Versengés

• Olvasmány: Lukács evangéliuma 22,24-30
• Alapige: Lukács evangéliuma 22,24-25a.26b

„Versengés támadt a tanítványok között, hogy melyikük a legnagyobb. Ő így felelt nekik: Aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”

A felolvasott Ige azt a helyzetet tárja elénk, amikor Jézus tanítványai között „versengés támadt”, hogy melyikük a legnagyobb.

A versengésről természetesen eszünkbe jut, hogy a világ legnagyobb „versengése” vette kezdetét ezen a hétvégén a párizsi olimpián. Sajnos a pénteki megnyitó ceremónián megjelenő képeknek nem a sporthoz volt közük, sokkal inkább a szabadosság és keresztyén-ellenesség ideológiájához. Mi köze az olimpiához pl. annak, hogy Jézus és a tanítványok utolsó vacsorájából gúnyt űznek, megsértve ezzel emberek millióit? Reméljük, hogy a folytatásban az olimpia a sport, a nemes küzdelem és a teljesítmény ünnepe lesz, ahogyan mindig is volt.

Sok millió ember követi az olimpia különféle versenyszámait. És szurkolunk a mieinknek, mert jó érzés győzni, megmelengeti szívünket, amikor a mieink bizonyulnak a legjobbnak. Büszkén gondolunk az eddigi és leendő olimpiai bajnokainkra, mert megéreztetik velünk is a győzelem ízét. Mert velük együtt lélekben mi is odaállhatunk a dobogóra, a legjobbak, a győztesek közé.

Versenyezni, és legjobbnak bizonyulni, elsőnek érni a célba, legnagyobbat ugrani, legerősebbnek, leggyorsabbnak lenni, – ez nemes dolog, és rengeteg munka, edzés, és sok lemondás áll egy-egy győzelem mögött.

A tanítványok versengésével azonban egészen más volt a helyzet. Ők olyan pályán akartak versenyezni, amin nem lehet. Legalábbis nem így. Azon a pályán egészen másféle szabályok vannak. Ők itt Jézus mellett, a tanítványi körben, testvéri közösségben akartak egymást megelőzve „legnagyobbak” lenni. Nagy kérdés, hogy vajon mi lehetett számukra a nagyság, az elsőség? Miben akartak legnagyobbak lenni?

Ráadásul ennél rosszabbul nem is időzíthették volna ezt a versengést. Közvetlenül a nagycsütörtöki vacsora után, Jézus szenvedéseinek kapujában történik mindez. És ez itt most nagyon fontos körülmény, ugyanis ez adja kezünkbe a kulcsot a megértéshez.

Jézus szenvedése és keresztje felől érthetjük helyesen a nagyságot. Hogy mit jelent veszíteni, és hogy mi az igazi győzelem.

Mit is mond nekik Jézus? „Aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”

A mi jól megszokott elképzeléseinket nagyságról és elsőségről itt Jézus a feje tetejére állítja, és azt mondja: Ezen a küzdőpályán az alázattal lehet a legtöbbet elérni.

Életünkben számtalanszor kerülünk különféle verseny-helyzetekbe, és jól tudjuk, hogy Jézus leckéje az alázatról mennyire nehéz. Gondoljunk például egy olyan verseny-helyzetre, amikor másokhoz hasonlítanak bennünket, az elvégzett munkánkat, a teljesítményünket. Ilyenkor zsigerből igyekszünk magunkat jobbnak beállítani, a magunk elsőségét bizonygatni. Vagy idézzünk fel egy hétköznapi beszélgetést, amikor véleménykülönbség alakul ki. Hányféle módon igyekszünk a másik fölé kerülni: megemeljük a hangerőt, aztán egyre erősebb kifejezéseket használunk, vagy eleve úgy nyomjuk a beszédet, hogy a másik szóhoz se jusson…

Nagyon nehéz lemondani a saját igazunkról, az akaratunk érvényesítéséről, az elsőségről. Mert nem jó alulmaradni, veszíteni. Nagyon mélyről, az ösztöneink szintjéről jön ez, hiszen része vagyunk az élővilágnak, ahol farkastörvények uralkodnak. Ha gyenge vagy, elpusztulsz. A természetes kiválasztódás mindenkori szabálya, hogy az viszi tovább az életet az utódokon keresztül, aki erős, aki jól alkalmazkodik a körülményekhez, aki felül tud kerekedni riválisán, aki győzni tud.

Nos, Jézus ezt a természeti törvényt megfordítja, és azt tanítja övéinek: Igenis lehet jó az alulmaradás, lehet jó az elsőségről, nagyságról való lemondás, ha nem ránk kényszerítik, hanem mi magunk választjuk. Ha az nem valami görcsös, izzadságszagú lemondás, hanem egy önként felvállalt út. Az alázat útja.

Jézus szavai és példája gyönyörűen bemutatják nekünk, hogy mit is jelent az alázat útja. „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” – mondja tanítványainak. A szinoptikus evangéliumok párhuzamos helyein még világosabban kifejti ezt. „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28; Mk 10,45) Vagyis ez volt Jézus életének, a világra eljövetelének a végső célja: szolgálni, életét odaadni váltságul sokakért.

És Jézus nemcsak beszélt a szolgálatról, hanem élte azt: Végigjárta az alázat útját, a szenvedés útját egészen a keresztig. És tudjuk, hogy ez az út nem itt ért véget, hanem tovább vezetett az életre, a dicsőségbe. Igen, az alázat útja győzelemre vezet.

Pál apostol a sokszor idézett Krisztus-himnuszban is összekapcsolja az alázatot és a győzelmet, ahogy Jézus életútját röviden összefoglalja (Fil 2,6-11). Jézus megalázta magát, és engedelmes volt egészen a kereszthalálig. De azután Isten felmagasztalta Őt, és minden más névnél nagyobb nevet ajándékozott neki, hogy előtte minden hatalom meghajoljon mennyen és földön. Az alázat útja a legnagyobb győzelemre vezetett.

Fontos, hogy lássuk: Az Ige az alázat útján nem a teljes megsemmisülésbe hív minket. És nem is arról van itt szó, hogy aki Krisztust követi, az legyen minden helyzetben egy balek, egy utolsó, legyen vesztes.

Ellenkezőleg: Ebben az Igében összekapcsolódik két út, a krisztusi alázat útja és a krisztusi győzelem útja. Azért, hogy Krisztussal együtt mi is győztesek lehessünk, elénk tárja Isten Igéje az alázat útját, ezen akar elindítani bennünket, ebben akar megerősíteni.

Mert édes a győzelem akár az olimpián, akár másféle versenyben. És jó érzés másoknál jobbnak, ügyesebbnek bizonyulni, vagy éppen a feladatokban jobban teljesíteni. Itt azonban egy másféle, lelki küzdőpályáról van szó, és az életünk egésze, az üdvösségünk szempontjából ez sokkal fontosabb az előzőnél: Hogy rátaláljunk a krisztusi alázat útjára, amely Jézussal együtt járva a győzelemre elvezet bennünket.

Igénk záró részében maga Jézus is felrajzolja tanítványai előtt ezt a végső győzelmet egy gyönyörű képben. Ezt a képet vigyük mi is magunkkal ebből az Igéből, véssük mélyen a szívünkbe, és ez legyen vezérlőnk az alázat útján!

Jézus ezt mondja övéinek: „Én örökségül adom nektek az országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál, az én országomban.”