Összetart

• Olvasmány: Kolossébeliekhez írt levél 2,16-23
• Alapige: Kolossébeliekhez írt levél 2,19

„A Fő: ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik Isten szerinti növekedéssel.”

Ady egyik jól ismert verse a Kocsi-út az éjszakában, ebben Így panaszkodik: “Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden egész eltörött.”

Sajnos úgy érezhetjük, hogy ez nemcsak a költő saját akkori életérzéséről és világáról szól, hanem jellemzi a mai valóságunkat is. Számtalan feszültség elválasztó, széthúzó, szétszakító erejét érezhetjük akár a személyes életünkben, akár a nagyvilágban is.

Gondolhatunk a háborúra a szomszédunkban, ami testvérnépeket tesz egymás gyűlölt ellenségévé. És gondolhatunk az elmúlt hét legjelentősebb eseményére, az amerikai elnök-beiktatásra is, amivel tele van a világsajtó. Látjuk, ahogy az új elnök gyökeresen új irányba fordul, és vannak akik rettegnek tőle, és vannak akik drukkolnak neki, de az tény: Mivel nagyhatalomról van szó, a tettei és rendeletei ez nem belügy, hanem hatással vannak az egész világra, benne Európára és hazánkra is. Óriási érdekellentétek feszítik szét a világot gazdasági és politikai téren. 

Több biztonságpolitikai elemző is úgy látja, hogy a 2025. év a hatalmas összeütközések éve lesz a globális érdekellentétek miatt. 

És nemcsak a nagyvilágban, hanem a saját életünkben is megtapasztalhatjuk a szétesettséget, a “minden egész eltörött”-ségét. Amikor különféle elvárások és erők szakítanak szét bennünket. Amikor a kihívásaink és feladataink „szétszednek” bennünket. A január hónap lelkészi szempontból is a sokféle adminisztráció, az összegzések és elszámolások ideje. Ezek a feladatok a többi szokásos mellett szétaprózzák az időt, figyelmet, és komoly kihívás ezeken úrrá lenni. És persze mindenki a saját életében tudja és érzi, hogy mennyire igaz rá az a szétesettség, töredezettség, amiről Ady ír az idézett versben. 

A felolvasott Ige látszólag nem illik ehhez a témához, mert olyasmikről hallottunk: Senki ne ítéljen el titeket étel, ital vagy ünnepek miatt; és említ rendelkezéseket: Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd. Szóval úgy tűnik, mintha a viselkedésünkről és a szokásainkról szólna ez az Ige.

Azonban ha megnézzük, hogy a felvetett kérdésekre az apostol milyen megoldást javasol, rögtön látni fogjuk, hogy itt nem viselkedési problémákról van szó. Hiszen azt mondja: Az emberi bölcselkedésekkel szemben az a megoldás, hogy ragaszkodjatok Krisztushoz, a Főhöz, mert Ő tartja össze az egész testet.

Igen, az apostol arról ír, hogy van egy erő, amely a dolgokat képes összefogni. Erő, ami a töredezettség, feszültségek és szétszakadozottság ellen hat. És ez az erő nagyobb minden más, széthúzó erőnél, mert ez nem más, mint Krisztus. Ő az összetartó Erő, akihez ragaszkodni kell. Ő a válasz mind a személyes életünk, mind a nagyvilág szétesettségére.

De nézzük csak meg az itt felsorolt problémákat: Ünnepek megtartása, újhold, szombat, mit ehetünk, mit nem; aztán emberi rendeléseket is sorol, hogy ne nyúlj hozzá, ne is érintsd, ne ízleld, – majd azt mondja: Ezek csupán árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság! Ezek csupán emberi rendelések és rituális előírások. Emberi okosságok, olyan bölcsességek, amik soha nem fognak valódi megoldást jelenteni életünk legmélyebb kérdéseire. Pont azért, mert csupán emberiek.

