Sok nép atyja

• Olvasmány: Mózes 1. könyve 17,1-9
• Alapige: Mózes 1. könyve 17,3-5

„Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá:
[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]E[/fusion_dropcap]z lesz az én szövetségem veled:
Sok nép atyja leszel!
Nem neveznek többé Abrámnak,
hanem Ábrahám lesz a neved,
mert sok nép atyjává teszlek.”

Amikor megszületünk, mindannyian kapunk egy nevet, ami attól kezdve a miénk. Minket jelöl. Azon szólítanak meg, és azzal azonosítanak bennünket. A legtöbb ember soha nem is változtat rajta. Vannak azonban olyan különleges helyzetek, amikor névváltoztatás történik.

Az Ószövetségben ez gyakori eset volt. Pl. Izsák születésének ígéretétől kezdve Ábrahám feleségét, Szárajt Sárának nevezték. Ábrahám és Sára unokája, Jákób is új nevet kapott, a nagy küzdelem végén Izráel lett a neve. Az Újszövetségben Jézus egyik tanítványa, Simon kapott új nevet: Péter lett, ami „kősziklát” jelent. Mindegyik esetben az új név új korszakot jelentett a viselője számára.

Az ókorban szokás volt, hogy a királyi trónra lépő új nevet választ magának. Az új név a nagy változást jelezte az életében.

A modern korban is gyakori, hogy színészek, ismert emberek, énekesek új nevet választanak maguknak. Az új nevek az ő esetükben az ismertté válásnak az új korszakát jelölik.

„Nem neveznek többé Abrámnak – mondja Isten –, hanem Ábrahám lesz a neved.” Az új név az ő esetében is az életének egy új korszakát jelzi.

A névváltoztatás egy különleges eseményen történik: Isten megerősíti az Ábrahámmal kötött szövetséget. Egyrészt megújítja azt az ígéretét, hogy vele lesz, vezeti, és erősíti őt. Másfelől viszont Ábrahám is magára veszi Isten jelét. Ekkor rendelik el a körülmetélkedést, mint Isten szövetségének jelét: ettől fogva Ábrahám és utódai a testükön hordozzák azt.

Új név – új korszak. Vajon bennünket miképpen érint ez?

Nyilván mindenkinek a maga életét kell végiggondolni: Van-e benne új korszak? Talán valami megváltozott, másként éljük az életünket, valami máshogyan történik. De az is lehet, hogy még nem is látjuk ezt az új korszakot, mert még előttünk áll: Van-e bennünk nyitottság, készen állunk-e, hogy elfogadjuk azt Istentől? Legyen meg az ő akarata a mennyben, a földön, – és az én életemben is.

Nem Abrám, hanem Ábrahám. 

Talán ritkán gondolunk rá, de a névváltoztatás minket is érint. Mi is kaptunk egy új nevet, amikor megkereszteltek minket. Krisztus nevét hordozzuk új nevünkben, Róla neveznek keresztyénnek.

Olyan jó lenne, ha nemcsak hordoznánk Krisztus nevét, hanem egyre inkább hozzá is alakulnánk, Jézus követésében Hozzá formálódnánk! Engedjük, hogy Isten megújítson minket ebben a szövetségben!

„Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved.” Nézzük, hogy mit is rejt ez a névváltoztatás.

Mindkét név ugyanúgy kezdődik. Az „Áb” héberül apát, családapát, atyát jelent, és nyilván a név viselőjére utal. A név második fele pedig jellemzi őt. Abrám nevében a „rám” annyit jelent, hogy dicsőséges, magasztos, tiszteletre méltó. Ábrahám nevében a „ráhám” jelentése pedig sokaság, népek, sok-sok ember.

Jól látszik, hogy ez a névváltoztatás egy nagyon komoly minőségi, tartalmi változásra utal. Míg „Abrám” csak egymagában volt nagyszerű, magasztos és tiszteletre méltó családapa, addig „Ábrahám” már sok utódot hordoz a nevében, és népet, népeket képvisel.

És hogy mi minden van Ábrahám új nevében, a „sok népben”? Elsőrenden nyilván a vér szerinti utódaira, arra a sok-sok emberre kell gondolnunk, akik ténylegesen örökölni fogják azt a földet. Isten itt megerősíti Ábrahámnak, amit elhívásakor mondott: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak. Általad nyer áldást a föld minden népe.”

Itt most azt is hozzáteszi ígéretében: „királyok származnak tőled”. – Bizony, és nem is akármilyen királyok! Mert test szerint tőle származott pl. Dávid király, és tőle származott „Dávid fia”, Jézus is, a Szabadító, a Messiás. És Jézus Krisztussal kezdődően tágra nyílik az új szövetség, és megszámlálhatatlanul sok ember tartozik bele.

Ábrahám, amikor Isten ígéretét hallgatta, nem is tudhatta, hogy micsoda gazdagságot hordoz új nevében. Nem tudhatott például rólunk sem, akik ugyancsak benne vagyunk a nevében, a „sok nép”-ben, mégpedig Krisztus jogán, aki új népet oltott a régi törzsbe.

Ahogy innen visszanézünk, szédítően hosszú ez a lánc, ahogy Ábrahámtól kezdve a szemek szépen egymáshoz kapcsolódnak, és egyre terebélyesedik az egész.

Igen, amit Ábrahám új nevében látunk, az Isten szövetségének a titka. Az új névben ott látjuk Isten felfoghatatlanul gazdag kegyelmét, szeretetét, ami bennünket is magában hordoz. Ebből a kegyelemből van új életünk.

A Jelenések könyve elején olvashatjuk a pergamoni gyülekezetnek szóló üzenetet: „Aki győz, annak adok fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amit senki sem tud, csak az, aki kapja.”

Van egy nevünk, ami benne van személyi okmányainkban; szeretjük, vagy sem, jó a hangzása vagy nem, ez minket azonosít. A miénk.

Segítsen minket Isten ezen a néven úgy élni és küzdeni földi életünkben, hogy győztesként olvassuk majd új nevünket! Azt az új nevet, ami már itt a földön is, egykor pedig majd odaát véglegesen is Jézushoz köt bennünket.