Jézus gondoskodó szeretete

• Olvasmány: Márk evangéliuma 6,30-44
• Alapige: Márk evangéliuma 6,41

„Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”

A Bibliaolvasó Kalauz szerinti újszövetségi Igét, az ötezer megvendégelésének történetét hallottuk a Márk szerinti megfogalmazásban.

Amikor Jézus meghirdeti Isten országa evangéliumát, azt Ő nem csupán szavakkal teszi, hanem a tetteivel is. Nem is történhet ez másként, hiszen Isten „országa”, vagyis Isten úrsága, Isten hatalma nem csak az ember lelkét vonja magához, hanem a teljes embert. Jézus tehát úgy hirdeti az evangéliumot, hogy emellett meggyógyítja a betegeiket, és megelégíti a Hozzá jövő éheseket.

Ez a történet feltárja előttünk Jézus közelségének áldásait, az Ő gondoskodó szeretetét; és azt is, ahogyan ez megvalósul szép fokozatosságban: Az egy Jézustól kiindulva, a tizenkettes körön át, az ötezres sokaságig. Persze a jelenlevők tényleges száma ennél jóval nagyobb lehetett, hat- nyolcezer, vagy még nagyobb tömeg, hiszen az ötezerbe csak a férfiakat számolták bele. Ugyanakkor a pontos számnak nincs nagy jelentősége az események lényege felől nézve. Az ötezer egy nagy sokaság, mely megtapasztalja Jézus gondoskodását.

Az első képen, a történet elején azt látjuk, hogy Jézus elsőként saját tanítványainak, a szűkebb körnek kínál felüdülést, pihenést.

A tanítványok éppen misszióból tértek vissza, és igen fáradtak voltak. Kettesével járták a falvakat-városokat Jézus útmutatása szerint, és hirdették az evangéliumot az embereknek.

Jézus jól tudja, hogy pihenésre van szükségük, ezért félre akarja vonni őket. „Jöjjetek velem csak ti magatok”. Azt akarja, hogy most csak Vele legyenek együtt, felüdülést, nyugalmat találjanak. Így gondoskodik róluk, odafigyelve testi igényeikre is.

Ez a belső kör ma is az Ő választottjai: Az egyház, a gyülekezet, a Krisztusban hívők közössége. Jézus szándéka és ígérete szerint itt, az Ő közelségében békesség és felüdülés található. Itt az emberek épülnek, bátorítást vagy éppen intést, iránymutatást, lelki útravalót, táplálékot, támogatást kapnak Isten Igéje és Szentlelke által.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, és én megnyugvást adok nektek.” Ez valósul meg elsőként a Jézushoz tartozók szűkebb körében.

A tanítványok pihenése ugyanakkor nem tarthatott sokáig, a kép ugyanis rögtön ezután kitágul. Jön egy sokaság, akik kíváncsiak Jézusra, hallani akarják Őt. Jézus megszánja őket, mert olyanok mint a juhok pásztor nélkül, ezért sok mindenre tanítja őket, majd amikor már későre jár, kötelezi tanítványait, hogy ők gondoskodjanak a tágabb körről, a sokaságról. „Ti adjatok nekik enni!”

A tanítványok el akarják küldeni a tömeget, hogy ők gondoskodjanak magukról. „Bocsásd el őket…”, vagyis itt nincs segítség, mi nem tudunk segíteni. Minden emberi és józan számítás szerint a tanítványok ugyan jól látják a helyzetet, ugyanakkor kihagyják a számításaikból Jézust. Milyen félelmetes, amikor Jézus ajándékai éppen a tanítványok kezén akadnak el! Hasonlóképpen akadállyá váltak, amikor a kisgyermekeket akarták távol tartani Jézustól; de Ő azt mondta: „Engedjétek hozzám őket!”

Jézus itt határozottan megparancsolja tanítványainak: „Ti adjatok nekik”, ti gondoskodjatok róluk, ne húzódjatok félre, dolgotok van ebben.

Vajon mit jelent ma ez az „enni adás”? Milyen felelőssége van Isten népének, a hívő embereknek a tágabb kör felé?

Rengeteg megoldatlan nyomorúság van világunkban, társadalmi feszültségek, szegénység, politikai és fegyveres konfliktusok, stb. Nyilván nem arról van szó, hogy mindezeket az egyháznak és a hívő embereknek kell magunkra venniük, és megoldaniuk. A Krisztusban hívők közössége mindig segítséggel, támogatással fordul a rászorulók és szegény emberek felé. Ez fakad a hitéből. Teszi ezt hálából, teszi azért mert maga is tapasztalja Isten gondoskodó szeretetét.

Ugyanakkor van egyvalami, amit kizárólag Isten népe tud, rajta kívül senki más: Az evangéliumot továbbadni. Az életünkkel és a szavainkkal is beszélni arról, amit Jézus mellett kapunk. Bizonyságot tenni arról, hogy Ő gondoskodik rólunk, mellénk áll, felemel bennünket, a lelkünket gyógyítja, megtart és bátorít.

„Ti adjatok nekik enni” – mondja Jézus az Övéinek. Mondjátok el másoknak is, hogy én mit jelentek számotokra. Mutassátok meg, hogy mit tapasztaltok mellettem.

Végül nézzük meg azt, hogy miképpen valósul meg Jézus gondoskodása a gyakorlatban. Úgy, hogy a tanítványokon keresztül Jézus maga munkálkodik! Fogta azt a keveset, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, ők pedig kiosztották az ott levő sokaságnak.

Különleges esemény ez, hiszen így a tanítványok a csoda, a kenyérszaporítás résztvevői lesznek! Közvetlenül közelről látják, ami történik. Jézus megtöri, ők megkapják, kiosztják, majd újra kapnak Jézustól. Átélik, hogy Jézus mellett a kevés is sok lesz. Kishitűségük ellenére, és a kenyér és hal kevés volta ellenére is bőven jut ennivaló mindenkinek!

A megoldás nem tőlük jön, de rájuk is szükség van; a csoda „rajtuk keresztül” történik. Jézus gondoskodó szeretetének csatornái lesznek.

Bonhoeffer, német evangélikus teológus és mártír lelkész írja: „Az egyház csak akkor egyház, ha másokért él.” Igen. Amikor Jézus misszióba küldi a tanítványokat, ők másokért, a „kívülállókért” fáradoznak. Tegyenek tanítvánnyá minden népet. Itt is ez történik, a sokaságért fáradoznak. Jézus közvetlenül maga mellé állítja őket, bevonja őket a feladatba, így rajtuk keresztül válik láthatóvá az Ő gondoskodó szeretete.

Így válhatunk mi is Jézus munkatársaivá. Nem mi tesszük a csodát, de az rajtunk keresztül is történik. Így tud Jézus szeretete emberi, megfogható módon jelen lenni és továbbadódni általunk is.

A történet elején még „pásztor nélküli juhok”-ról hallottunk, itt a végén pedig már szépen rendezett csoportokat, asztaltársaságokat látunk. Megelégedett, jóllakott és boldog embereket, akik valóságosan részesültek Jézus gondoskodó szeretetében.

Adja meg nekünk Istenünk, hogy ezt Jézus mellett mi magunk is átéljük újra meg újra, és segítsen minket, hogy ennek továbbításában is társaivá legyünk.