Ézsaiás prófétánál is már figyelmezteti Isten Izráelt: Ez a nép csak szájával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. „Istenfélelme csupán betanult emberi parancsolat” (Ézs 29,13). Talán nem véletlen, hogy Jézus is szó szerint idézi ezt az Igét, amikor a farizeusok képmutató, álszent kegyességére rámutat (Mt 15,8). Mert az Isten tiszteletében, a hitünkben, az Istennel való kapcsolatunkban nincsen helye semmiféle képmutatásnak, sem emberi okoskodásnak.

Pál azt is az emberi okoskodás részének tekinti, amikor valaki a látomásaival foglalkozik, és „angyalok iránti tiszteletben tetszeleg”. 

Ez ma is ismerős lehet számunkra, hiszen a netes közösségi platformok (Facebook, YouTube és társaik) tele vannak olyan „okosságokkal”, amik fényes, csillogó angyalokról szólnak, mintha azok a mi személyes őrző-védőink lennének. Ezzel pedig teljesen kiforgatják az angyalokat az eredeti bibliai értelmükből. Talán annak jele lehet ez, hogy a sokféle feszültség és szétesettség ellenszereként ma az emberek újra igyekeznek felfedezni a spiritualitást, emberen túli utakat és lehetőségeket, – de sajnos nem az Isten szerinti értelemben, hanem emberi vágyálomként. Saját elképzeléseik kivetüléseiként. Ezek azonban sehova nem vezetnek.

Mindezekről azt mondja az apostol, hogy csupán emberi bölcselkedések, amik öntelt felfuvalkodottsághoz vezetnek, és valójában semmi értelmük nincsen.

Milyen valódi megoldást javasol ezek helyett? Ragaszkodjatok a Főhöz, Krisztushoz, aki képes összetartani a testet.

Az apostol itt elsősorban nyilván az egyházra gondol, Krisztus testére. Krisztus tartja egyben a Benne hívők közösségét, a gyülekezeteit, az Ő egyházát. Ahogyan az emberi test egyes részei „inak és ízületek segítségével” kapcsolódnak össze, és egységesen működnek a fej irányítása alatt, – úgy van az egyházzal is: Minden egyes hívő ember Krisztushoz ragaszkodik, mint Főhöz, így Benne kapcsolódik össze az egész test. 

Krisztus olyan összetartó erő, aki nemcsak a hívők és közötte, hanem a Benne hívők között is megerősíti a kapcsolatokat, szálakat. Ilymódon „többfonatúvá” teszi, összefonja az Ő közösségét, erőssé teszi az Ő egyházát. Így tehát a Krisztushoz való ragaszkodás az összetartozás kulcspontja.

És ha ezt az összetartó erőt kicsit tágabb körben értelmezzük, úgy is igaz lesz. Mert a Krisztushoz való ragaszkodás azokban a tágabb közösségekben is erőként érvényesül, amelyeknek tagjai vagyunk. Család, munkahely, település, ország. A Főhöz való ragaszkodás így tud sokkal nagyobb viszonylatokban is érvényesülni, és minden széthúzással, szétszakító erővel szemben összetartó erővé lenni.

A személyes életünkben is a Krisztushoz való ragaszkodás az az erő, amely hatni tud a szétesettség állapota ellen. És minden emberi bölcselettel és erőlködéssel ellentétben az Ő bölcsességében és az Ő erejében valódi megtartó erő van. 

Boldogok vagyunk, ha az életünknek legbiztosabb alapjaként ezt az erőt megvallhatjuk. Az, hogy Krisztusé vagyok, „christianos” vagyok, keresztyén vagyok, – ez a megoldás arra a borús alaphelyzetre, amit Ady leírt. Krisztus az, aki minden eltöröttet, a mi életünket is egyben tartja, és megtartja. Úgy legyen! Válaszoljunk az Igére énekelt imádsággal:

„Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, 
Gyúljon fel kívánságunk Üdvösség tanulására, 
Hogy a földtől elszakadjunk, 
Csak tehozzád ragaszkodjunk.” (202. ének)