Teljesen!

• Olvasmány: 1 Thesszalonika 5,4-10.13-23
• Alapige: 1 Thesszalonika 5,23

„A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.”

Lassan a végére értünk Pál Thesszalonikába írt első levelének és itt az apostol mindannak, amit előzőleg elmondott, levonja a következtetését és egészen gyakorlati kérdésekről ír a gyülekezetnek. Azzal kezdődött a levél, hogy befogadtátok az Isten igéjét, aztán a második fejezetben azt olvastuk: az az Ige, amit ti Isten szavaként vettetek komolyan, munkálkodik is bennetek. A végén most arra bátorítja őket, hogy látszódjék meg rajtuk.

Milyen mélyre hatolt bennük az az Ige, és mennyire érinti az életük különböző területeit? Áthatja-e az egészet? Mert nincs olyan, hogy valaki vasárnap keresztyén, hétfőtől szombatig meg nem. Meglátszik-e rajta, hogy kihez tartozik, ki az abszolút tekintély a számára, kit szeretne képviselni mások előtt és a Tőle kapott ajándékokat továbbadni másoknak?

Ezért mondja az áldásban: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen!” Isten minket mindenestől meg akar tisztítani és mindenestől meg akar áldani. És egész valónkat be akarja tölteni önmagával. Erre hív minket Isten. Hogy ne csak egy kis sarkot akarjunk adni Őneki, és az életünk többi területe felett megőrizni magunknak az uralmat. 

Vagy mindenestől odaadjuk magunkat neki, és akkor csodák történnek, akkor Ő átalakít, megtisztít, az örök életre alkalmassá tesz és használ mások javára, vagy pedig sose fogjuk megismerni a vele való közösségnek az erejét, azt a tartást, amit Ő éppen a terhek alatt, a nehéz időkben ad. 

A békességet, miről Jézus azt mondta, hogy én nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja, ez egészen más. Az örömöt, amire azt mondta: az én örömömet adom nektek, hogy a ti örömötök teljes legyen minden körülmények között. Ezt akkor ismeri meg az ember, ha kinyitja magát egészen Isten előtt. Itt vagyok, Uram, köszönöm, hogy így, ahogy vagyok, elfogadsz. Teremts rendet a fejemben, a szívemben, az életemben, a gazdálkodásomban, a terveimben. Mostantól az legyen, amit te akarsz.

Valahogy úgy van ez, mint az esővel is. Nagy szárazság után, mint ami itt évek óta nyaranta volt, egy-egy zápor nem használ a gyökereknek. Ahhoz, hogy a gyökerekig jusson, többnapos áztató, nyugodt, lassú eső kell, aminek le kell szivárognia több méter mélységbe, és az aztán majd meglátszik a fákon és a gyümölcsben is.

Hát, sokszor mi csak megpermetezgetjük az életünket az Igével. De az kellene, hogy folyamatosan áztassa az életünket, mi pedig akarjuk is azt, hogy mélyre menjen: csak ítélje el Isten mindazt, ami rossz az életünkben, s amit Ő elítélt, azt kivetem az életemből. Amit Ő kínál, az biztos jó, azt örömmel fogadom. Amit Ő tanácsol, azt kipróbálom, nem halogatom, ha megértettem, mi az Ő akarata. Boldog ember az, aki elkezd vágyakozni erre, és engedi, hogy Isten így munkálkodjék benne. Néhány tényleg egészen gyakorlati dolgot említ itt az apostol.

1. A világ kikre szokott figyelni? Elsősorban a hangadókra, mert ők a leghangosabbak. Előbb-utóbb a legtöbben rájuk figyelnek oda, vagy azokra, akikre érdemes odafigyelni akármi miatt. Pál pedig azt írja: Ti különösen is figyeljetek oda a legkisebbekre: a félénk szívűekre, bátortalanokra, az erőtlenekre, meg azokra, akik iránt türelmeseknek kell lennetek. 

A kicsikre, akik nem hívják fel magukra a figyelmet. Akik néha a magatartásukkal is azt mondják: bocsánatot kérek, hogy vagyok. Azt mondja: a gyülekezetben minél kisebb, annál jobban figyeljetek oda. Minél elesettebb, annál buzgóbban erősítsétek, foglalkozzatok vele. Minél több türelem kell hozzá, annál több türelemmel hordozzátok és szeressétek.

