Igemagok

• Olvasmány: Lukács evangéliuma 8,4-8.11-15
• Alapige: Lukács evangéliuma 8,11; Zsoltárok könyve 95,8

„A mag az Isten igéje.”
„Amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket!”

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]A[/fusion_dropcap] magvető példázata igen jól ismert minden igehallgató, bibliaolvasó ember számára. Nemrég olvastuk Máté evangéliumában, most Lukács elbeszélését hallhattuk. Kétszeresen is időszerű ennek az Igének az üzenete!

Bibliavasárnapon újra megszólít minket a magvető példázata, és segít először is megérteni, hogy az Isten igéje erővel és hatalommal érkezik hozzánk, formálja és élettel ajándékozza meg világunkat. Hogy ez az igemag valóban eljött, lehullott a földre, szólt, tanított, cselekedett, odaadta magát értünk, hogy új életet teremjen. Ő maga Jézus Krisztus, akinek a halálára és feltámadására nagypénteken és húsvétkor emlékezünk, aminek ünnepére a böjtben készülünk.

Merthogy böjt kezdete is van, mely az elcsendesedésnek, az önvizsgálatnak is az időszaka. Ez az igerész ebben is segít, szembenézni önmagunkkal: vajon a felénk hulló magra, Istennek megszólító, Jézusban hozzánk közellépő szeretetére mi a mi válaszunk? Mi a szívünk, az életünk válasza? Mi van valójában mibennünk mélyen, vallásosságunk felszíne alatt?

Ahogyan nyilvánvaló az, hogy az ember azért vet ősszel és tavasszal, mert várja, reméli, hogy abból termés lesz, valami kihajt, ugyanolyan egyszerű ez az Isten Országában. Isten azért szól, azért küldi hozzánk Fiát, mert életet akar nekünk ajándékozni.

Jézus korában a zsidók olyan Messiást vártak, aki hatalmas erővel, fegyverrel űzi ki a leigázó rómaiakat országukból, és így hozza vissza Izráel régi dicsőségét. Jézus azonban valami egészen mást hozott és hirdetett. Nem háborút…

Ő arról beszélt, hogy Isten Országa úgy érkezik, ahogyan a magvető veti a magot. Isten nem erőszakoskodik, Ő adja az életet, és várja, hogy arra megszülessen a föld válasza. Jézus élete, halála, az általa hirdetett evangélium, az Őbenne testté lett isteni szeretet az a mag, ami hullik a földre, ami érkezik felénk, emberek felé. Belőle fakadhat igazi élet. Az Isten Országa tehát nem egy földi birodalom, hanem emberi szívekből, lelkekből áll egybe, és a végén Isten uralma lesz teljessé ezen a világon.

Magát a képet, amit Jézus használ, nem olyan nehéz megérteni, elképzelni. A szántóföldek határain ott vannak a letaposott mezsgyék, a kijárt utak, amiken oly sok láb taposott már végig, és oly keménnyé tettek a léptek. Aztán minden földben rejtőznek kövek is, a felszínen láthatatlanul, különösen igaz ez Izráel sziklás, köves talajára.

A gyomokat is jól ismerjük, mikor veteményezünk nincsenek sehol, de ha nem gyomlálunk, hamarabb tele lesz velük a kertünk, mint az elvetett répával, borsóval. S végül ott a jó föld, befogadó, nincsenek rejtett kövek, erőszakos gyomok, és megtörténik az élet csodája: az elvetett mag terem.

Tudjuk, hogy ez a példázat nem mezőgazdasági szaktanácsadás Jézus részéről, Ő rólunk emberekről beszél. Mégcsak nem is e világ ateistáiról szól, hanem éppenséggel olyan emberekről, akik felé hullik a mag, hallják-olvassák az igét, akik átélhetik Jézus jelenlétét, cselekedetét az életükben. Mind a négyféle talaj lehet a mi szívünk, és félreértjük az igét, ha az egyikben a családtagot, a másikban a szomszédot, a harmadikban is valaki mást vélünk felismerni.

