Királyként érkező Jézus

• Olvasmány: Máté evangéliuma 21,1-11
• Alapige: Zakariás könyve 9,9

„Örvendj nagyon, Sion leánya,
ujjongj, Jeruzsálem leánya!
Királyod érkezik hozzád,
aki igaz és diadalmas,
alázatos, és szamáron ül.”

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]V[/fusion_dropcap]irágvasárnap kitüntetett alkalom a böjti vasárnapok sorában. Egyrészt az egyetlen olyan, aminek magyar neve is van: a Dominica palmarum pálmák vasárnapját jelenti, ezt fordították Virágvasárnapra. Másrészt a böjti elcsendesítésben, bűnbánatban itt hangsúlyosan megjelenik az öröm és a reménység, egy tömegnyi ember túlcsorduló örömmel, reménységgel köszönti a bevonuló Jézust.

A virágvasárnapi eseményekben fontos látnunk a szándékosságot és felvállalást. Jézus itt nem egy véletlen szereplő, aki belesodródik az eseményekbe, hanem ellenkezőleg, itt Ő maga a rendező. Ő akarta, Ő intézte úgy a dolgokat, hogy bevonulása királyi legyen! Nem véletlen tehát sem az időpont, sem a helyszín, sem a kellékek. Szándékosan kérte a szamarat, és nem véletlen a pálmaágakat lengető sokaság, a „hozsánna” segítségkérő kiáltása.

Jézus mindezekkel azt mutatta meg, hogy Ő Messiás Királyként érkezik! Máté meg is erősíti: Mindez azért történt, hogy beteljesedjen a prófécia. Zakariás a Messiás érkezéséről prófétált kb. 500 évvel a bevonulás előtt, Jézus pedig ezt tudatosan beteljesítette, felvállalta.

„Örvendj nagyon, Sion leánya, királyod érkezik hozzád.” – Vajon mit érthetünk ma ebből, hogyan érvényes ez ma? Hogyan akar Jézus ma király lenni? Mit vár tőlünk?

„Örvendj nagyon, Sion leánya.” Ez a felszólítás nem a múltba fordít, hanem a jelenben szólít fel örvendezésre bennünket is. Örülj, Jeruzsálem, örülj, Isten népe, mai gyülekezet, örülj, keresztyén ember, mert Királyod érkezik hozzád! Nem csak akkor, hanem ma is így érkezik hozzánk, – Messiás királyként, – aki vezetni tudja életünket, célt tud mutatni, értelmet ad életünknek. Ő olyan Messiás, vagyis Szabadító, aki a mi emberi céltévesztéseinkből, bűneinkből megszabadít, és utat mutat az Élet felé.

Vajon látjuk-e Benne a Királyt? Amikor imádkozunk, gyakran „Urunknak” szólítjuk: „Urunk Jézus.” De Úrnak tartjuk-e valóban? Úgy imádkozunk: „Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod.” De akarjuk-e tényleg, hogy eljöjjön uralkodása az életünkbe? Akarjuk-e, hogy az Ő akarata érvényesüljön, és ne a mienk?

Amikor új király ül a trónra, az sok mindent megváltoztat egy ország életében. Saját bizalmasait helyezi a fontos tisztségekbe, és rajtuk keresztül gyakorolja hatalmát. Az általa hozott rendeletek és törvények hatást gyakorolnak az emberek életére. – Valahogy így van ez a lelki királysággal is, meg vannak a következményei Jézus királyságának.

A gadarai megszállott ön- és közveszélyes ember volt, mindenki félt tőle. Majd amikor Jézus belépett az életébe mint Király, és legyőzte a démonait, azonnal változás kezdődött, arcvonásai kisimultak, értelme visszatért, tisztán látta a világot és benne saját helyzetét.

Péter apostol a pünkösdi igehirdetésben úgy fogalmazott: Tudjátok meg, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten! Igen, Úrrá. És a 3000 megtérése, az életük megváltozása, az első gyülekezet megszületése mutatja, hogy Jézus uralmának következményei vannak.

Igen, Jézus uralmának ma is van következménye mindenféle szinten. Az Ő uralkodása jut érvényre a személyes életünkben, amikor engedelmeskedünk, amikor Hozzá igazodunk, amikor szavát, akaratát keressük. És van következménye a tágabb köreinkben is, a családunkban, a gyülekezetben, Isten népében, és társadalmi szinten is, és az egész teremtett világban.

Jézus uralma nem elméleti erő, hanem az valóságosan és konkrétan megvalósul és kiteljesedik. Úgy növekszik, mint az elvetett mustármag, ami minden magnál kisebb, de felnövekedve minden fánál hatalmasabb.

Örvendj, Sion leánya, örülj Isten népe, keresztyén ember, mert Királyod érkezik hozzád, aki vezetni tudja életedet!

Mit látunk ebben a próféciában, milyen az Ő uralma?

„Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos és szamáron ül.” Az első két jelzőt még értjük, de az utolsó kettőt bizony egyáltalán nem érezzük királyi tulajdonságnak. „Alázatos, és szamáron ül.” A mai átlagember felfogása szerint az alázatban inkább balekség van, veszítés és bukás.

Jézus olyan Királyként érkezett, aki alázatos. Jól tudjuk, hogy az alázat útja elvezetett egészen a keresztig, a kínhalálig. De azt is jól tudjuk, hogy éppen így győzött! Így nyerte meg a küzdelmet a halál ellen, és tárta elénk új lehetőségként az Életet.

Így foglalja ezt össze Pál apostol: „Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,8-11)

Virágvasárnap a nagyhét kapuja. Készülünk újra átélni a legnagyobb és legfelemelőbb titkot, a Halál utáni Élet titkát, amit Jézus áldozata árán megszerzett, és nekünk is felkínál.

Ezt átélni pedig csak egyféleképpen lehet: Úgy, hogyha közel engedjük magunkhoz! „Messziről” ezt a titkot nem fogjuk megérteni, sem kívülről szemlélve, attól tárgyilagosan távolságot tartva. Csakis úgy lehet a mienk, ha közel engedjük Őt, egészen beengedjük az életünkbe, és Neki engedelmesen élünk.

Adja meg nekünk Isten, hogy a prófécia örömteli bejelentésére, Királyod érkezik, igaz hittel, őszintén tudjunk válaszolni az ének szavaival:

„Jöjj, Királyom, Jézusom, Szívem, íme, megnyitom,
A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt;
Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

Gógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán;
Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom:
Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.” (464. dicséret)