Ha akarod, megtisztíthatsz

• Olvasmány: Máté evangéliuma 8,1-4
• Alapige: Máté evangéliuma 8,2

„Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”

A Bibliaolvasó Kalauz szerint az elmúlt napokban olvastuk a Hegyi Beszédet. Jézus nagy sokaságot tanít, hirdeti, hogy Isten országa közel van, térjenek meg Őhozzá az emberek. – Majd amint lejön a hegyről, egy leprás emberrel találkozik, és rögtön meg is mutatja rajta tanítása lényegét, azt hogy Isten hatalma képes gyógyítani, újjáformálni embereket. Jézus tehát nemcsak meghirdeti Isten uralmát, hanem valóságosan testközelbe is hozza.

Három képet emelek ki a történetből, amik annak legfontosabb részleteit ábrázolják. Ezek valósággal behívnak minket az eseményekbe, mert Isten Igéje ebben a régi gyógyulásban egy nekünk felkínált lehetőséget tár elénk.

Az első kép a Jézus előtt leboruló, könyörgő embert ábrázolja, aki gyógyulásra vár. A kép címe: „Ha akarod, megtisztíthatsz.”

Igen, pontosan így: Ha akarod. Nagyon fontos ez a két szó. Megmutatja azt a hitet, teljes bizalmat, amivel ez az ember Jézus kezébe teszi nyomorúságát. Számára egyetlen percig nem volt kérdés, hogy ezt vajon Jézus képes-e megtenni. Úgy borult elé, mint aki tisztában van azzal: Az Isten Fia, az élet Ura áll előtte. Ezért aztán nem is az a kérdése, hogy Jézus képes-e meggyógyítani őt, hanem hogy akarja-e.

Egész testtartásával, szavaival azt mondja Jézusnak: Te ismered, Uram, a helyzetemet. Lassú és kínos halálra vagyok ítélve. Ki vagyok zárva a családomból, a közösségeimből, a zsinagógából, mindenki elkerül, mert félnek. Élő halott vagyok. Tudom, Uram, hogy Te mindent megtehetsz. Ha akarod, megtisztíthatsz. Meggyógyulhatok, ha ez belefér a tervedbe, ha ezt Te is jónak látod.

Ez a kép azt kérdezi tőlünk: Vajon mi oda tudjuk-e tenni magunkat ilyen bizalommal Jézus elé? Mit kezdünk a testi és lelki betegségeinkkel, egyéni nyomorúságainkkal, a belül marcangoló kérdésekkel? Tudjuk-e, hogy tényleg Neki adatott minden hatalom, hogy Úr Ő élet és halál fölött? Merjük-e Neki azt mondani: Ha belefér a tervedbe, add meg nekem a gyógyulást, de ha másként látod jónak, azt is elfogadom. – Ha akarod, megtisztíthatsz.

A második képen Jézus gyógyító érintését látjuk. Ennek a képnek a címe: „Akarom, tisztulj meg!”

Csodálatos és felemelő kép ez: A halálraítélt kegyelmet kap az Élet Urától. Átéli azt, hogy ő nagyon is számít Jézusnak, hiszen Ő maga is akarja a gyógyulását. Átéli, hogy Ő személyesen benne van Isten kegyelmének tervében. „Akarom.” Ez a szó és az az érintés az újjászületést jelenti a számára. Az Életet.

Azt írja Pál apostol: Nincs semmi, ami elszakíthatná a választottakat Isten szeretetétől, ami megjelent Krisztusban. Majd hosszan sorol különféle erőket, hatalmakat, amiktől az ő korában nagyon féltek az emberek, mert azt hitték, hogy a sorsukat, életüket ezek a hatalmak határozzák meg. – Pál pedig határozott nemet mond erre: Csupán teremtmények ezek, Isten alá vannak vetve, Isten hatalma nagyobb mindezeknél. Sem angyalok, sem fejedelemségek, sem mélység, sem magasság, sem nyomorúság vagy félelem, üldöztetés vagy fegyver, – semmilyen teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől (Róma 8,37-39).

Igen, ezen a képen is azt látjuk, hogy Jézus akarata megy végbe ezzel az emberrel. Az Ő akarata, az Ő döntése, hogy a halálos lepra sem tudja elszakítani az Ő szeretetétől. – És nem csak őt, hanem minket sem. Nincsen semmilyen fizikai vagy szellemi hatalmasság, félelem, sors, kényszerítő erő, vagy helyzet, ami elszakíthatna minket Istentől.

Az evangélista nem részletezi magát a gyógyulást. Jézus kinyújtja kezét, megérinti őt, és azonnal megtisztul a leprától.

Végül a harmadik képen már azt látjuk, hogy a gyógyult ember megbízatást, feladatot kap Jézustól. A kép felirata az lehetne: Irány a templom!

Jézus ugyanis azt mondta neki: Menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutasd be az előírt áldozatot!

Erre azért volt szükség, mert hivatalosan kellett igazolni a gyógyulást. Ha ma igazolást kérnek tőlünk, hogy „közösségbe mehetünk”, akkor elmegyünk az orvoshoz, ő megvizsgál, és utána kiadja az igazolást, aláírja, lepecsételi. Akkoriban az igazolás a papok feladata volt: Mind vallási, rituális, mind egészségi értelemben csak ők mondhatták ki valakiről, hogy „tiszta”. Ma már a lepra különleges gyógyszerekkel és időben elkezdett kezeléssel gyógyítható. Jézus korában azonban még halálos betegség volt, ezért nagyon komolyan kellett venni a gyógyult igazolását.

Jézus arra is figyelmezteti: Vigyázz, senkinek ne szólj. Ne híreszteld, ami történt, csak menj a templomba a paphoz. Nem tudni, Jézus miért kért hallgatást, nyilván megvolt az oka. Talán „nem jött még el az Ő órája”.

A párhuzamos helyeken Márk és Lukács is leírják ezt a gyógyítást. Tőlük tudjuk, hogy Jézus kérése ellenére ez az ember mindenfelé híresztelte, elmondta, mi történt vele, így egyre többen jöttek, keresték Jézust. Emiatt aztán Jézusnak kerülnie kellett a lakott helyeket.

Máté nem ír erről semmit, neki az volt a fontosabb, hogy Jézus a paphoz küldi igazolásért, és a mózesi törvények betartását, az előírt áldozat bemutatását kéri a gyógyult embertől. – Irány a templom, ott a helyed.

Értsük ezt most magunkra akár képletesen, akár szó szerint. Ott a helyünk, ahol Isten Igéje hirdettetik, ahol tanulhatjuk Isten útmutatását, megérthetjük akaratát, ahol megköszönhetjük, amit Jézustól kaptunk: az Ő gyógyító érintését, mellénk állását, biztató szavát, vagy éppen intését.

Végignéztük egymás után a három képet: Láttuk a leprás embert leborulókét, láttuk megtisztulóként, és végül a paphoz, a templomba küldöttként.

Zárjuk e képeket a szívünkbe, és engedjük, hogy Urunk ezek által is dolgozzon rajtunk, formáljon minket Szentlelke által! Adja meg nekünk a kegyelmes Isten, hogy tudjunk újra meg újra Jézus elé borulni, Rá bízni magunkat, és elfogadni, átélni az Ő gyógyító közelségét!