Lelki vízpótlás

• Olvasmány: János evaangéliuma 4,3-14
• Alapige: János evaangéliuma 4,13-14

„Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

A mögöttünk hagyott hét kánikulás napjai embert próbáló forróságot hoztak. Amikor már éjszaka sem csökken 20 fok alá a hőmérséklet, nehezen találunk felüdülést, pihenést, hogy készen álljunk a következő napra. Sokszor emlegettük, hogy fontos az ivás, a vízpótlás, figyelmeztettük családtagjainkat, és mondták nekünk is mások. Hidratálni kell, mert testünk legfőbb alkotóeleme a víz, mintegy 60-70%-ot tesz ki, így a hiánya nem viselhető el sokáig.

A felolvasott Igében Jézus és a samáriai asszony beszélgetnek egy kút mellett, tikkasztó forróságban, dél körül. Ugyancsak az ivás fontosságáról, a vízpótlásról van szó, de lelki értelemben.

Persze a beszélgetés a megiható, tiszta ivóvíztől indul el. Jézus elfáradt az úttól, szomjas volt, így inni kért az asszonytól, mivel neki nem volt merítő edénye. Jézus ennyire valóságos ember volt, mienkhez hasonló emberi teste vízpótlásra szorult.

A beszélgetés folyamán az asszony először leragadt a víz materiális értelmezésénél, és csak a megiható vízre tudott gondolni, de Jézus szépen, fokról fokra emelte ki őt egy magasabb, lelki szintre.

Amikor Jézus vizet kért tőle, az asszony csodálkozott, hogy zsidó létére így tesz, hiszen a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Aztán amikor Jézus élő vizet kínált neki, azzal válaszolt, hogy edény nélkül nem tud vizet meríteni a kútból. Majd amikor Jézus azt mondta neki, hogy aki a tőle kapható vízből iszik, soha többé nem fog megszomjazni, akkor az asszony valami csodavízre gondolt, és kérte azt Jézustól, hogy ne kelljen mindig a kúthoz járnia.

Az asszony félreértésével kapcsolatban érdemes tudni, hogy a héber nyelvben, és a zsidó gondolkodásban az „élő víz” egyszerűen forrásvizet jelentett, vagy olyan kutat, amit forrás táplált. Az ilyen víz mozog, buzog, ezért „élő”. Ezzel ellentétben a ciszterna az esővizet gyűjtötte össze, és egy idő után már állott lett, megposhadt. Persze azon a vidéken a gyakori szárazság miatt az ilyen vizet is nagyon megbecsülték az emberek, de azért a forrásvíz, az élő víz minőségileg több volt.

Az asszony tehát az élő vizet forrásvíznek értette. Azonban hamar kiderült, hogy Jézus egészen másról beszél.

A Jézus által kínált „élő víz” az örök életre táplál. Ez csakis Nála található és Tőle kapható, sőt végső soron ez Ő maga: a Benne való hit által Ő az örök élet Forrása.

Ezt a Forrást kínálta Jézus az asszonynak, és kiderül a beszélgetés folytatásából, hogy ő el is jut erre a hitre. Felismeri Jézusban azt, aki nemcsak ismeri az életét, és tud az elrontott kapcsolatairól; nem a fejére olvassa bűneit, hanem meg is tudja menteni őt, mert szereti, mert Jézus az örök életre tápláló Forrás az ő számára is.

Mi is ezt a Forrást keressük, és erre szomjazunk. Ezért olvassuk az Igét, és keressük Jézus közelségét egyéni csendességeinkben. És ezért vagyunk most itt is, mert szomjaztunk Rá, és egyre jobban meg akarjuk ismerni Őt. És amikor Rá figyelünk, hallgatjuk Igéjét, akkor „isszuk a szavait”, isszuk Őt magát: így táplál minket az Örök életre.

Amikor testünket hidratáljuk, nem mindegy, hogy mivel pótoljuk az elvesztett folyadékot. Lelkünk vízpótlásával is így van ez, fontos, hogy figyeljünk a tiszta forrásra.

Vigyáznunk kell, mert sokféle pótlékkal akarják helyettesíteni a Jézus-Forrást: szépen hangzó, magasztos eszmékkel, nagy emberi bölcsességekkel. Sokféle „cukrozott italt” kínálnak a lelki piacon, ami talán lehet finom, édes, csábító, de lelkünk szomjúságát nem tudja oltani.

Christiano Ronaldo, a világ egyik legjobb focistája, nemrég egy különleges mozdulata miatt került az érdeklődés középpontjába. Az eset a Portugália-Magyarország EB meccs sajtótájékoztatóján történt, az erről készült videók bejárták a netet milliós nézettséggel, és a Reformátusok Lapja legutóbbi számában is született róla egy jó kis írás.

Leültették Ronaldót a mikrofonok elé, mögötte szokásos módon a szponzorok reklámja, előtte az asztalon pedig az EB legfőbb szponzorának az itala, két üveg Coca-Cola. A focista jól látható fintorral megfogta őket, és félretolta, ki a kamerák látószögéből, majd egy flakon vizet tett maga elé. És ki is mondta, amit tett: „Igyál vizet, ne Coca-Colát!” Ő, aki egykor reklámarca is volt ennek az üdítőnek, lám, 36 évesen, kisgyermekes apaként, egészen másként értékeli az italokat.

Gyönyörű az a mozdulat, és nekünk, hívő embereknek követendő példa – lelki értelemben. Nekünk is tudnunk kell félretolni a cukrozott löttyöket, a lelki pótlékokat, még akkor is, ha az szépnek, nemesnek tűnik, nagy igazságnak hangzik, és ha sok pénz is van mögötte, – a lelkünket azonban nem táplálja. Talán édesgeti, talán simogatja, talán eltelíti, de nem táplálja az örök életre.

Van választásunk, és tudnunk kell újra meg újra amazok helyett a tiszta Forrást választani. Jézust: az Ő Igéjét, tanítását, közelségét, megmentő szeretetét.

Jeremiás prófétán keresztül egykor így figyelmeztette Isten az Ő népét: „Kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását (az élő vizet) elhagytak, és víztárolókat vájtak, repedezett falú víztárolókat, amelyet nem tartják a vizet” (Jeremiás 2,13). Vagyis elfordultak Istentől, aki egyedül Élő, Hatalmas, Szabadító Úr, és helyette a talán látványos, de tehetetlen bálványokat választották.

Vizsgáljuk meg mi is magunkat: Milyen lelki vízkészleteink vannak, milyen forrásból merítünk, mitől, kitől várunk tápláltatást és megtartatást. Milyen lelki pótlékaink vannak, milyen pótszerekkel, bálványokkal akarjuk sokszor kiváltani azt az Istent, aki egyedül Élő és Szabadító Úr.

A kánikulás időkben különösen is fontos a testünk hidratálása. De legyen minden időben ugyanilyen fontos a lelkünk „vízpótlása” is! Jézus nekünk is kínálja Önmagát, Igéjét, az élő vizet, ami az örök életre táplál. Fogadjuk el, éljünk vele most és minden időben!