hol laksz?” – Ő nekünk is ezt válaszolja: „Jöjj, és meglátod!”

Igen, ez azt jelenti, hogy Ő megtalálható, és ahol Ő van, ott mi együtt lehetünk Vele!

Ennek a két tanítványnak még konkrétan útra kellett kelni Jézussal, hogy egy konkrét helyen megtalálják a lakását. Nekünk sokkal egyszerűbb dolgunk van, hiszen Ő Szentlelke által mindenütt jelen van. Helytől függetlenül, bárhol elérhetővé teheti magát a számunkra. Ehhez arra a valódi vágyakozásra van szükség, hogy kimondjuk: Uram, hol vagy? Hol talállak Téged? Ő kész elfogadni a társaságunkat, felvállal minket, beszélget velünk, Lelke és Igéje által irányt mutat, eligazít, int, bátorít.

János evangélista számára kiemelten fontos Jézus lakás-kérdése. Hogy megmutassa, tényleg oda lehet menni, ahol Ő lakik, ahol Ő van. És nemcsak itt, a tanítványság kezdetén hangsúlyozza ezt, hanem akkor is, mikor Jézus elbúcsúzik tőlük. Akkor is lakásról beszél, Atyja házáról, hajlékról, ahol nekünk helyünk van Vele együtt. Mert az Ő megtartó szeretete nemcsak erre a világra érvényes, hanem ez itteni életünkön túl is. Uram, hol laksz? – Jöjj velem, és meglátod! Jézus válasza hosszú távú ígéretként is a miénk lehet.

A másik beszélgetés-töredék az, amikor Nátánaél meglepődve kérdezi Jézustól: „Honnan ismersz engem?” – „Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.”

Mi van e mondatok mögött? Nátánaél meglepődése teljesen érthető, hiszen ez az első találkozása Jézussal. Még sosem beszéltek egymással, mégis olyan jellemzést kap tőle, ami mély ismeretségre vall. „Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság” – mondja róla Jézus.

– Honnan ismersz engem? Honnan tudod, hogy milyen vagyok belül, hogy nincsen bennem álnokság? Talán beszélt rólam valaki?

– Mielőtt idejöttél, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. Láttalak a gondolataidba merülve. Tudom, hogy mi van benned, mi foglalkoztat téged. Tudom, hogy mire vágysz, mit keresel.

Olyan jó ezt nekünk is tudni: Jézus lát minket a „fügefáink” alatt. Lát minket a munkánkba belemerülve, lát minket a buszon zötykölődve, ablakon kibámulva gondolkodni. Lát minket a konyhában, főzés közben, amint gondolataink elkalandoznak. És tudja, hogy mi foglalkoztat minket, milyen kérdések vannak bennünk. Tudja azt is, amikor félelmek között vagyunk, amikor betegség, gyengeség nyom le bennünket. És azt is tudja, amikor örömöket élhetünk át, mert összejönnek a dolgaink, utak nyílnak előttünk, lehetőségek adódnak, és előbbre léphetünk. Hogy is ne látná mindezt, hiszen valamiképpen Ő készíti! Ő rendezi a dolgokat, Ő formálja életünket.

Ha megkérdezzük Jézust: Honnan ismersz engem? – Ő ezt mondja: Látlak a fügefáid alatt.

Ez a szó reményt és bizalmat ébreszthet bennünk. Ugyanis Jézus nem kukkol. Amikor Ő lát minket a dolgainkban, Ő nem megfigyel bennünket, hogy aztán ártani tudjon. Ellenkezőleg: az Ő nézésében szeretet van! Ő ismer és szeret bennünket, így látja az életünk valóságát, mindenféle helyzetünket.

Indítson ez minket arra, hogy bizalommal nyissunk Felé! Kérdezzük meg Tőle: Honnan ismersz engem? Milyennek látsz? Mit látsz rajtam, és mit nem szeretnél látni rajtam? És kérdezzük Tőle azt is: Uram, hol laksz? Hol találhatlak meg? – Ha így teszünk, tapasztalni fogjuk, hogy Ő válaszol nekünk, mellénk áll, átölel minket, oltalmat ad nekünk.