A Bárány vigasztalása

• Olvasmány: Jelenések könyve 4,1-2; 5,1-5
• Alapige: Jelenések könyve 5,5-6a

„Ekkor az egyik vén így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét. És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek.”

Nem könnyű olvasmány a Jelenések könyve, amit János apostol az Istentől kapott látomásairól jegyzett le. Tele van erőteljes, megragadó képekkel, szimbólumokkal. Ezek az erős képek erőteljes mondanivalót hordoznak, mert erős, drasztikus korban élő keresztyéneknek üzennek.

Amikor a könyv született, a keresztyénség már elterjedt az egész Római Birodalomban, s ezzel együtt kezdetét vette a keresztyénüldözés. Feljelentések, bebörtönzések, mészárlások. A fiatal gyülekezetek, a frissen megtért hívő életek pedig ebben a pusztításban és szenvedésben szembesültek újra és újra a kérdéssel: Mi lesz velünk?! Mi lesz a sorsunk? Mit hoz a jövő?

A felolvasott igerész a trónuson ülő Mindenhatóról beszél, akit lángok vesznek körül és egy üvegtenger – szinte megközelíthetetlen, és szól egy könyvről, amit a kezében tart. Egy könyvről, amit hét pecsét zár le. Ebből a bibliai képből ered az a szólásunk, hogy valami „hétpecsétes titok”. Olyan mély és nagy titok, amit senki meg nem fejthet, amibe senki bele nem láthat. Ez a könyv a jövő könyve. Az emberiség sorsának a könyve.

Ezt zárja le a hét pecsét. Ez az örök emberi kérdés, ami választ keres azóta is. Ez ma az emberiség, a ma élő egyház és a saját egyéni életünk kérdése is: Mi lesz velünk? Mit hoz a jövő? Mi vagy ki irányítja a sorsunkat?

Az ember próbálja megadni rá a választ. Futurológusok kutatják a jövőt, szociológusok, gazdasági szakemberek, tudósok próbálják a múlt és jelen történéseiből kiszámítani a holnapot. És persze mindig vannak amolyan Nostredamusok, jósok, különböző látomásokkal a jövőről. Én mégsem hiszem, hogy ezek igazi válaszok.

Mert igaz, hogy fejlődik az emberi tudomány, csodálatos dolgokra vagyunk már képesek, de lassan kiderül, hogy minden vívmányunknak van valami hátulütője, a földünk erőforrásait kimerítettük, kizsákmányoltuk, a környezetünket telemérgeztük, és amikor beüt egy világjárvány, a legfejlettebb tudomány is csak küszködik vele.

Szeretnénk hinni, hogy fejlődik a társadalom, terjed a demokrácia, ám napjainkban alapjaiban rendül meg a nyugati civilizáció, és a demokrácia Kánaánjának, az USA-nak a társadalma is igazságtalanságokkal, zavargásokkal, gyújtogatásokkal és lövöldözésekkel szembesül és küszködik.

Fejlődik a gazdaság, globalizálódik a pénzügyi világ. De a gazdasági örök növekedés mítoszát már alapjaiban rengeti meg egy váratlan (?) háború és az annak következtében kialakuló világméretű gazdasági és energetikai válság.

Nem, az ember nem tudja – bármint okoskodik is –, hogy mit hoz a jövő, vagy akár a jövő év, jövő hét vagy csak a holnap. Azt pedig még kevésbé, hogy ha itt mindennek vége, mi jön utána… Nincs emberi válasz. A hétpecsétes könyv zárva van.

Az angyal kérdésére, hogy ki törheti fel a pecséteket, ki veheti kezébe a világ sorsát és az életünket, ott a mennyben is hatalmas nagy csend támad. Hallgat az univerzum. A tanácstalanság, bizonytalanság, félelem, aggodalom, ami emiatt a mindenkori emberben benne van, ami ma is sokunkat nyomaszt, az lesz úrrá az apostolon is, és keservesen síni kezd. Most akkor mi lesz?

A jelenet azonban nem ezzel ér véget. A síró embert megszólítja a mennyei hang, és elhangzik a válasz. Ne sírj! Van valaki, aki kézbe veheti és veszi is a világ sorsának, az emberi életnek, a jövőnek a könyvét! Van valaki, aki fel tudja törni a pecséteket és megadni a válaszokat. Ő a hatalmas és diadalmas Oroszlán Júda törzséből!

S mikor az apostol felemeli a tekintetét, körbenéz és a könnyein keresztül keresni kezdi a hatalmas és diadalmas oroszlánt, akkor egyszer csak meglátja, hogy az egy bárány! Az oroszlán és a bárány is ó- és újszövetségi képei a megígért Messiásnak, Szabadítónak, Jézus Krisztusnak. Ő a próféciákban jövendölt Júda oroszlánja, az erős és győzelmes, aki lerontja az átkot és győz a halál felett, aki igazságot tesz és kézbe veszi a világ sorsát. Csakhogy – ez az oroszlán ezt bárányként teszi!!!

Bárányként, szelíden és kiszolgáltatottan jelenik meg ebben a világban karácsonykor, emberként. Amikor bevonul Jeruzsálembe, és a nép diadalmas királyt vár, ő csendesen és alázatosan, szamárcsikó hátán érkezik. És rá öt napra engedi – Ő, aki a világ Ura –, hogy keresztre feszítsék.

Mert Ő az, aki megbünteti a Gonoszt, és megszabadítja a Benne bízót, de úgy, hogy elszenvedi a világ és az emberiség minden bűnéért, önhittségéért, Isten nélküliségéért – a miénkért is!!! – a büntetést, és megváltja a világot.

És amikor mi keresztyénként eljövünk a templomba, és hiszünk és remélünk annak a valóságnak ellenére, ami a mindennapokban körbevesz, akkor erről teszünk bizonyságot. Az Oroszlánról, aki Bárány. Hogy Jézus Krisztus szenvedésében és halál feletti győzelmében megoldódott a nagy rejtély. A világ sorsa, az emberi történelem értelme. Ahogy ez a motívum megjelenik C. S. Lewis, mélyen hívő keresztény író Narnia című regénysorozatában, az magasztos és önmagát odaáldozó és mégis győztes oroszlán, Aslan alakjában, vagy Pilinszky rövid versében, az Introituszban:

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?
Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?
És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?
A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

Nem az erős és erősködő, hatalmaskodó emberek alakítják a történelmet, és döntik el a világ sorsát, hanem a megöletett és feltámadott Bárány. Ez az igazi válasz, amely azóta, hogy ő eljött e világba, azóta hogy az Isten Országa benne és általa növekedni kezdett, megadatott. Nem az tartja kezében a hatalmat, akinek a legtöbb pénze, legtöbb támogatója vagy legtöbb fegyvere van. Isten Országában az a legerősebb, aki Istenben bízik.

A világ keresi a válaszait, megoldásait, örömeit, próbál úrrá lenni a mán, a holnapon. De az igazi válasz a Bárány, aki győzött, az Oroszlán, aki ígérete szerint velünk van, velünk jön az úton. Még ha sokszor vakok vagyunk is meglátni akár az oroszlánt, akár a bárányt. Ha túl félelmes vagy elkeserítő vagy elbátortalanító mindaz a háborúság, ami a világban vagy egyéni életünkben vagy éppen bennünk zajlik, ma a Bárány üzenete vigasztal:

Ne sírj! Van remény. Van válasz. Van jövő. Mert nekem adatott minden hatalom mennyen és földön, és íme: én veletek vagyok – minden napon a világ végezetéig!