2. Aztán törekedjetek jóra mindenki iránt. Mindenki iránt. A világ hogyan csinálja? Aki nekem rokonszenves. Vagy akiből valami hasznot remélek. Valami szívességet teszek, mert ugye szívességet várhatunk érte…

Nagyon sokszor ilyen számításokra épülnek az ilyen kapcsolatok. Azt mondja Pál: a gyülekezetben nem. Ott nincs személyválogatás. Isten mindegyikőtöket egyformán szeret. Mindegy, hány éves, milyen az iskolai végzettsége, vagyonos vagy nem. Ugyanúgy rászorul Isten kegyelmére és átélheti: Isten megbocsátott a Krisztusért. Lehet személyes rokonszenv és ellenszenv, de ez nem döntheti el azt, hogyan viszonyulok hozzá.

Pedig nagyon nehéz kérdés, hogy ki hogyan reagál az őt ért sérelmekre. A legtöbbször azt mondjuk: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. És mit ír a gyülekezetről? „Vigyázzatok” (muszáj vigyázni, mert nagyon bennünk van ez) senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindig jóra törekedjetek egymás iránt és mindenki iránt.” 

Tehát a gyülekezeten belül is, meg a gyülekezeten kívül a még nem keresztyének, a nem hívők iránt is. Nincs különbség. És ha ő rosszat tett velem, akkor kötelességem, hogy jót tegyek vele. Szeressétek ellenségeiteket! Vajon megvalósul ez a gondolkozásunkban és magatartásunkban?

3. Aztán jön egy olyan felsorolás, ami valóban képtelenség, ha valaki nem ismeri Krisztust: Mindig örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézus által a ti javatokra!

A világ azt mondja: örülök, ha van rá okom. Imádkozom, ha van rá időm, és hálát adok, ha van miért. És az apostol azt mondja: nektek mindig van okotok az örömre. Hát ki a ti örömötök forrása? Jézus Krisztus. Vele együtt élitek a mindennapjaitokat, s ezért van okotok mindig az örömre. 

A hívő ember mindig kapcsolatban van az ő Urával, és tulajdonképpen folyamatos párbeszédben él. Nem kell ahhoz külön hely, külön póz, hogy imádkozni kezdjen… Nem azt jelenti a szüntelen imádkozzatok, hogy mindig imaszöveget mormolok, hanem hogy mindig kapcsolatban maradok Vele. Megszólítható vagyok, bármikor mondhat nekem valamit és én is bármikor mondhatok Neki valamit, azt Ő hallja, hiszen összetartozunk. Ő az én Uram, aki azt mondta: neki adatott minden hatalom mennyen és földön. És én ezzel a bizalommal szólhatok Hozzá akármikor, akármiről.

4. Végül pedig milyen távlatai vannak a világnak? Valahogy csak kihúzzuk a télig vagy tavaszig, valahogy kihúzzuk a nyugdíjig, vagy kibírjuk a választásokig… És mit mond itt az apostol? „Őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére”

A mi horizontunk a végtelenbe nyúlik, Jézus dicsőséges második eljövetele határoz meg minket, és a hívő ember felelősségének ez az alapja. El kell majd számolnom, de ez nem félelemmel tölt el, hanem amit Jézus több példázatban mond, hogy a hívő boldog örömmel készül erre a találkozásra, mint ahogy a menyasszony várja az esküvője napját, amikor a vőlegényével egybekelhet. És ez a reménységének az alapja is. Sok minden rosszat megtehetnek velem, fenyegethetnek, de én túllátok mindezen, s látom az út végén ezt a nagy találkozást, ami egy új kezdetet is jelent. 

Éppen ezért ez a békességnek a biztosítéka is. Nem kell aggódnom. Sok baj történhet itt, sok minden mintha az Isten akaratát keresztezné, mintha a gonoszság diadalmaskodna, de a hívő tudja, hogy a végső diadal az Isten szeretetéé, az igazságé: Jézus Krisztusé. Ezért tud aztán másként viszonyulni az egészhez, a mindennapokhoz, a kicsikhez is, az ellenségéhez is, önmagához is…