Láss! A hited megtartott

• Olvasmány: Lukács evangéliuma 18,31-43
• Alapige: Lukács evangéliuma 18,41-42; Példabeszédek könyve 14,27

„Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott.”
„Az Úrnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.”

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]A[/fusion_dropcap] Bibliaolvasó Kalauz szerinti ószövetségi Igénk azt a kérdést tárja elénk: Hogyan lehet úgy élni, hogy a „halál csapdáit” elkerüljük. A válasza pedig úgy hangzik: Az Isten-félő ember, aki az élet forrását megtalálja, vagyis ismeri Istent, és követi szavát, ő tudja elkerülni a csapdákat.

Ugyanezt mondja kicsit bővebben Lukács története is, aminek központi témája a látás. A „halál csapdáit” úgy kerülhetjük el, ha rendben van a látásunk.

A szemünkön keresztül folyamatosan elképesztő mennyiségű információt kapunk, gondoljunk akár az olvashatókra, a színekre, de az emberi kapcsolatainkban is tájékozódni segít: Egy pillantással felmérjük, milyen lelkiállapotban találjuk a másikat, és milyen hatással van rá, amit mondunk neki.

A látás fontosságára szomorú és aktuális példa az a tömegbaleset, ami tegnap történt Bicske térségében az M1-es autópályán. A viharos szél miatt keletkezett porfelhőben a látótávolság drasztikusan lecsökkent, az elöl haladók lassítottak, a mögöttük jövők azonban ezt későn vették észre. Kb. 40 jármű rohant egymásba, sokan megsérültek.

Nehéz elképzelni, hogyan tudnánk a látásunk nélkül élni, ahogy a jerikói vaknak kellett. Ha kicsit bele tudjuk élni magunkat az ő helyzetébe, jobban megértjük a vele történtek üzenetét is.

Mindenki ismeri a „szembekötősdi” játékot. Gondoljuk el például, hogyan oldanánk meg azt a feladatot, hogy bekötött szemmel mindenki hozzon egy pohár vizet, és tegye az úrasztalára. Hogyan tapogatóznánk, vigyázva, nehogy elessünk. Talán belebotlanánk különféle tárgyakba, vagy éppen egymásba. Hogyan keresnénk egy poharat, s aztán a tele pohár vízzel hogyan tapogatóznánk vissza ide, és tennénk le, vigyázva, hogy a többiek poharát fel ne döntsük… A feladat amúgy egyszerű volna, de látás nélkül váratlan és láthatatlan akadályok kerülnek elénk, és bizony még az elesés vagy a sérülés veszélye is benne van.

Amikor a jerikói vakot odavezették Jézus elé, a látását kérte Jézustól, hogy ne kelljen többé sötétbe zárva élnie. Biztosan hallott előzőleg Jézusról és gyógyításairól, s most itt volt az ő nagy lehetősége. Kitartóan kiáltozott hát utána, senki nem tudta elhallgattatni, s mikor végül ott állt előtte, ennyit kért: „Uram, hogy újra lássak.”

Talán mindannyian éreztük már úgy magunkat egy-egy élethelyzetünkben, mint az előbbi „szembekötős” példában: Különféle akadályok közt tapogatóztunk. Haladni szerettünk volna, hogy célunkat elérjük, de mindig beleütköztünk valamibe, vagy valakibe. Éreztük, hogy minduntalan utunkat állják, gáncsolnak minket láthatatlan erők. Sőt, talán az is ismerős, hogy orra bukunk, és jól megütjük magunkat, – óriásit csalódunk egykori barátban, vagy egy közeli rokonban. Bizony, nagyon nehezen gyógyulnak az ilyen belső sérülések, lelki „zúzódások”!

Milyen jó lenne mindig előre látni, és tisztán látni a lelki csapdáinkat, és nem vakon tapogatózni a dolgainkban! Milyen jó lenne odaállni Jézus elé, és ennyit kérni: „Uram, hogy újra lássak!”

Az eddigiekből is már nyilvánvaló: Ez a történet nem csupán a testi látásról szól. A teljes tisztánlátáshoz nem elég a jó szem, sem egy jó szemüveg, ha már arra van szükségünk.

Saint-Exupéry „A kis herceg” című meséjéből talán a legtöbbet idézett mondat az, ami a róka és a kis herceg búcsúzásakor hangzott: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” És a kis herceg megismételte, hogy jól az emlékezetébe vésse: „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

A jerikói vak történetében is pontosan ezt látjuk. Itt nemcsak a testi látásról van szó, hanem arról, amikor valaki a lelkével is lát! A hitéről.

A látást és a hitet Lukács a felolvasott két történettel kapcsolja össze: Először bemutatja Jézus tanítványait, akik testileg ugyan látnak, lelkileg azonban vakok, hiszen Jézus szavainak értelme „rejtve maradt előlük”. Ezután írja le a jerikói vak esetét, akit viszont a lelki látása, a hite vezeti a gyógyulás helyére, Jézushoz.

Jézus mondatában is összekapcsolódik a látás és a hit. „Láss! A hited megtartott.” Bizonyára több mondat is elhangozhatott a helyszínen, de nekünk ennyi őrződött meg az evangéliumban. Ízlelgessük csak, hogy e néhány szóval is milyen sokat mondott Jézus ennek az embernek!

„Láss! A hited megtartott.” Most visszakapod szemed világát, de látásod a hiteddel együtt teljes. A hited tart meg téged, – a látásod ehhez nem volna elég. A hited vezetett ide hozzám: Volt bizalmad, hogy gyógyulást kérj tőlem. A hited tett kitartóvá téged a kiáltásban: Nem tudtak téged lepisszegni, elhallgattatni, mert te annál hangosabban szólítottál engem. Most, hogy meggyógyultál, most már igazán és teljesen látsz: a szemeddel és a hiteddel.

Jó nekünk is most Jézus szavait hallani. Ő Lelke által bennünket is arra biztat: Őt keressük mindig, ha valami zavaros az életünkben, ha összekuszálódtak a szálak, s már nem tudjuk azokat kézben tartani. Őt keressük, ha szeretnénk tisztán látni. Ha megütöttük magunkat, ha lelki sérüléseink vannak: Legyen bizalmunk Benne, mert Tőle kérhetünk gyógyulást! De csakis úgy, hogy ott vagyunk Előtte, és megszólítjuk Őt. Csendességeinkben, imádságainkban bármikor megtalálhatjuk Őt. Beszéljünk Hozzá, és hallgassuk meg, amit Ő mond nekünk: kinyitva Bibliánkat, vagy amint most is tesszük, a hirdetett Igére figyelve.

Végül még valami: A látásunk nemcsak nekünk, hanem Istennek is nagyon értékes! Különlegesen óvja, félti, és testünknek egy kitüntetett pontján helyezte el.

Ha egymásra nézünk, vagy a tükörbe, megcsodálhatjuk a Teremtő Isten bölcsességét. Szemünk ugyanis csontok által jól védett helyen, mégis a testünk szinte legmagasabb pontján helyezkedik el! Így tud igazán segíteni nekünk: Rálátást ad a környezetünkre, értékes információkkal szolgál egész életünkben, tájékozódni segít.

Adjuk meg ugyanezt a kitüntetett védelmet és kitüntetett helyet a lelki szemünknek is!

Ebben a böjti időszakban adjunk több helyet és időt minden nap a Jézussal való beszélgetésnek! Igyekezzünk fejlődni szava megértésében, hogy lássunk, és a hitünk megtartson! Hogy elkerüljük a halál csapdáit.