Közösség szeretetben, békességben

• Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 9,1-9.17-19
• Alapige: Apostolok Cselekedetei 9,19-20; 2 Korinthus 13,11-13

„Saul padig néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.”
„Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]K[/fusion_dropcap]edves Testvérek!

Ma Szentháromság vasárnapja, a Református Egység Napja van. Pál apostol, aki a Korinthusi gyülekezet ügyét a szívén viseli, pontosan tudja, hogy milyen fontos, hogy az Istenben hívő, Jézus Krisztust elfogadó emberek jó kapcsolatban legyenek egymással. De nem csak egymással, hanem minden emberrel jó kapcsolatban kell lenniük.

Pontosan tudta ezt, hiszen Pál egy olyan ember volt, akit Jézus nem csak lelkiekben szólított meg, hanem valóságosan is megszólította a Damaszkusz felé vezető úton. Jézus megszólította és beszélgetni kezdtek. Ez a párbeszéd számunkra is világossá teszi, hogy Isten Jézust nem azért küldte a földre, hogy elítélje a világot és a rossz úton járó embereket, hanem azért, hogy szeretettel a jó útra terelje.

Jézus, amikor még Saulként megszólítja Pált a Damaszkuszi úton, akkor nem korholja, nem vádolja, nem ítéli el. Hanem szeretettel kérdez: Saul, Saul miért üldözöl engem? És elindult köztük a párbeszéd. – Ki vagy te? – Én vagyok, akit üldözöl! Nem azt mondja Jézus, hogy szégyelld magad! Vagy rád szórok valamilyen ószövetségi átkot, vagy gyűlölni foglak. Hanem lehetőséget ad neki szeretettel a változásra.

Isten ezt a világot jónak teremtette, de a bűn miatt rosszá lett. Mégpedig azért, mert egy angyal, egy teremtmény több akart lenni, mint aminek teremtetett. Sokszor ilyenek az emberek is. Többek akarnak lenni, nagyobbak a másiknál. Így volt ez régen is.

Jézus azért jött a földre, mert az Atya úgy gondolta, hogy csak szeretettel lehet az embereket jobb útra téríteni. Jézus eljött a földre, mert figyelt és hallgatott az Atyára. Nem futamodott meg. Nem mondott ellent. Tette a dolgát a rábízottakért itt a földön.

Gondoljuk csak végig: Hányszor lett volna alkalma azt mondani, hogy Ő ezt nem csinálja tovább, visszatér az Atyához, az Ő nyugodt életéhez. Ő türelmes volt. Eljött a háborúskodó, békétlen emberek közé. Ő csak tette a dolgát itt a földön.

Tanított, csodákat tett és gyógyított, és mégis üldözték. A templom megtisztításánál bolondnak hitték. Mégis azt tette, ami helyes volt. Felemelte szavát a rossz dolgok ellen. Alázattal viselte a rágalmakat, a gúnyolódást, és minden nehéz helyzet előtt imádkozott, az Atyára figyelt. Türelmesen, békességgel. Oly türelemmel, amit mi talán sosem tapasztaltunk meg.

Jézus tudta, hogy a megpróbáltatásokat el kell szenvednie a mi bűneinkért, de azt is tudta, hogy jobb nekünk, ha Ő felmegy az Atyához, mert akkor nem csak Jézus híre, tanítása terjed, hanem a Szentlélek mindenkivel, minden helyzetben ott lesz. Ezért hozta meg Jézus ezt az áldozatot, mert így is a javunkat akarta.

Sokat kellene tanulnunk Jézustól. Alázatot, türelmet, megbocsájtást. Hiszen Jézus nem állt fel az első nehézség után. Nem mondta, hogy Atyám, én ezt már nem bírom, inkább haza megyek. Csináljanak ezek az emberek, amit akarnak. Hanem eltűrte, elszenvedte mindazt, aminek meg kellett történnie.

Nem rendezett jelenetet egy-egy nehéz helyzetben. Nem vonta kérdőre a tanítványait. Júdásról tudta, hogy el fogja árulni, de nem borult ki. Nem mondta, hogy jaj mi lesz velem. Adjanak gyorsan egy fájdalomcsillapítót, mert mindjárt nagy fájdalmaim lesznek.

És ott van a hozzá közel álló Péter is, aki a főpap udvarában megtagadja Jézust és ennek ellenére Jézus a feltámadás után nem kéri számon. Nem mondja azt, hogy szégyelld magad azért, mert letagadtál engem és távolról nézted a szenvedéseimet. Szeretettel beszélt vele. Mintha mi sem történt volna.

Ahogy Sault is szeretettel szólította meg a Damaszkuszi úton, és mikor Saul új nevet kapott, lelkileg új emberré válva, Pálként kezdte el Istent szolgálni és példává lett a Jézust követőknek. Pál apostol a föld számos pontján tanított és vitte a hírt a Jézustól megtapasztalt szeretetre emlékezve.

Pálnak a Szentlélek is segítségére volt, és azon fáradozott, hogy minden emberrel megismertesse Istennek azt a szeretetét és békességét, amit Ő a Jézussal való párbeszédben, majd további életében megismert és megtapasztalt.

Nem ezzel a hévvel és lendülettel vitte volna az igét Pál a nagyvilágba, ha Jézus kiabálva, magából kikelve kérte volna számon őt a Damaszkuszi úton. Szüksége volt Pálnak erre a türelemre és talán kedves megszólításra, ahhoz, hogy megváltozzon az élete.

És most az Ige minket is önvizsgálatra hív a Szentlélek által. Egyetértésben élünk-e egymással? Jó rend van-e családjainkban, a gyülekezeteinkben? Béke van-e a szívünkben? Békében élünk-e egymással?

Tudunk-e Krisztusi lelkülettel, szépen szólni a nehéz helyzetekben is a másik emberhez. Vagy ahogy azt többször tesszük: türelmetlenek vagyunk, kiabálunk, idegesen válaszolunk egy-egy feszült helyzetben.

Jézust, ha szabad ezt mondani, a nehéz helyzetekben magára hagyták a tanítványai. Saul is üldözte az őt követőket és Jézus ennek ellenére szeretettel és békésen szólította meg őket. Nem rúgta ki őket, nem választott helyettük másik tanítványokat. Ő hűséges maradt az Atyához és a rábízott emberekhez is.

Így nekünk is kérnünk kell a Szentlelket, hogy tudjunk Istenhez és embertársainkhoz is szeretettel fordulni. Akkor meg tudjuk érteni a másik embert és még Isten akaratát is. Tegyen eggyé minket az Isten, hogy ne békétlenség legyen a szívünkben, hanem az egységre törekvő szeretet és békesség Istene vegyen lakozást benne. Ámen.