Kitöltök Lelkemből minden halandóra

• Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 2,1-12
• Alapige: Apostolok Cselekedetei 2,14a.16-18

„Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.”

A pünkösd ünnepe a keresztyén egyház születésnapja. – Amikor valakinek a születésnapját ünnepeljük, felidézzük a régi időket, eseményeket, és mindenféle jókat kívánunk az ünnepelt jövőjére, életére. – A mai születésnapon is tegyünk így a felolvasott Ige segítségével: Idézzük fel az első pünkösd eseményeit, keressük meg ennek mai üzenetét, és lássuk ennek tükrében önmagunkat, gyülekezetünket, az egyházat!

Pünkösd azért lehet az egyház születésnapja, mert az első pünkösdkor Isten régi ígérete teljesedett be. „Kitöltök Lelkemből minden halandóra” – idézi Jóel prófétát Péter apostol.

Számomra ebből most különösen is fontossá vált egy kifejezés, ami Isten ígéretének egyetemességét hangsúlyozza. „Minden halandóra” – vagyis válogatás nélkül minden emberre. Említi az ifjakat és véneket, vagyis korosztályra való tekintet nélkül adja Isten az Ő Lelkét. Említi a fiakat és leányokat, vagyis a nemekre nézve sincs megkülönböztetés. És említi a szolgákat és szolgálókat is, tehát a társadalmi helyzet alapján sincsenek kivételezettek Isten előtt. „Kitöltök Lelkemből minden emberre”.

A mai ünnepnek tehát az első nagy üzenete, hogy Isten ígérete szerint Szentlelke olyan ajándék, Aki mindenkié! Ő körülvesz bennünket, itt munkálkodik bennünk és általunk. Úgy munkálkodik, hogy bár nem látható, de nagyon is megtapasztalható! Ahogy a gravitáció erővonalait sem látjuk, de hat ránk: ereje nélkül súlytalanságban lebegnénk.

Amikor Jézus Nikodémussal beszélget, a szél képét használja a Lélek munkálkodásának érzékeltetésére. Nem látjuk, de ereje van, és hat ránk. Nem látjuk, ahogy a levegő apró részecskéi egymáshoz ütköznek, és nagy sebességgel áramolnak. Viszont ha a szél belekap egy falevélbe, újságpapírba, rögtön láthatóvá válik a sebessége. Ha a szél belekap a Balatonon egy hajó vitorlájába, azonnal érezhetővé válik, micsoda erő van benne! – Ilyen Isten Szentlelke is, nem látható, de ereje megtapasztalható.

A Szentlélek munkája sokak számára megfoghatatlan és titokzatos, pedig egészen hétköznapi dolgokban is megmutatkozik ereje. Például ha itt az istentiszteleten Isten üzenetét megértjük, – akkor a Lélek munkálkodott bennünk. Ha Isten támogató szeretetét, jelenlétét érezzük, – Isten Szentlelke munkálkodott. Ha indítást érzünk arra, hogy valami jót tegyünk, hogy a békességet munkáljuk, – az is a Lélek munkája!

Mert Isten Szentlelke az a közeg, aki által Isten jóságát, szeretetét érezhetjük, akár egy másik emberen keresztül is. Nemcsak pünkösd ünnepén, hanem minden egyes napunkon ebben az ígéretben élünk: „Kitöltök Lelkemből minden halandóra.”

Hogyan teljesedett be Istennek ez az ígérete? Hallottuk a felolvasott Igében, hogy igen nagy sokaság gyűlt össze Jeruzsálemben a diaszpórából, a világ minden tájáról. Ez a sokaság nem véletlenül keveredett oda, hanem egy ószövetségi kettős ünnepre érkeztek. Egyrészt az aratási hálaadás alkalma volt ez, másrész pedig a Sínai-hegyi törvényadás ünnepe. Ez a sokaság lett megtapasztalója és tanúja Isten Szentlelke kiáradásának, belőlük született meg az első keresztyén gyülekezet.

Van az Igében egy hosszú felsorolás, hogy honnan jöttek az emberek, és bizony ennek is jelentősége van. Nem véletlenszerűen összedobált nép- és tartománynevek ezek, hiszen Lukács igényes történetíró volt. Az akkori ismert világ, a hatalmas Római Birodalom jellegzetes népeit, országait sorolja fel. Ezzel mutatja be, hogy itt Istennek Jóel próféta által tett régi ígérete teljesedik be: „Kitöltök Lelkemből minden halandóra.”

Ezzel aztán el is érkeztünk a legfontosabb kérdéshez: Vajon hogyan látjuk ennek fényében mai önmagunkat? Vajon merjük-e folytatni Lukács felsorolását? Ott látjuk-e magunkat, gyülekezetünket, egyházunkat? Elfogadjuk-e a prófécia ígéretét önmagunkra? Benne állunk-e a pünkösdi csoda áramában? Vagy úgy érezzük, hogy ez egy régi szép lelkesítő történet, ami egyszer megtörtént, de sajnos ránk ma már nem érvényes?

Száz évvel ezelőtt egy Spengler nevű kultúrtörténész írása sokkolta az akkori Európát. A Nyugat alkonya című művében Európa hanyatlásáról írt kulturális és gazdasági szempontból, meg arról, hogy szükségszerűen át fogja adni helyét egy újabbnak, erősebbnek. Sokan úgy gondolják, hogy az utóbbi években a szemeink előtt zajlik ez a folyamat. És ennek nyilvánvaló jele a szomszédunkban dúló háború is, amiről egyre többen beismerik, hogy nem oroszok és ukránokok vívják, hanem a világ nagyhatalmai. A háború tétje pedig a világ javainak újrafelosztása, a világ irányítása.

S hogy mindehhez mi közünk van nekünk, hívőknek? Keresztyén gondolkodók szerint Európa és a Nyugat lendületvesztése mögött a keresztyénség meggyengülése áll. Ahogy a keresztyénség elveszíti kovász jellegét, erejét, aminek Jézus eredetileg szánta a Benne hívőket, az bizony hatással van a mindennapi életvitelre, az egyéni és közösségi teljesítményekre, és így tágabb értelemben a gazdasági életre is.

Vajon hogyan látjuk mindezt a saját életünkben, a közösségeinkben, egyházunkban? Látjuk-e a lelki elfáradásnak és lendületvesztésnek a jeleit?

Ha csak egy kicsit is igen, akkor a legfontosabb feladatunk, hogy visszatérjünk ismét az erő forrásához: Isten Lelkéhez, és Istennek Őhozzá kapcsolt ígéretéhez! Legyen a mai ünnepünk kérése Isten felé, hogy a prófécia ígérete szerint fordítson meg minket a lefelé vezető pályáról!

Halljuk meg nemcsak fülünkkel, hanem hitünkkel is, amit Isten ígér: „Kitöltök Lelkemből minden halandóra… Ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak.”

Ne gondoljuk, hogy itt a látomás és az álom valami révületet, elalvást, vagy ebéd utáni szunyókálást jelent, éppen ellenkezőleg! A „látás” a Bibliában Isten akaratának meglátását jelenti! Az Ő terveinek megértését és elfogadását. Tehát itt pontosan a Szentlélek vezetéséről és erejéről van szó, aki Isten akarata szerint indít, munkálkodik, vezet bennünket.

Engedjük Istennek, hogy az Ő ígérete szerint történjen velünk. Engedjük Neki, hogy kézbe vegyen bennünket, és Lelkének ereje, lendülete átsegítsen minket a megfáradás, csüggedés korszakán!