Ujjongó Jézus

• Olvasmány: Lukács evangéliuma 10,17-24
• Alapige: Lukács evangéliuma 10,21

„Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura.”

Múlt vasárnap Szentháromság vasárnapját ünnepeltük, ami egyfajta mérföldkő az egyházi ünneprendben. Egyrészt lezárja az „ünnepes” félévet (amit sokkal helyesebb az üdvtörténet kiemelt ünnepeinek időszakaként említeni). Másrészt megnyitja az „ünneptelen” félévet, ami szintén helytelen elnevezés, hiszen a keresztyén gyülekezet számára minden egyes vasárnap ünnep: Jézus feltámadásának és a Vele való találkozásnak az ünnepe. Ez az időszak advent 1. vasárnapjáig, az új egyházi év kezdetéig tart.

A felolvasott Ige különleges módon enged bepillantást a Szentháromság titkába, ugyanis egészen közelről mutatja meg nekünk Jézust. De itt nem azt látjuk, amit oly sok más történetben, hogy mit tesz, hogyan gyógyít, miről tanít, hanem még közelebbről: megmutatja a szívét, a lelkét, azt, hogy mi van Benne, mi tölti el. Egy ujjongó Jézust látunk. Jézus ujjongva magasztalja az Atyát. Egészen különleges kép ez.

Mi, emberek sokfélék vagyunk. Vannak, akik gyakran törnek ki ujjongásban, és vannak visszafogottabbak. Egy biztos: amikor az ember ujjong, akkor egészen mélyről tör fel az öröm, és az ujjongás mindig magával ragadja az egész embert. Nemcsak a lelkét mozgatja meg, hanem a testét is. Van, aki úgy ujjong, hogy nagyokat kiált örömében, más tapsikol, ugrándozik, táncra perdül.

Sajnos Lukács nem jegyezte fel, hogy Jézus pontosan hogyan ujjongott, de az kiderül, hogy egész lényét betöltötte az öröm.

Ráadásul Jézus esetében jóval többről van szó, mint egyszerű emberi örömkitörésről, vagy az érzelmek túláradásáról: Jézusban a mindenség Ura és Istene ujjong!

„Így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám…” Jézus ujjongásában feltárul előttünk a Szentháromság mély titka. Jézus a Szentlélek által ujjong, és öröme a mindenség Uráé, az Atyáé is, hiszen ők egyek: egyet éreznek, és egyet akarnak.

Jézus ujjongása gyönyörűen rímel arra a próféciára, ami a messiási időkről szól: „Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zof 3,16-17)

El tudjuk képzelni, milyen lehet az, amikor Isten ujjongó örömmel fogadja választottait? Ez az öröm minden bizonnyal az örök boldogságnak is része lesz, ami a Krisztusban hívőket várja Isten ígérete szerint. Ebből a kimondhatatlan, ujjongó örömből láthatunk itt tükröződni egy keveset Jézus ujjongó magasztalásában.

Nézzük meg azt is az Igében, hogy minek szólt Jézus öröme!

A közvetlen előzményekből kiderül, hogy Jézus „abban az órában” magasztalta ujjongva az Atyát, amikor a hetvenkét tanítvány visszatért küldetéséből.

Örömmel és lelkendezve számolnak be Jézusnak az elvégzett szolgálatról, és hogy miképpen tapasztalták meg Jézus erejét a misszióban. „A te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk!” Tehát amit Jézus megígért nekik, az valósággá lett. Jézus különleges erővel ruházta fel tanítványait, hogy a betegeket gyógyítsák, és Isten országa evangéliumát hirdessék.

Lukács evangéliuma szerint ezt a két szolgálatot eddig csakis Jézus végezte. Eddig egyedül Ő gyógyított, és tanított Isten országáról hatalommal. Most viszont már tanítványai is továbbviszik Jézus munkáját, ily módon megsokszorozva azt.

Nem véletlen mondja nekik Jézus: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” Vagyis a tanítványok missziói szolgálatával megvalósul a gonosz trónfosztása, és egyúttal győzelemre jut Jézus küldetése. Van tehát miért örülni! Van miért ujjongva hálát adni az Atyának.

Olyan jó lenne, ha Jézus ujjongó öröméből valami ránk is átragadna! Már csak azért is, mert az Ő szolgálatában mi is benne állunk.

Elhangzott a keresztelő kapcsán Jézus missziói parancsa, és ebben mindig azzal szembesülünk, hogy Jézus minket is feladattal bíz meg. Ránk bízza az Ő ügyét. Talán ránk bíz egy közösséget, talán a szeretteinket. Talán ránk bíz egy embert.

A mi feladatunk ugyanaz, mint az akkori tanítványoknak, hogy Jézust magát továbbvigyük a ránk bízottak felé. És újra meg újra megtapasztaljuk, hogy jó Jézus ügyéért küzdeni. Az Ő ügye győztes ügy. Ha mi Rá bízzuk magunkat, Ő még a kicsivel is sokat tud kezdeni. Ha letesszük Elé botlásainkat, bűneinket, Ő meg tud tisztítani, és új erővel tud feltölteni. Van tehát nekünk is okunk bőven az ujjongó örömre Jézus mellett. Van okunk a hálaadásra.

Az Igéből egyértelműen kiderül, hogy Jézusnak is pontosan az a szándéka, hogy az Ő örömét tanítványai felé kiterjessze. Látható ez abból, ahogyan az ujjongva hálát adó Jézus feléjük fordul.

Képzeljük csak magunk elé ezt a képet! Ott van most is sok ember Jézus körül. De ott van a hetvenkettő is, a szélesebb tanítványi kör, akik Jézus ügyében szorgoskodtak, és most örömmel mondják el neki tapasztalataikat. Jézus pedig odafordul hozzájuk, és külön, csak nekik mondja ezt: Boldogok vagytok, hogy láttátok mindezt, és részesei lehettetek mindezeknek. „Sok király és próféta szerette volna látni, amit ti, de nem látták, és hallani, amit ti, de nem hallották.”

Jézus tanítványai tehát egészen különleges, kivételezett helyzetben vannak, mert amíg Jézus ügyében hittel fáradoznak, Jézus erejét is megtapasztalják. Mégis mit mond nekik Jézus? „Ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Ne az legyen örömötök forrása, hogy a tőlem kapott erő átárad rajtatok, és célba ér, hanem az, hogy hozzám tartoztok. Velem együtt szolgáltok, és velem együtt a győzelem is a tiétek.

Igen. Mi, akik Jézushoz tartozunk, fel vagyunk jegyezve. De neveinket nem valami könyv őrzi, nem is papír, nem is számítógép, pendrive, „felhő meghajtó”, vagy más adathordozó. Ezek előbb-utóbb mind az enyészeté lesznek. Minket maga Isten tart számon, akinek megtartó emlékezetéből soha senki nem fog kihullani.

Vigyük el magunkkal az Igéből ezt a két képet: Jézus ujjongva magasztalja az Atyát, a tanítványai pedig boldogok az Ő szolgálatában.

Segítsen minket Isten, hogy a Jézus szolgálatából fakadó öröm minket is betölthessen a Szentlélek által!