Lázár sorsa – Jézus sorsa

 

• Olvasmány: János evangéliuma 11,49-51.53; 12,1-2.9-13a.17-19
• Alapige: János evangéliuma 12,10-11

„Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.”

A Bibliaolvasó Kalauz szerinti újszövetségi Igékben az elmúlt napokban a jeruzsálemi bevonulásról és az azt megelőző eseményekről olvastunk, Jézusnak a Jeruzsálembe vezető útjáról. János apostoltól megszokhattuk más történeteiben is, hogy ő soha nem elégszik meg az események szimpla bemutatásával, a szikár tényekkel, hogy Jézussal ez és ez történt. János mindig hozzátesz valami többletet. A bevonulás történetébe is belefon egy olyan szálat, ami egészen különleges fényt ad az eseményeknek: Ez pedig Lázár története.

Pár nappal ezelőtti esemény, hogy Jézus kihívta Lázárt a sírból, feltámasztotta őt, visszaadta az életét. Betániában és a környéken nagyon hamar elterjedt ez a hír. Sokan odagyűltek, hogy személyesen győződjenek meg a valóságról, és „Lázár miatt” hittek Jézusban.

Most nyilván ez a csoportosulás is ott vonul Jézussal együtt a Jeruzsálembe vezető úton. Egészen biztos, hogy maga Lázár is ott van vele. Mindössze pár kilométer Betániától Jeruzsálem, egészen biztos, hogy Lázár feltámasztásának híre oda is eljutott. Az emberek meghallják a hírt, és elindulnak. János többször is hangsúlyozza: Ez a tömeg kifejezetten készült Jézus elé, és bizonyságot tett mellette. Az a Jézus érkezik most, aki visszaadta Lázár életét! Mindenki jön, mindenki látni akarja az élő bizonyítékot. Ilyet még soha nem láttak.

Így köszöntik a bevonuló Jézust Messiás Királyként. Olyan Úrként, akinek hatalma van a halál erői felett. Ő olyan Király, akinek uralmi körében reménység van, és élet fakad. Erről az életadó Királyról tesz bizonyságot a sokaság. Mert nemcsak a zakariási próféciát ismerik a szamáron érkező Királyról, hanem mellette most még Lázár jelét is látják, az életet ajándékozó Urat.

Az Ige kérdez bennünket: Mi vajon tudunk-e együtt menni Jézussal? Mert a böjt erre adatik, hogy mint a történetbeli csoport, együtt menjünk Jézussal. Végig az Ő útján, Jeruzsálemig, a virágvasárnapi, nagyheti és húsvéti eseményekig. Látjuk-e Lázár jelét, látjuk-e Jézusban az életadót? Az Élet Királyát. És valóban és ténylegesen Ő Úr lehet-e az életünkben? Beengedjük-e még a féltett vagy rejtegetett dolgaink közé is? És Úr lehet-e, amikor fontos döntéseket hozunk? Meghallgatjuk-e mindig a véleményét?

Ő olyan Úr, aki életet ajándékoz. Ő vissza tudja adni Lázárnak az életet, és íme, az élő Lázár most itt vonul mellette, és saját életével tesz bizonyságot Jézus hatalmáról.

Nagyon fontos, hogy azt is meglássuk: Nem csupán arról van itt szó, hogy Jézus történetébe belefonódik Lázár története. Ennek az összefonódásnak sokkal mélyebb a jelentősége. Jézus ugyanis maga fonja bele Lázár sorsát, életét a sajátjába! Lázár sorsa összefonódik Jézuséval, és így Lázárral ugyanaz történik, ami Jézussal.

Ezt most szó szerinti értelmében is vehetjük. Érdemes egyben elolvasni Lázár történetét a 11-12. fejezetben, és kiderül: Lázár feltámasztása után hozza meg a Nagytanács azt a döntést, hogy Jézusnak meg kell halnia. Tehát Jézus halálos ítélete Lázár feltámasztásához kapcsolódik. Most pedig a nép vezetői látják, milyen sokan veszik körül Jézust, milyen sokan követik, Lázár miatt is milyen sokan hisznek benne. És elhatározzák: Lázárt is megölik! Mert ő az élő bizonyíték arra, hogy Jézus az életet ajándékozó Úr. Lázárnak tehát Jézussal együtt meg kell halnia. Lázárral az történik, ami Jézussal.

Csakhogy mi azt is tudjuk, hogy éppen ez az út, amin együtt vonulnak Jeruzsálem felé, ez nem ér ott véget. Továbbvezet rajta, túl a szenvedésen, túl a kereszthalálon, egészen a feltámadásig és az új életig! És erre is igaz, hogy Lázárral ugyanaz történik, ami Jézussal.

Mert Jézus döntése az, hogy Lázár és a mindenkori Lázárok sorsa az Övébe fonódik. És ezt pontosan így látja Pál apostol is: „Ha meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk” (Róma 6,8). Az apostol egyik kedvenc kifejezése, amikor a hívő emberek sorsáról ír, hogy „vele együtt”. Számtalan helyen így kapcsolja össze a hívő embert Krisztussal. Vele együtt meghaltunk, vele együtt élünk.

Vajon mit kér tőlünk ez az Ige? Vajon elég-e nekünk az, hogy meglátjuk, és megértjük ezt a gyönyörű, mély titkot, az összefonódást Jézussal? Meg vagyok győződve, hogy van kérése felénk ennek az Igének, mert van következménye a Jézussal való összefonódásnak. Azt kéri tőlünk, amit a Krisztus-himnuszban olvasunk:

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi levél 2,5-11)

Az az indulat legyen bennünk, ami ott van Jézusban ezen az úton haladva, Lázárral egy közösségben. Az Ő indulata legyen bennünk, igyekezzünk Hozzá hasonlóvá lenni. Mi, akik Lázárhoz hasonlóan Őt követjük, Vele együtt járunk, engedjük Őt valóban Úrrá lenni, és elfogadva kegyelmét, naponta erősödjünk az új életben!