Mindenki téged keres

• Olvasmány: Efézusi levél 4,22-32
• Alapige: Márk evangéliuma 1,32-38

„Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; és az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött. Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utánasiettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres. Ő pedig ezt mondta nekik: Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem.”

„Mindenki téged keres” – mondják Jézusnak Simon és a többiek, amikor rátalálnak a hajnali csöndességében. Tudjuk Jézusról, és Simonék is tudták, hogy Jézusnak mennyire fontosak voltak ezek a hajnali elvonulások és csendes imák, amikor kizárólag Atyjával lehetett. Ráadásul előző este rengeteget dolgozott, tanított és gyógyított. Ennek ellenére Péterék megkeresik, és így beszélnek Hozzá: Mindenki téged keres, gyere vissza, mert az embereknek szükségük van Rád. Gyógyulni akarnak. Téged keresnek, mert tudják, hogy az egészségüket, az életük teljességét csak Nálad találják meg. Jézus azonban nem ment vissza, hanem másutt folytatta ugyanezt a szolgálatot.

Mi vajon miért keressük Jézust? Mit várunk Tőle? Sokfélék vagyunk, a legkülönfélébb élethelyzetekben, talán teljesen eltérő hangulatban és lelkiállapotban, örömben vagy éppen kétségek között. Mit várunk Jézustól? Milyen igényünk van Felé?

Egyrészt gyülekezetként Őt keressük emberi szükségleteink miatt. A múlt vasárnap hálát adtunk az új borért. Gondviselő Istenünktől várjuk, és mindig Neki köszönjük meg földünk termését, ételünket, italunkat, életünk megtartását.

Aztán gyülekezetként Őt keressük vezetésért, bölcsességért is a tisztújítás folyamatában. Azt várjuk, és kérjük Tőle, hogy gyülekezetünk vezetése ügyében is a mi emberi döntéseinken keresztül az Ő akarata érvényesüljön.

Őt keressük a veszteségeinkben is. Fájdalommal és gyásszal megterheltként Tőle várunk támogatást, bátorítást, a sötétségben világosságot és reménységet.

Eljöttünk, itt vagyunk Isten háza békességében, és Jézust keressük, mert az elmúlt napok rohanásai, görcsös igyekezete után jó az Ő közelségében lenni. Jó nekünk érezni, hogy elfogad, és szeret minket. Megnyugvást kínál, megbékéltet.

Mindenki Téged keres – mondja Simon, mert az emberek teljességre vágynak, gyógyulni akarnak. Nélküled olyanok, mint a pásztor nélküli nyáj, Nélküled szétesett az életük.

A sok szenvedőről eszembe jut a klasszikus Ady-vers, amiben a költő erről a szétesettségről panaszkodik:

„Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.”

És írja tovább, hogy ebben a csonka, szétesett világban olyan az élet, mint valami reménytelen zötykölődés egy nyikorgó szekéren a sötét éjszakában, azt sem tudva, merre tartunk. „Fut velem egy rossz szekér, utána mintha jajszó szállna, félig mély csönd és félig lárma…” (Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában)

Talán éppen a mostani élethelyzetünkben nagyon tudunk azonosulni a költő képeivel. Sok minden van darabokban, szétesve talán a mi életünkben is. De az igazi kérdés az, hogy ismerjük-e, és látjuk-e vajon a gyógyulás útját? Mindkét hallott Ige erre mutat rá.

Az evangéliumban a gyógyulás és a teljes élet Jézusnál található meg. Ha tehát valaki ezt kereste, egyszerűen oda kellett mennie Jézushoz.

Az Efézusi levélben pedig a gyógyulás lelki hátteréről hallottunk. Az apostol úgy írja le ezt a gyógyulási folyamatot, mint egyfajta átöltözést. Átöltözés, de lelki átöltözés! Vigyáznunk kell, hogy be ne csapjuk magunkat. Nem valami könnyed ruhaváltás ez, amikor egyik ruhát ledobjuk magunkról, és a másikat magunkra húzzuk. A változás, amit ezzel a képpel az apostol hangsúlyoz, nem a felszínen történik, hanem az emberi élet legmélyebb szintjén, a szívünkben, a gondolkodásmódunkban. Nem véletlen, hogy a lelki átöltözés következményeként egy új viselkedésminta, új gondolkodási mód, új életvezetés jelenik meg. A változás látható és kézzelfogható a viselkedésünkben, az emberi kapcsolatainkban, a döntéseinkben.

„Vessétek le a régi élet szerinti óembert”, vagyis a régi ént, ami bizony megromlott, összetört. Tönkrement az Úrtól való távolság miatt, kiszáradt, mert távol került a Forrástól. Tönkrement a bűn miatt, az Istennel való szembefordulásunk miatt. És ha ezt a régi énünket sikerült levetnünk, és ha már nem takarózunk azzal, hogy „de hát én jó vagyok, soha nem öltem, mivel érdemeltem én ezt?”, és ha már nem bújunk a szokásos kifogásaink mögé, akkor az apostol a megújulás csodálatos lehetőségét tárja elénk.

„Öltsétek fel az új embert”, aki az Isten kezében formálódhat újjá. Legyetek azzá Isten kezében, akinek Ő eredetileg is tervezett benneteket.

Fogadjuk el mi is ezt az utat, tegyük magunkévá a mindkét Igéből felénk áradó biztatást! Lássuk meg saját életünk széttöredezettségét, azt, hogy szétszakítanak minket, és elszakítanak Istentől a bűneink. Ezért összetört, ezért beteg, ezért gyilkol és háborúzik a világ és benne mi is. – Azonban mi azt is lássuk meg, és tudjuk ezekből az Igékből, hogy Jézusnál gyógyulást, megújulást lehet találni.

Mindenki Jézust keresi, mert teljes és boldog életet vár Tőle. Mi is keressük ezt Őnála, s legyünk bizonyságtevői ennek a gyógyító, megújító evangéliumnak!

Legyen énekelt imádságunk:

„Megtörve és üresen adom magam neki,
Hogy újjá Ő teremtsen…” (459. dicséret 2. verse)