A böjt bölcsessége

• Olvasmány: Példabeszédek könyve 2,1-11
• Alapige: Példabeszédek könyve 2,6.10; Jakab levele 1,12

„Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik…
Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked.”
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart,
mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]B[/fusion_dropcap]öjt 1. vasárnapján a Bibliaolvasó Kalauz szerinti Igénk a bölcsességről tanít, kapcsoljuk hát össze a kettőt: Vajon miben áll a böjt bölcsessége? Hogyan tehet bölccsé bennünket?

A Példabeszédek könyvéből azt halljuk: A bölcsesség Istentől van, Isten útján vezet minket. Törekedj a bölcsességre! Keresd a bölcsességet! Úgy keresd, mintha ezüstöt vagy más kincset keresnél, és rá fogsz jönni: A bölcsesség maga az Isten-félelem, Isten szava követése, és ez gyönyörködteti a lelkedet, oltalmat jelent életednek!

A böjt bölcsessége tehát abban van, hogy lelkiekben gazdagít. A legfőbb jóban részesít, amire Jézus mondta Máriáról, hogy ő a „jó részt” választotta, amit nem lehet elvenni tőle.

A Húsvét előtti böjti időszak azért különösen fontos nekünk, mert a hitünk szempontjából legfontosabb ünnephez vezet el minket. Jézus halálának és feltámadásának titka felé fordulunk, ami keresztyén hitünk és reménységünk alapja. A böjt ezt a titkot segít megérteni, és ebben segít elmélyedni.

Ha megkérdezi valaki: Vajon kötelező-e a keresztyén embernek böjtölni? A biblikus válasz erre az: Nem kötelező, de nagyon hasznos! Annak nem sok értelme van, ha valaki csupán parancsra, vagy akár egyházi előírásra, tehát külső kényszer hatására böjtöl. Annál inkább érdemes viszont önként belehelyezni magunkat a böjt önfegyelmező keretébe, mert az a lelki gazdagodást szolgálja! Így válhat a böjt Isten bölcsességének eszközévé.

A hívő ember számára a böjt egyfajta lélek-gyakorlat. Hitünket mélyítő, Istennel való kapcsolatunkat erősítő gyakorlat.

Jézus böjtölése mutatja nekünk erre a legjobb példát. Ő a szolgálata megkezdése előtt negyven napig böjtölt. A pusztába ment ki, távol mindentől és mindenkitől, hogy Atyjához még közelebb lehessen. Jézus tehát nemcsak hasznosnak tartotta a böjtöt, de gyakorolta is.

Ennek mintájára a hívő ember böjtje is lehet egyfajta elfordulás a világtól, a külső hangosságtól, viszont intenzívebb odafordulás a csendben Istenhez. A böjt nemet mondás a testnek és követelőzésének, viszont igenlése a léleknek, a Szentlélek vezetésének. Egyfajta visszafogottság, a test megzabolázása mindenképpen hozzá tartozik. Ez teszi sokak számára kényessé, kényelmetlenné az egész kérdést.

Igen, a böjt áldozattal, lemondással jár. És mindig személyre szabott. Valakinek talán lemondás egy időre a finomságokról, akinek az a gyengéje. Másnak talán szóböjt, akinél a sok beszéd jelent veszélyes terepet. Esetleg internet-böjt, facebook-böjt, okostelefonnal töltött idő visszafogása, aki azokba van belegabalyodva.

Sok egyéb példát is hozhatnánk, de egy a lényeg: ennek a böjtnek a célja a belső értékekben, lelkiekben való gazdagodás. A Jézussal való kapcsolatunk erősödése, kibékülés Istennel, visszatalálás Hozzá, több imádság és csendesség révén. Meg vagyok győződve: Ilyen nagy értékekért valóban érdemes böjtöt, valamilyen lemondást vállalni.

A Jakab leveléből olvasott Ige segít a mi böjtünket Jézus szenvedéséhez, megkísértéséhez kötni. Az apostol itt arra figyelmeztet, hogy a mi életünkhöz is hozzátartozik a próbatétel, a kísértés, viszont megmutatja azt is: Jézushoz hasonlóan mi is győzhetünk ezek fölött.

Mit kér tőlünk Isten ebben az Igében? Próbatételek idején kitartást, tűrést, a próbák kiállását. Állhatatosságot kér.

Érdekes szó ez a „kitartás” a görög eredetiben. A „hypomoné” valami alatt megmaradást jelent. Az állhatatosság ezek szerint a terhek alatti megmaradás, a súlyos próbákban való kitartás. A hangsúly pedig azon van, hogy a megpróbáltatás elől nem futunk el, és a terhet nem dobjuk le magunkról. Hűségesek maradunk azok alatt is Urunkhoz.

Bizony, nagyon nehezet kér tőlünk az Ige, hiszen az általános felfogás, a szokásos emberi viselkedés ezzel éppen ellentétes. Ha baj van, lelépünk. Ha fenyeget valami, kitérünk. Ha nehéz egy szolgálat, nem vesszük fel. Ha valami súlyos teherré lett számunkra, akkor mielőbb kilépünk alóla: legyen az akár házasság, vagy más kapcsolat, családi vagy közösségi feladatok.

Állhatatosság, megmaradás a terhek alatt… Amit ezek a kifejezések hordoznak, idegen és távoli a legtöbb ember számára.

A teher alatti megmaradásról eszünkbe juthat a görög mondavilágból Sziszifosz példája. De micsoda óriási a különbség! Hiszen neki ez egy örök büntetés volt. A roppant súlyos szikla terhe alatt kellett kitartania, azt felfelé görgetnie, és ha azt gondolta, mindjárt vége lesz, hát kezdhette mindig elölről. Neki nem volt ebben a küzdelemben semmi reménye, nem menekülhetett a büntetés súlya alól, és esélye sem volt győzelmet aratni.

Nekünk viszont Isten Igéje arról ad bizonyosságot, hogy van győzelem, és van győzelemért járó jutalom! Isten megígérte, és el is készítette a jutalmat övéinek, és nagyon fontos tudnunk erről.

Nézzünk fel győztes Urunkra! Nézzünk előre, és lássuk meg, hogy nemcsak pálya van, amit végig kell küzdenünk, nemcsak terhek, próbák alatti kitartás van, hanem hazaérkezés is: Győztes Jézusunkkal együtt ünneplés.

Jakab apostol ezért kezdi így a mondatot: Boldog! Boldog, aki hűséges, boldog, aki kitart, mert elnyeri az élet koronáját. Tudjuk, hogy Jakab kitől tanulta, amit itt ír, hiszen ezt tanította Jézus is: Boldogok a szelídek, boldogok a tiszta szívűek. Mert ők öröklik a földet, mert meglátják az Istent, mert övék a mennyek országa. És ugyanezt üzeni a feltámadott Krisztus is a Jelenések könyve elején a gyülekezetnek: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

Segítsen minket Isten, hogy ebben a böjti időszakban megerősödjünk a böjt bölcsességében, az Ige ígéretében! Segítsen felnézni a mi győztes Jézusunkra! Mert Tőle nyerhetünk mi is bátorságot küzdelmeinkhez. Az Ő ajándéka számunkra is a hűség, az erő és az állhatatosság.