Lehet akár egy emberben is jelen az, ami különbözőképpen történik az ige olvasása, hallgatása, Isten közeledésének az érzése kapcsán.

Megtörténhet velünk, hogy ülünk itt a templomban, vagy otthon a Bibliánk felett, és ott van bennünk az útfél keménysége, egy dac vagy harag, bosszúság, csalódás, ami a szívünk köré kőfalat emel. Hangzik az ige, és mégsem érkezik meg semmi…

Vagy járhatunk úgy is, hogy olvasunk, hallunk egy igerészt, egy bizonyságtételt, ami – úgy érezzük – szíven üt, megragad, könnyekig meghat. Talán felismerünk bűnöket és lehetőségeket az életünkben, nagy elhatározásra jutunk: elindulni, változtatni.

De utána döbbenünk rá arra, hogy ez talán túl sok erőfeszítésbe kerül. Túl nehéz ezt végigvinni a családközösségben, megélni a munkahelyen, vagy saját magammal szemben alkalmazni, és valahogy elmarad, véget ér.

Azt is sokszor átélhetjük talán, hogy belénk hull az ige magja, Jézus cselekszik az életünkben, és ez erőteljes változást hoz. Munkálkodik bennünk, és ez tesz minket komoly hívő emberekké, aktív gyülekezeti tagokká. De ott vannak bennünk a mindennapi életünk problémái, az anyagi gondok, a családi konfliktusok, a felelősségek terhei, az életünk alakulásának a kihívásai, az aggodalmak, amik mind igénylik az erőnket, a figyelmünket, időnket. Sok miden gomolyog körülöttünk és bennünk.

És ha őszinték próbálunk lenni önmagunkkal szemben, meg kell látnunk, hogy gyomok nőnek bennünk, erősebben ható dolgok, mindazoknál, amit Isten munkál bennünk..

De ott van a negyedik talaj is, ami arról a csodáról szól, amire Isten képes bennünk, ha szívünk igazán nyitott felé, és befogadja az igét. Arról, hogy Isten jelenléte milyen hatalmas erő lehet az életünkben.

Bárkit átformálhat, akkor is, ha voltam én már sokszor útszél, voltak bennem sziklák-kövek, vannak gyomjaim, de megtörténhet, hogy Isten szava a szívem mélyéig ér, és úgy formál, hogy magam is megdöbbenek. Egyszercsak lesz erőm elfogadni, megbocsátani, elhordozni, adni, másképp szólok, másképp tekintek másokra. Krisztus bennünk hatalmas, életformáló erő lehet.

És ez végül számunkra hatalmas biztatás is. Hiszen a mag, ami hullik, az ige, ami szól, nemcsak a prédikációból hangzik, hanem megszólalhat egy hívő testvér, családtag szájából is bizonyságtételként.

Mi magunk is magvetők vagyunk, ha tudjuk hordozni magunkban az igét, a Krisztust. Ha néha el is csüggedünk, hogy hiába próbálkozunk családtag vagy szomszéd, barát felé, ez a példázat biztat is.

Jézus maga is sokszor élt át kudarcokat: hiába a sok csoda és gyógyítás, alig talált hitet Izráelben. Követői először rettenetes csalódásként élték meg halálát, úgy érezték, mindennek vége. A lukács-korabeli keresztyének többsége is jelentéktelen származású, romlott múltú. Mégis húsvét után mindebből valami rendkívüli új élet támad, ezrek térnek meg, és megjelenik az egyház és a növekvő Isten Országa!

Ez a biztatása ennek a példázatnak felénk ebben a böjtben: ha a magnak, az örömüzenet lángjának hordozója vagy, akkor ne csüggedj, mert aki csügged, az nem ismeri az Isten hatalmát!

A puszta szántóföldből hullámzó gabonatábla lehet! Adja Isten, hogy az idei böjti időben így tudjuk felismerni az Ő hatalmas ajándékát felénk, és tudjunk, magunkba őszintén tekintve, Őfelé kinyílni!