Új bor Jézussal

• Olvasmány: Lukács evangéliuma 5,27-32.36-38
• Alapige: Máté evangéliuma 26,27-29

„Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”

A mai ünnepen az új borért adunk hálát, a szőlőtő terméséért. Persze az új bor mellett sok minden más is itt van a hálaadásunkban: Megköszönjük Istennek földünk minden egyéb termését is, fáink gyümölcsét, és mindent, amivel gondoskodik életünkről.

Az új bor azonban valamiért mégis kiemelkedik a sok más közül. Valamiért különleges, és saját ünnepe van. Ennek okát abban a jól ismert Igében találjuk, amit felolvastam.

Tudjuk, hogy a bornak csak úgy önmagában is, ahogy emberi, hétköznapi módon találkozunk vele, vannak különleges tulajdonságai. Nem véletlen, hogy a szőlő és bor kultúrája kezdettől fogva elkíséri az embert. A Biblia legelső lapjain Noéval kapcsolatban bukkan fel először. Noé szőlőt termesztett, és bort készített. Nagyon beszédes, hogy az özönvíz utáni újrakezdésben a szőlő az egyetlen növény, amit a Biblia néven nevez.

A bor emberi tulajdonságai közül a legismertebb, hogy hozzátartozik a vidámság, a jó hangulat. Azt talán már kevesebben tudják, hogy régen gyógyászati céllal, fertőtlenítésre is használták. Jézus példázatában az irgalmas samaritánus olajjal és borral ápolta a sebesült embert. Az olajjal hűsítette, a borral pedig fertőtlenítette sebeit. A bor emberi tulajdonságai közt az is fontos, hogy közösségteremtő ereje van.

Jézus azonban mindezeken felül valami egészen különlegeset tett a borral: Hozzáfűzött két lelki értéket, és mindkettővel önmagához kapcsolta.

Az első lelki érték az, hogy a bor az Ő vérét jelképezi.

„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére.”

Amikor ezek a szavak elhangoznak, Jézus egy asztalnál ül tanítványaival, és éppen a páskavacsorát fogyasztják, mivel közel volt a páska, az Egyiptomból való szabadulás ünnepe. Ennek kötött liturgiája van, az elhangzó mondatokat mindenki ismeri, minden évben ugyanúgy hangzik a családfő vagy a házigazda szájából. Ezt a liturgiát követi Jézus is a tanítványi közösségben, és ennek egyik pontján Jézus felemeli a pohár bort, és a jól ismert szavakkal hálát ad érte Istennek. Ezután azonban hozzáfűz valami teljesen szokatlant: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Tanítványai azonnal értik, hogy miről beszél, és mire utal, hiszen a páska központi témája ez.

Az Egyiptomból való szabaduláskor egy bárány vérére volt szükség. Annak vérét kenték az ajtófélfára, így menekültek meg a választott néphez tartozó családok az öldöklő angyaltól, Isten haragjától.

Az Újszövetségben már Isten Báránya adja a vérét. Az a Jézus, akit éppen maguk előtt látnak a tanítványok teljes emberi valójában. Ő áldozza oda életét, hogy ők megszabaduljanak, megmeneküljenek Isten haragjától, és bocsánatot nyerjenek bűneikre.

A közönséges borral bárki élhet. Mi azonban, amikor az úrvacsorában a szövetség vérével élünk, hisszük, hogy az Jézussal köt össze bennünket. Lelki módon, de nagyon valóságosan. Az Ő erejével táplál minket. Emlékeztet bűneinkre, és feltárja előttünk a bűnbocsánat lehetőségét.

A másik lelki érték, amiről Jézus beszél: A bor előre mutat Isten országának új borára.

Lássuk továbbra is Jézust ebben az ünnepélyes jelenetben: Még mindig kezében tartja a pohár bort, tanítványai pedig nagyon figyelnek. Isszák minden szavát, mert ilyen páskavacsorán még soha nem voltak! Ilyen szavakat még senki sem fűzött a jól ismert mondatokhoz.

„Nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”

Vagyis Jézus azt mondja: Ezt a bort most úgy igyátok meg velem, hogy ez záloga egy másiknak, egy új bornak, amit ugyancsak velem fogtok meginni Isten országában! Amikor ezt a bort isszátok, ez mutasson előre, amikor majd újra találkoztok velem, és együtt leszünk sokakkal, örökké tartó örömben, boldogságban!

Amikor Lévi, a vámszedő, Jézus követője lett, és megújult az élete, örömében nagy lakomát rendezett. Eljöttek sokan mások is, akik hozzá hasonlóan megtért bűnösök voltak, és egy asztalhoz telepedtek Jézussal. Gondoljunk bele, milyen különleges és felemelő élmény lehetett ez számukra: Együtt enni és inni Jézussal, s hallgatni közben tanítását! Biztos, hogy ebben a közösségben sokan megéreztek valamit Jézus istenségéből, mennyei bölcsességéből és békességéből. Ez az örömlakoma és együtt örvendezés előképe az eljövendő örök örömnek.

„Újat iszom veletek Atyám országában.”

Olyan ígéret ez, aminek üzenetében mi is újra megerősödhetünk. Isten országának új bora a Jézussal való találkozást és a mennyei örömöt, egy olyan leendő állapotunkat hirdeti, amire nincsenek emberi szavak. A titkok az Úréi. „Amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív elgondolni sem tud, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)

Az Úr asztalán itt van a bor a kehelyben és a kis poharakban, ez a szőlőtő termése. Most azonban, amikor ezt Jézustól fogadjuk el, ez a bor hit által Jézussal köt össze bennünket.

Áldjon meg minket Isten, hogy tiszta szívvel tudjunk ma hálát adni az új borért.

És legyen kegyelmes hozzánk, hogy megízlelhessük annak Jézustól kapott lelki értékeit: Vezessen el minket valódi bűnbánatra, és éreztesse meg velünk az Ő országának örömét!