Ott vagyunk már

• Olvasmány: Péter 1. levele 1,5-13
• Alapige: Péter 1. levele 1,8-12

„Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak. Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.”

Az apostol nagyon határozottan állítja ebben az Igében: Már „elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét”. Mi pedig, akik hallgatjuk, csak meglepetten nézünk. Biztos? Nekünk ez itt nem tűnik üdvösségnek, inkább a 2024-es év utolsó hónapjának, egy háborúkkal fenyegetett világban, – hogy egyéni gondjainkat ne is említsük. Péter apostol mégis azt állítja: De igen, biztos. Már elértétek.

És három irányból is megtámogatja állítását.

Az emberi múlt felől: Ezt az üdvösséget keresték a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak.

Az emberi jelen felől: Ezt az üdvösséget hirdetik nektek most is az evangélisták.

És az angyalok felől: Az angyalok is csak vágyakoznak ebbe az üdvösségbe beletekinteni. – De ez már a tiétek. Már elértétek. Benne vagytok. Ennek biztos reménységében éltek.

Sokan ismerik és szeretik Shrek meséjét. Ennek egyik epizódja, amikor Shrek, a csúnya ogre, és Fiona, a kedvese, egy hintóban utaznak Fiona királyi szüleihez, akik „túl az Óperencián” laknak. Az út iszonyú hosszú, a hintó és az idő is csigatempóban vánszorog. Hátsó ülésen a hiperaktív, folyton beszélő szamár igyekszik elütni az unalmat, idegbajba kergetve Shreket és Fionát. Kétpercenként kérdezi: „Ott vagyunk már?” A válaszok pedig egyre ingerültebbek. „Nem vagyunk ott.” – „Ott vagyunk már?” – „Nem vagyunk.” – „Ott vagyunk már?” – „Igeeen.” – „Tényleg? Ott vagyunk már?” – „Nem! Szamár! Csak két percig maradj csöndben!” Szamár azonban nem tud csöndben maradni, és az idegtépő út még nagyon sokáig folytatódik. Úgy érzik, már 100 éve zötykölődnek úttalan utakon, mire egyszer végre begördülnek a fényes palota udvarába.

Igen, ez az Ige azt mondja nekünk, hogy már ott vagyunk. Már elértük hitünk célját, lelkünk üdvösségét.

Akkor is, ha mi úgy érezzük, reménytelenül zötykölődünk utunkon, és csak a kihívások, gondok szaporodnak. Csigatempóban haladunk, lassan meg is öregszünk, és hol van még a cél?! Mint a türelmetlen gyerek, mi is sürgetnénk, tekernénk előre az idő kerekét. Ott vagyunk már?

Vajon meg merjük-e hallani az Ige válaszát? Igen, ott vagyunk. El merjük-e hinni? Az apostol azt mondja: Jól tennénk, ha el mernénk hinni, mert ez adja meg életünknek azt a „teljes bizonyosságot”, amivel biztosan reménykedhetünk a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus eljövetelekor kapunk.

Itt 100%-os bizonyosságról van szó. Ebben a reménységben már most benne élünk. Célban vagyunk, és ez határozza meg életünk alapirányát.

Fontos, hogy azt is lássuk: Amit itt Péter apostol leír, hogy már most az üdvösség reménységében élünk, és vegyük ezt teljesen biztosnak, mert ez már a miénk, már elértük, – szóval ez a gondolat nem valami tévedés, elírás, vagy egy becsúszott hiba. Ez az Újszövetségben másutt is előjön.

Pl. János evangéliumában Jézus mondja: „Aki hisz, annak örök élete van, sőt ítéletre nem megy, hanem már átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) Tehát ezek a dolgok már megtörténtek.

Aztán Pál apostol azt írja: „Akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Rm 8,30) És ugyancsak Pál apostol: „Isten gazdag lévén irgalomban, minket, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt, vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát.” (Ef 2,4–7) Ezek is már megtörténtek.

És az öreg János apostol amikor a Jelenések könyvében leírja az új Jeruzsálemet, akkor a jövőbeli üdvösséget írja le különleges képekkel. A mennyei város 12 kapujára Izráel 12 törzsének neve van ráírva (vagyis ott látja a saját múltját), a 12 alapkövön pedig Jézus 12 apostolának neve! Vagyis: János ott látja most a saját nevét a jövőbeli mennyei városon (!), és önmagával együtt ott látja már most a remélt üdvösségben mindazokat, akik „be vannak írva a Bárány életkönyvébe”.

Ezekben az Igékben összecsúsznak az idősíkok, mintha egyáltalán nem volna fontos különválasztani a múltat, a jelent és a jövőt. Ez nem véletlen, és mind Péter apostol állítását, Igénk üzenetét erősítik.

Igen, ott vagyunk, és már most biztosak lehetünk ebben. Már megvan. Már megtörtént, amiben reménykedünk. Legyünk ebben biztosak, még ha nem is látjuk! Mert a múlt és a jövő csak emberi probléma, csak nekünk, embereknek jelent akadályt: Mert nekünk ketyeg az idő, és nekünk kell lapozgatni naptárainkat. – De Isten örök terve felül áll ezen az „apróságon”. A remélt jövő, Isten örök tervében, már most a miénk tud lenni. Akkor is, ha igen nehéz nekünk ezt elképzelni.

Amikor feltekintünk a csillagos égboltra, megcsodáljuk azt az „örök rendet”, ami elénk tárul. Felismerünk olyan ábrákat, mint a Göncöl; vagy az Orion, aminek az öve 3 egymás melletti csillag. Pedig tudjuk, azoknak semmi közük egymáshoz, azok egymástól nagyon távoli napok. Mégis innen, a Földről nézve, egy képpé állnak össze már évezredek óta.

Az elmúlt 1-2 hétben hiába kerestük volna ezt az örök rendet az égbolton, mert köd takarta el a csillagos eget. De ettől még tudjuk, hogy ott van. És ezen kívül is van még pár dolog, amit, ha nem látunk is, attól még ott van és létezik.

Isten örök rendje is ilyen. Nem mindig látható a számunkra, amint majd énekelni is fogjuk a záróénekben: „Szent vagy, szent vagy, szent vagy, földi köd bár elfed, és bűnös szem nem látja dicsőségedet”. De ettől még van. Mi pedig benne vagyunk, részei vagyunk Isten örök rendjének az Ő kegyelméből.

Ebben a mostani adventben és egész életünkben is legyen a miénk az a bizonyosság, amiről az apostol ír a levél címzettjeinek. Hallgassuk meg azt újra aktualizált formában:

„Ti Jézust szeretitek, bár nem láttátok, személyesen nem ismertétek Őt. Benne hisztek, bár most sem látjátok. Mégis kimondhatatlan örömmel örvendezhettek, mert már elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét; amit régen a próféták kutattak, amiről ma igehirdetéseket hallotok, és amibe angyalok vágyakoznak beletekinteni.”