Gyógyítson meg téged Jézus Krisztus

• Alapige: Apostolok Cselekedetei 9,32-35

„Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan. Péter így szólt hozzá: „Éneász, gyógyítson meg téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!” És azonnal felkelt.”

Péter apostol a Tibériás tenger partján két megbízást kapott Jézus Krisztustól. Az egyik megbízás így hangzott: legeltesd az én bárányaimat! A másik pedig: Őrizd az én juhaimat! Péter apostol életében eljött az az idő, amikor ezt a Krisztustól kapott két parancsot be kell, hogy töltse.

Amikor Jézus azt mondja neki, hogy legeltesd az én bárányaimat, akkor az valójában Péter igehirdetési szolgálatára vonatkozott. Tudjuk, hogy miképpen hirdette Péter az első pünkösdkor Isten Igéjét, miképpen tért meg, és keresztelkedett meg beszéde nyomán háromezer ember.

De Péter e két parancs közül nemcsak az elsőt teljesíti, hanem ezt a másik parancsot is halálosan komolyan veszi: „Őrizd az én juhaimat!” Az őrizés a pasztoráció feladatai körébe tartozik. Utána kell menni minden juhnak. Minden egyes bárány fölé oda kell hajolni, meg kell gyógyítani. A pásztornak szívére kell ölelnie mindazokat, akik eltévelyednek, és haza kell vezetnie őket. Ez a két nagy feladat áll Péter előtt: Igét kell hirdetnie a nyájnak, és pásztorolnia kell a gyülekezeteteket.

A felolvasott bibliai történetben azért indul el Péter Júdeába, Galileába és Samáriába, hogy eljusson személyesen mindenkihez, minden egyes gyülekezeti közösséghez. Így indul el és teljesíti azt, ami számára drága parancs. Péter megérkezik Liddába, a Jeruzsálemtől 40 km-re fekvő kisebb településre. Péter itt bejárt mindent, mindenhova elment. Az igazi pasztorációt a ,,bejárni” szó fejezi ki a legjobban.

Ha kerted van, tudod mit jelent ez a kifejezés. Reggel kimész és bejárod a kertedet, melyet napközben gondozol, ahol dolgozol. Alaposan megnézed, hogy a kertedben, hogy viselték magukat a vetemények. Megmaradt-e minden növény? Szépen és frissen ébredt-e a kerted? Tudod, mit jelent, bejárni egy kertet.

Péter apostol valahogy így járt be mindent. Mindenkivel megismerkedett, mindent megvizsgált.

Figyeljünk arra, hogy mit jelent keresni, megtalálni és a gyógyítást Jézusra bízni!

Az Ige leírása szerint talált ott egy beteget. Péter rátalált Éneásra, mert az, aki hűségesen bejárja az övéit, aki betölti Krisztus parancsát, mindig talál betegeket.

Nem olyan könnyű megtalálni a betegeket, mert sok emberen nem látjuk azt, hogy milyen betegséget hordoz magában, mert sok ember nagyon jól el tudja takarni mindenki elől betegségét, mert betegségével nem akar terhére lenni senkinek. Vagy azért titkolja nyomorúságát, mert szégyelli gyengeségét. De az ilyen ember mégis beteg, szívében hordozza nehéz terhét, a betegséget, a szenvedést.

Neked az a feladatod testvérem, hogy megtaláld ezeket az embereket. A szeretet megtalálja a betegeket. Péter is így talál rá Éneásra. Senki sem mondta, hogy hol van, mégis rátalált.

Te rátaláltál-e egy-egy betegre? Fontos, hogy erősen a szemébe nézz, és meglásd a szeme mélyén a fájdalmat, amit hordoz. Fontos, hogy erősen a szívébe nézz, hogy észrevedd azt, amivel egy életen át küszködik. Erősen kell szeretni a Krisztusban testvéreidet, hogy megtaláld a beteget. Péter megtalálja Éneást, aki nyolc éve gutaütötten fekszik. Vajon korábban rátalált-e valaki már Éneásra? Vagy csak tudták, hogy van ott egy nyolc éve gutaütött ember?

Mint ahogy te is tudod, hogy van az utcádban, a szomszédságodban vagy a gyülekezetünkben egy súlyos beteg. Tudsz róla, csak éppen nem találod meg úgy, ahogy megtalálta Péter, ahogy meg kéne találnunk a nehézséggel kínlódó embereket. Csak tudunk róluk, de nem találjuk meg őket.

