Nevetés

• Olvasmány: 1 Mózes 17,15-17; 18,1-2.9-15; 21,1-2
• Alapige: 1 Mózes 21,1-3.5-7

„Azután meglátogatta az Úr Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte. Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten. Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki. Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja. Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára.”

Izsák születésének történetét és körülményeit hallgatva két téma válik fontossá számunkra. Egyik az, hogy Isten ígérete megvalósul, amit Ő megmond, az úgy lesz. A másik pedig egy kérdés: Hol a helye a nevetésnek az életünkben? Ennek a kettőnek látszólag nem sok köze van egymáshoz, Izsák történetében mégis szorosan összekapcsolódnak.

Kezdjük onnan, hogy Izsák neve azt jelenti: „nevetés”. Az Igét hallgatva az is egyértelmű, hogy mért: Mert Izsák megszületésének történetét végigkíséri a nevetés. 

Isten megígérte Ábrahámnak: Annyi utódod lesz, mint égen a csillag, mint tengerparton a homok. Sára fiút szül majd neked, akit Izsáknak fogsz nevezni, és rajta keresztül leszel nagy néppé. Ábrahám arcra borult Isten előtt, de magában nevetett: Én száz vagyok, Sára kilencven, – hogyan születhetne hát Izsák?

Nem sokkal később Isten megismételte ugyanezt az ígéretet: Egy év múlva Sára fiút szül. Ekkor viszont Sára hallgatózott a sátor mögött, és ő is nevetett magában: Hiszen Ábrahám öreg már, bennem pedig megszűnt a női életfolyamat, – hogyan lehetne hát gyermekünk?

Isten azonban a jelzett időben „meglátogatta Sárát, amint megmondta, úgy cselekedett, ahogy megígérte”. A fiú megszületett, nekik pedig úgy kellett nevezniük: „Nevetés”.

Talán Ábrahám és Sára annak idején azt gondolták, Isten nem látja a nevetésüket, – de most, hogy Izsák megszületett, ahányszor csak nevén szólítják, mostantól a halálukig emlékezteti őket: Bizony, mindketten nevettek, amikor Isten megígérte őt.

Vajon magával a nevetéssel volna itt a baj? Nyilván nem. A nevetés, a boldogság, a jókedv fontos része az életünknek. Aki kizárja életéből a nevetést, az besavanyítja önmagát. Aki viszont tud tiszta szívből nevetni, az már csak ezzel is sokat tesz az egészségéért. Mert a nevetés természetes gyógyszer. Ha ennek picit utána olvasunk, számos kutatást találunk, amik szerint a nevetés bizonyítottan csökkenti a stresszt, a szorongást, növeli az endorfin szintet, ami a boldogság előidézője és fájdalomcsillapító hatása is van; ezen kívül egy jó társaságban a közös nevetésnek igen nagy összetartó ereje van.

És nem csak az emberek előtt, hanem Isten előtt is kedves a nevetés.

A 126. zsoltárban ezt olvassuk: Amikor Isten jót tesz velünk, „megtelik a szánk nevetéssel, örömkiáltás van nyelvünkön”. Örvendezésünk azt hirdeti: „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr.”

A Példabeszédek 8 a bölcsességről azt mondja: Amikor Isten megalkotta a világot, ő a gyönyörűsége volt minden nap, és színe előtt játszadozott mindenkor.

Jeremiás könyve 31. rész: Amikor az Úr hazahozza népét, „ujjonganak Sion magaslatán”, „olyanok lesznek, mint a jól öntözött kert, örömtáncot járnak az ifjak a vénekkel együtt.” – Tehát nemcsak a teremtéskor volt jelen a játszadozó jókedv, hanem az Isten által megígért jövőben is ott van a helye az örömtáncnak és nevetésnek.

De akkor mi volt itt a baj? Nos, Ábrahám és Sára nevetése azt jelezte: Lehetetlennek gondolták azt, amit Isten megígért. Egy kilencven- és egy százesztendős embernek nem tud fia születni. Ezt mondja az emberi logika. Ezt üzeni nekik a biológiájuk, az életkoruk, az emberi tapasztalatuk, minden. Ez teljesen lehetetlen. Ezért nevettek.

