Bármit mond, tegyétek meg!

• Olvasmány: János evangéliuma 2,1-11
• Alapige: János evangéliuma 2,5

„Jézus anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg!”

Már első pillantásra látszik, hogy egy rosszul előkészített esküvői ünnepségről van szó a kánai menyegző történetében. Aki szervezte, nagyon rosszul számított, ugyanis kevés a bor. Ha kiderülne, hogy nincs több boruk, az hatalmas szégyen lenne a vendéglátóknak, a házasultaknak és az egész családnak. Márpedig nagyon úgy áll a helyzet, hogy a nem megfelelően előkészített menyegzői örömünnepen kitörni készül a botrány. Jézus anyja, Mária, nagyon szeretne segíteni, hiszen az ő rokonsága ez, ezért aztán megkeresi Jézust a problémával: „Nincs boruk.”

Az új esztendő első vasárnapján azt a kérdést kapjuk az Igétől: Mi vajon hogyan vagyunk felkészülve? Milyen lelki tartalékokkal indulunk? Talán az esztendőnk megújult, mi azonban a régi módon erőtlenek és fáradtak vagyunk. „Nincs borunk”. Hiányaink vannak, kevés az erő a kihívásokhoz, hiányzik a lelkesedés.

A történet egyértelmű üzenete, hogy van megoldás Jézusnál erre a „bortalan” állapotra. Nekünk is Őt kell megtalálnunk a hiányainkkal, a szükségeinkkel, kéréseinkkel.

Az Ige első mondanivalója a házassághoz kapcsolódik. Aminek itt szemtanúi vagyunk, az egy valóságos házasságkötés, két ember szövetsége. Tudjuk ugyanakkor, hogy a Biblia számtalan helyen példázza házassággal Isten és az Ő népe kapcsolatát. Ószövetségi próféták, Ézsaiás, Hóseás azért ostorozták Izráelt, mert hűtlen asszonyként elhagyta Urát, és a Baállal és más istenekkel paráználkodott, vagyis azokat tisztelte. Minden esetben arra hívták Isten népét, hogy térjenek vissza az Istennel való szövetségbe. A Jelenések könyvében is megtaláljuk ezt a képet, és egy szép, reményt adó ígéret is kötődik hozzá: A Bárány menyegzőjén ott van Krisztus népe, mint Ura számára felékesített menyasszony.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Jézus az első jelet éppen egy menyegzőn teszi. Azt mondja ezzel, hogy Isten az Ő megújított szövetségét ajánlja fel népének. Nagyszerű ígéret és biztatás nekünk, hogy így nézhetünk az új esztendő elé. Közös útra hív bennünket a mi Urunk, és segítségül ígéri Önmagát ezen az úton. Fogadjuk hát el Tőle a felajánlott szövetséget, és újítsuk meg Vele a kapcsolatunkat, ragadjuk meg felénk nyújtott kezét!

Az Igében aztán arról is hallunk, hogy ez a szövetség-megújítás hogyan is történhet a mi részünkről, konkrétan milyen tennivalónk van.

Miután Jézus anyja Jézus elé tárja a problémát, segítséget kérve tőle, a szolgákhoz fordul egy figyelmeztetéssel: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” Ezzel azt kéri tőlük: ne csodálkozzatok majd, bármit is kér tőletek Jézus. Ne tegyetek ellenvetéseket, ne okoskodjatok, csak tegyétek, amit mond. Ha azt akarjátok, hogy ne törjön ki botrány, hanem a helyzet megoldódjon, ha azt akarjátok, hogy legyen bor, akkor bármit mond nektek, tegyétek meg.

Igen, és ez ma is így van. A hiányainkat, a szükségeinket ma is csak a Jézusnak való engedelmességgel lehet megszüntetni. És ehhez ma sem az ellenvetéseinkre van szükség, nem kishitűségre, nem a számolgatásainkra, kételkedésre, hanem arra, hogy bármit mond nekünk, azt megtegyük.

Vajon mi lehet az a „bármi”, amit Jézus kérhet tőlünk?

Ott voltak azok a bizonyos kővedrek ebben a lakodalmas házban. Azt a célt szolgálták, hogy vizet lehessen meríteni belőlük különféle mosakodási szertartásokhoz, amiket a vallási előírások kötelezővé tettek a zsidóknak. Ezekben mindig is vizet szoktak tárolni. Jézus azt kérte a szolgáktól, hogy töltsék meg ezeket. Mindennapos rutinfeladat volt ez számukra.

Tőlünk sem feltétlenül azt kéri Jézus, hogy lehozzuk a csillagokat az égről. Nem az a dolgunk, hogy a világ minden terhét, baját, nyomorúságát vállunkra vegyük. Nem valószínű, hogy a világ minden szegénységén nekünk kell segítenünk. Ezeknél sokkal nehezebb dolgunk van, mert talán egészen egyszerű és hétköznapi dolgokat kér Jézus, azokkal kapcsolatban, akik mindig velünk vannak. Talán egy apró segítségnyújtást, egy semmibe nem kerülő mosolyt, kedvességet a másiknak. Talán annyit, hogy türelmesen hallgassuk meg, álljunk mellette bajában. Sokszor annyira kézenfekvő a feladat, hogy nem is hinnénk. Mégis: Apró lépések ezek az engedelmességünk útján. Bármit mond, tegyétek meg.

Történetünk azzal fejeződik be, hogy a szolgák engedelmeskednek. Megteszik, amit Jézus kér tőlük, ezért a botrány elmarad, van elég bor. Megfigyelhetjük, hogy az evangélista tartózkodik a szenzáció hajhászástól. Nem olvasunk semmiféle hókuszpókuszról, hogy hogyan lett a vízből bor. A szolgák merítenek a vízből, és viszik a bort a násznagynak.

Ami viszont kiemelkedő, sőt megdöbbentő a leírásban, az a bor elképesztő mennyisége: A hat kőedény egyenként kb. 120 literes volt! Ezenkívül a násznagy szerint sokkal jobb minőségű, sokkal finomabb is volt, mint az előző. Rengeteg finom bort kaptak tehát ajándékba az ünneplők, így felszabadult örömben, vidámságban folytathatták a menyegzői ünneplést.

Jézus nemcsak megoldotta „valahogyan” a hiány helyzetet, hanem nagyvonalúan, bőségesen oldotta meg. Ilyen gyümölcse van a Neki való engedelmességnek. Hasonló bőségről olvasunk egyébként az ötezer megvendégelése történetében is: A kevés kenyeret és halat úgy osztotta szét Jézus, hogy a végén a maradék darabokkal 12 kosarat töltöttek meg.

A Filippiekhez írt levélben Pál apostol is ír erről az isteni bőkezűségről, gazdagságról: „Betölti szükségeinket az ő gazdagsága szerint” (Fil 4,19). Tehát nem a mi emberi elképzeléseink szerint, nem úgy, ahogy mi számolgatunk, méricskélünk dolgokat, nem a mi szűkmarkú gondolkodásunk szerint, hanem az Ő gazdagsága szerint! Jó nekünk ezt hallani az év első vasárnapján, és valóban nagy szükségünk is van erre a biztatásra.

Tárjuk hát Elé mindig bizalommal a mi hiányainkat, szegénységünket, és kérjünk Tőle engedelmes szívet, hogy bármit mond nekünk, azt mi megtegyük!