Hogyan vezet a Szentlélek?

• Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16,6-15
• Alapige: Apostolok Cselekedetei 16,6.7.10.

„Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. … A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.”

Mai Igénk egy fontos és izgalmas témát hoz elénk, ez pedig Isten vezetése. Hogyan vezeti Pálékat, hogyan éri el, hogy abba az irányba menjenek, amit Ő mutat nekik. – És hogyan vezet minket? Keresztyén emberként Krisztus követésében igyekszünk élni, de hogyan is valósul meg ez a gyakorlatban. A saját akaratunkkal, vágyainkkal, céljainkkal legtöbbször pontosan tisztában vagyunk. De vajon hogyan tudhatjuk meg, hogy Isten mit akar tőlünk, mit kér, merre akar vezetni?

A felolvasott történet Pál második missziói útjának egy fontos állomását mutatja be. Sorra járják Pálék a kis-ázsiai tartományok (a mai Törökország) városait, és hirdetik mindenütt a Jézusról szóló evangéliumot. Majd egy ponton ezt halljuk: „A Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét” Ázsia tartományban. Amikor pedig Bitinia felé akartak indulni, ugyanaz történik: „Jézus Lelke nem engedte őket”. Végül látomásban érti meg Pál, hogy Makedóniába kell menniük. Egy irányváltás történik tehát, így jut el az evangélium a földrajzi értelemben vett Európába.

A Szentlélek tehát nem engedi őket egyik irányba, majd egy másikba sem, aztán megmutatja Páléknak a helyes irányt. Előbb bezárul előttük két ajtó, de aztán kinyílik egy harmadik.

Hogyan valósul meg Isten vezetése?

Nyilván Isten akaratát legtisztábban a Szentírás tárja elénk. Igeolvasó, imádkozó emberként, Isten előtt elcsendesedve érthetjük legjobban Urunk szándékát, vezetését.

De hétköznapi teendőink között, a munkánkat végezve is felhasználhat Isten különféle jeleket, eszközöket, amikkel irányít minket. Például küldhet hozzánk valakit, összefuthatunk valakivel a boltban, ahova csak bevásárolni indultunk, adódhat egy beszélgetés, elhangozhat pár fontos szó, amivel Isten módosíthatja addigi tervünket. Vagy előfordulhat, hogy konkrét akadályba ütközünk, valamilyen betegség ér, és azzal állít meg minket Isten.

Emberek, találkozások, szavak, betegség vagy más események egyaránt Isten szolgálatába állhatnak, hogy irányt módosítsunk. Biztosan mi is tapasztaltunk már ilyent. Pont azzal az emberrel kellett találkoznunk, pont annak a szónak kell elhangozni, pont azt a híradást kellett meghallanunk, és sorolhatnánk. Talán véletlenek volnának? A Heidelbergi káté Isten gondviselésével kapcsolatban írja: semmi sem véletlenül, hanem minden az ő Atyai kezéből jön. Semmi nem történik velünk esetlegesen.

Pálék esetében is így történt. „A Szentlélek nem engedte nekik”. Talán konkrét akadályba ütköztek, esetleg emberek, egy hírhozó, vagy valamilyen esemény révén, de végül megértették, hogy melyik irányba nem kell menniük, és melyikbe igen: Mi az a cél, melyik az az út, amit Isten Lelke adott eléjük.

Az Ószövetség klasszikus példája Isten vezetésére a pusztai vándorlás. Köztudott, hogy Egyiptomból kijőve a tenger mellett, keleti majd északi irányba indulva rövid út vezetett volna Kánaán felé. Ők azonban féltek az arra lakó népektől, nem bízták magukat Istenre, így módosult az irány dél felé, és az utazás időtartama is! Isten 40 évnyi kerülőútra vezette őket. Hitetlenségük miatt abból a nemzedékből senki nem mehetett be az ígéret földjére, így került sor a hatalmas kerülőre.

Ugyanakkor azonban azt is tudjuk, hogy ez az egész nem volt értelmetlen. Isten vezetésében soha nincsen semmi értelmetlen. Mindennek megvan a maga célja, legfeljebb mi még nem értjük.

Például a nagy kerülőút legdélibb pontján, a Sínai hegynél kapták meg Mózesen keresztül Istentől a szövetség okmányát, a Tízparancsolatot. Isten ekkor köt velük népként is szövetséget.

Aztán a sokféle próbatétel, a közös élmények, megtapasztalások egymással és Istennel, mind szükségesek voltak Isten népévé válásukhoz.

És bármennyire is az Úr büntetése volt az a kerülőút, Isten népének legfontosabb megtapasztalása az volt, hogy Uruk soha nem hagyta el őket! Még ott, a pusztában sem! Különleges módon tapasztalták meg Isten vezetését, így olvassuk: „Nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban” vezette őket. Vagyis egyértelmű, tiszta és világos jelekkel mutatta meg nekik: Itt vagyok veletek, én vezetlek titeket, nem hagylak egyedül benneteket.

Mi is, Isten mai népeként, gyülekezetként és egyénileg is, jó, ha ezt szívünkbe véssük: Isten útjain nincsenek fölösleges szakaszok. Legfeljebb olyanok, amiket még nem értünk. De ha az Ő vezetésére bízzuk magunkat, végül minden részlet a helyére kerül.

Akárcsak egy mozaikkép darabjai esetén: ha külön nézünk egy darabot, értéktelen, törött, színes cserépdarab. Ha azonban a kép készítője a helyére teszi, máris egy nagyobb kép fontos részlete lesz. Így rendeződnek életünk töredékei is a helyükre. Amit azelőtt talán értéktelennek, értelmetlennek láttunk, Isten tervében kerül a helyére. Így nyeri el értelmét.

Ehhez azonban az szükséges, hogy mi Isten Lelkének erőterébe álljunk, és engedjük neki életünk részleteinek helyre rendezését. Ahogyan pl. a mágnes hatására a vasreszelék darabkái is átrendeződnek, és kirajzolódik rajtuk a mágnes erővonala, új rendbe állnak az apró darabkák. Így rajzolódhat ki a mi életünkön is a Szentlélek ereje és terve.

Pálék esetében ez a rend, Isten terve abban rajzolódott ki, hogy útjuk végén minden és mindenki a helyére került, otthonra lelt. Az evangélium is otthonra lelt Európában, Filippiben, Lídia szívében. Ő befogadta Krisztus evangéliumát, átadta életét az Úr vezetésének, megkeresztelkedett, majd pedig otthont adott Páléknak, befogadta őket házába. Ők így tapasztalták meg, hogy akár úton, akár otthon, a Lélek vezetése alatt, Isten kezében vannak a helyükön.

Engedjük mi is, hogy a Szentlélek Isten ereje és vezetése érvényesüljön életünkben! Adja meg nekünk Urunk a megérkezés, otthonra találás örömét, hogy az Ő rendje rajzolódjon ki rajtunk, és életünk minden „darabkája” a helyére kerüljön!