Ez amúgy egy természetes emberi reakció: Amikor valamit lehetetlennek tartunk, nevetünk rajta. A legtöbb humoros jelenet is ezen alapul. 

Például: Bemegy valaki a sajtboltba, és mondja, hogy milyen sajtot kér. Mire az eladó: Az nincsen. Ő kér másikat: Sajnos, az sincs. Kér egy harmadikat: Sajnos az pont tegnap fogyott el. A vevő százféle sajtot felsorol, de sajnos pont az nincsen. Emberünk már dühöng, hogy itt semmi nincsen, az eladó viszont kikéri magának: Dehogynem, uram, hiszen ez egy sajtbolt. – Mi pedig, akik ezt látjuk, csak nevetni tudunk rajta, mert ez képtelenség. Ez egy lehetetlen helyzet.

Ábrahám és Sára is azért nevettek magukban, mert lehetetlennek tartották, hogy gyermekük szülessen. 

Csakhogy Isten ígéretében nincsen lehetetlen: Ő meglátogatta Sárát, amint megmondta, pontosan úgy történt minden, ahogyan Isten megígérte. A gyermek megszületett, és lám, Istennek is van humorérzéke: Izsák lesz a neve. „Nevetés.” Ez volt Isten válasza.

Isten ezzel megfordítja a szülők nevetésének irányát. Ahogyan hallottuk, Sára ki is mondja: „Nevetségessé tett engem az Isten.” Eddig én nevettem, most rajtam nevetnek mások. Ki gondolta, hogy fogok még fiút szoptatni vénségemre? (Az eredeti héberben egy szép szójáték van Sára mondataiban: „Nevetést”, vagyis Izsákot kaptam Istentől, és „nevetéssé” tett engem Isten mások előtt.)

Izsák mint „Nevetés” egyrészt tehát arra emlékeztette szüleit: Isten előtt nincsen lehetetlen. Ami nekik egykor megmosolyogtató volt, mert lehetetlennek tűnt, az bizony megvalósult. „Nevetés” nevű gyermeküket felnevelték, ő a szemük előtt nőtt fel, és később unokákkal, utódokkal ajándékozta meg őket.

Igen, Izsák mint „Nevetés” ettől fogva igazi öröm, boldog nevetés forrása lett az idős szülők számára. Mert Isten ígéretei igazak. Mert jövőt kaptak Istentől. Mert megtelhetett a szájuk nevetéssel, mert „hatalmas dolgot tett velük az Úr”.

Előttünk nyújtózik a 2025-ös esztendő, – Igénk pedig azt kérdezi tőlünk: Hogy állunk mi a nevetéssel? Mit gondolunk Isten ígéreteiről? Mit gondolunk, ha Ő azt mondja: Ez az év az Ő kegyelmének esztendeje lesz? Vajon leborulunk mi is, mint Ábrahám, mert szeretnénk ezt elfogadni, de belül talán mosolygunk rajta? Mert nem igazán tudjuk elhinni? Mert nem olyannak látjuk? Mert már itt, az elején rossznak tapasztaljuk?

Ábrahámot Isten barátjának, a hit hősének nevezi a Biblia. És jól teszi, mert tényleg az volt. Mert bár nevetett, mert emberileg lehetetlennek érezte, amit hallott, mert minden ellene szólt, – DE elfogadta Isten szavát, és mindvégig aszerint cselekedett! Elfogadta, hogy ő Izsák révén lesz sok nép atyjává. Elfogadta, hogy általa áldást nyer a föld minden népe.

Izsák így lehetett valódi, szívből jövő „Nevetés” Ábrahám számára. Egy határozott „Igen” Isten ígéretére. 

Adja meg Isten nekünk is, hogy nagy dolgot cselekedhessen velünk az Úr, és megteljen a szánk nevetéssel. Mert amint a Zsoltár mondja: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (Zsoltárok 16,11)