Az Ige most arra tanít, hogy úgy kell élnünk a világban, hogy ne csak tudjunk egymásról, hanem megtaláljuk egymást a szeretet kezével, az együttérzés szemével, azzal, hogy mellette állunk, azzal, hogy nem közömbös számunkra a betegsége, a fájdalma, azzal, hogy szeretnénk együtt hordozni a terheket.

Péter ott van Éneás mellett, e nyolc éve gutaütött ember mellett, és be-szél hozzá.

Ugyanis valamit mondani kell Éneásnak, ennek a beteg embernek. Reményt kell nyújtani számára, hogy meggyógyul az élete. Mindig tenni kell valamit, mindig mondani kell valamit, de nem mindegy, hogy mit szólunk. Milyen nehéz, testvéreim, nekünk megállni egy-egy súlyos beteg mellett, nekünk, akik járó, viszonylag egészséges emberek vagyunk. Mi érezzük, hogy erő van bennünk, a beteg pedig ott fekszik tehetetlenül, és csak egy pontot néz.

Érzed-e, hogy mondani kell valamit? Érzed-e, hogy milyen nehéz mondani valamit egy súlyos betegnek?

Egyszer egy olyan gyülekezeti tagot látogattam meg a kórházban, akinek pár nappal előtte vágták le mindkét lábát. Fel-alá járkáltam a folyosón, a kórházi ajtó előtt. Alig volt erőm bemenni hozzá. Mit gondoltok, hogy fogadott? Úgy, hogy azóta is megszégyenülten gondolok e jelenetre, mert ez az ember imádkozó lélekkel, engedelmes szívvel elfogadta, amit Isten rámért.

Péter most példát mutat nekünk azzal, hogy nyíltan csak ennyit mond: ,,Éneás, gyógyítson meg téged Jézus Krisztus!”

Igen, ilyen könnyű az, amit te olyan nehéznek tartasz, amitől úgy félsz, és ajtó előtt toporogsz, fel- alá járkálva, mielőtt belépnél a beteghez.

Ilyen könnyű, és ezt meg kell tanulni: Éneás, gyógyítson meg téged Jézus Krisztus! Nem én, hanem Jézus Krisztus, az áldott orvos.

Én csak eszköz vagyok, hogy elmondjam a betegnek, hogy eljöttem, és megtaláltalak, mert az küldött, aki minden beteget megtalált. Vigyázzunk arra, hogy a magunk életével soha ne takarjuk el az élő Krisztust, amikor egy-egy betegágy mellett ülünk. „Éneás, gyógyítson meg téged Jézus Krisztus!” – ezt kell tudnod elmondani minden betegnek. Jó, ha azzal folytatod, hogy Jézus Krisztus téged is meggyógyított.

Jézus Krisztus, aki engem is meggyógyított, aki nekem is visszaadta a látásomat, hogy igazán lássak ebben a világban. Gyógyítson meg téged az a Jézus Krisztus, aki nekem is visszaadta az életet.

Sokszor az a baj, hogy mi akarjuk megoldani a kérdéseket, és elfeledkezünk arról, hogy nem mi, hanem Krisztus az, aki a megoldást nyújthatja betegségeinkre, problémáinkra.

,,Kelj fel, vesd meg magad az ágyadat! Kelj fel, Éneás, meggyógyultál. Vesd meg magad az ágyadat! Rendezd el magad az ágyadat, amiben nyolc évig feküdtél, amit eddig nem tudtál elhagyni sohasem.

Meggyógyult életeddel kezdj hozzá, és mindazt, ami eddig beteg volt benned, rendezd el újra. Vesd meg az ágyadat Éneás!

Nézzétek testvéreim, milyen csodálatos a gyógyulás! Azonban olyan sokszor hiányzik Péter hite a szívünkből. Csak félelem és szánalom van bennünk, de a gyógyuláshoz nem erre van szükség, hanem hitre, reménységre.

Azt mindenki láthatta, hogy nem Péter gyógyította meg Éneást, hanem az, akit Péter hozott a szívében, a beszédében. Tegyél úgy bizonyságot Jézus Krisztusról, hogy lássa meg mindenki a meggyógyult életeket, akiknek az áldott orvosuk Jézus Krisztus.