Minden hatalom

• Olvasmány: Lukács evangéliuma 20,1-8
• Alapige: Máté evangéliuma 28,18

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]J[/fusion_dropcap]ézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”

Lukács evangéliumát olvassuk már régóta, kalauzunkat követve már a virágvasárnapi bevonuláson is túl vagyunk, az elhangzott jelenet a templomtisztítás után történik. Jézus immár sokadszorra megy be a templomba. 

Az imádság háza az, amit felkeres, ahol áldozatokat mutattak be a mindenség Urának. Itt imádták és tisztelték Izrael Istenét, aki kihozta népét Egyiptomból, aki mindenekfelett hűséges a szövetségéhez. Az Úr temploma van itt, ami szent hely minden zsidó ember számára.

Ez az a hely, ahonnan nemrég Jézus kiűzte a kereskedőket és árusokat, akik a nagyobb haszon érdekében ott kínálták portékáikat, az áldozatra szánt állatokat. Ez a hely, az imádás háza, de sajnos talán már rég nem arról szól, aminek Isten szánta. Gyümölcstelen vallásosság helye lett, olyan, mint a terméketlen fügefa, kiszáradásra, pusztulásra méltó. Jézus ítéletet is mond felette, amely néhány évtized múlva be is teljesedik.

És mégis, a Mester újra visszajön ide, ahol emberileg nézve nem sok jóra számíthat. Lehet, hogy rárontanak az árusok, vagy a templom vezetői, amiért felforgatta a jól megszokott életet – de ő visszatér. Milyen mélységesen drámai helyzet ez: azon a helyen, ahol Istent hívják segítségül, egyszer csak megjelenik Isten maga, emberi testben – a maga teljes hatalmával, szeretetével, irgalmával.

Jézus a templomban szembe találja magát az írástudókkal. Neki szegeznek egy kérdést, amire nem válaszol. Visszakérdez. S mikor nem kap választ, ő sem válaszol.

Milyen hatalommal cselekszed ezeket? Tehát Jézus hatalmáról van szó. Jézus hatalmáról, melyről az evangéliumok sokat mesélnek, amely megnyilvánult a tetteiben és szavaiban is!

Az Ő hatalmáról, mellyel betegeket gyógyított meg, halottakat támasztott fel, megkötözötteket szabadított meg, lecsendesítette a vihart, a háborgó tengert és ezreket lakatott jól néhány kenyérből és darabka halból.

 Hatalmáról, amivel hirdeti Isten Országát! Igen, exúszia és dünamisz, hatalom és erő van abban is, ahogy Jézus tanít! Elbeszélik az evangélisták, hogy az elfogására kiküldött szolgák nélküle térnek vissza a Nagytanácshoz, lebénultan, a számonkérésre azt mondják: Ember még nem beszélt úgy, mint Ő! A sokaság hallgatja tanítását, és azt mondja: Úgy beszél, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók!

Mert Jézus által Isten cselekszik, és Isten maga szólal meg. Erővel és hatalommal, mint aki törvényt ad, megítél és bűnt bocsát, mint akinek szava megnyitja vagy bezárja Isten Országát az emberek előtt. A görög „exúszia” szó teljhatalmat jelöl: hatalmat a döntésre, hatalmat a teljesen szabad cselekvésre. Jézus szava új rendet teremt, új korszakot hoz. Ő nem egy a sok nagy tanító közül, hanem Ő Isten megváltó szeretetének megtestesülése a földön.

De van itt egy másik hatalom is, a főpapoknak és a nép véneinek, vezetőinek hatalma. Egy emberi erő, vagy inkább erőlködés, amely Jézusnak feszül neki. Kérdőre vonja, hatalmát firtatja. Elhangzik egy kérdés, és elhangzik egy felelet. Mindkettő nagyon furcsa.

Vajon tényleg a valódi hatalom érdekelte Jézus kérdezőit? Valami több is lehet e kérdés mögött. Voltaképpen csapda. Ha ugyanis azt mondja, Ő Isten hatalmával teszi, amit tesz, akkor istenkáromlást kiáltanak és megkövezik. Ha nem, ha emberi, akkor forradalmárnak, felforgatónak kiáltják ki, és ugyancsak üldözni kezdik, mint aki árt a törvényes rendnek.

A főpapok és vének kérdése tehát hamis, de abszurd is, mert Jézusnak a kegyelem esztendejét hirdető szavai és tettei, hatalmas csodái maguk beszélnek egészen nyilvánvalóan arról, hogy egyedül honnan is származhat az az erő, amivel Ő cselekszik! Tömegek követik, és jönnek hozzá, hogy lelkük-testük gyógyuljon!

Jézus valójában már sokszor válaszolt erre a kérdésre. Beszélt a mennyei Atyáról, aki az Ő Atyja. Tanított Isten irgalmas, lehajoló szeretetéről és élte is azt. Hogy lehet, hogy ez még mindig kérdés a számukra? Hogy nem hallják, látják, értik meg, hogy Jézusban Isten jött el, és munkálja az emberiség szabadítását? Lehetséges ilyen süketség, ilyen vakság?

Igen, lehetséges. Az ember képes rá. A mindenkori ember nyomorúsága, hogy mi akarunk erősek és hatalmasak lenni, olyan erősek és olyan hatalmasok, hogy ne legyen szükségünk még Istenre sem! Erről szól a bűneset története: Ádám és Éva megmutatja, hogy mi csak azért is! – és erről szól az egész történelem.

Mert ebben a mai evangéliumi történetben benne van a mai ember is, aki saját erőlködésében már vakká lett Isten erejére, a megváltó kegyelem hatalmára. Maga akarja uralni, kézben tartani a létét, és még Istennek is megmondani, hogy mit, mikor és hogyan tehet, mibe szólhat bele, és mibe nem.

Csakhogy emberi történelmünk, akár a közelmúlt történései és saját életünk nyomorúságai, személyes kudarcaink, veszteségeink is azt leplezik le, hogy valójában milyen semmi a mi emberi erőnk és hatalmunk. Hogy életünknek milyen esendő uracskái vagyunk.

Jézus pedig nem válaszol. Hallgat. Mert az Istent számonkérő, erősködve vádaskodó, vak és süket emberi gőgre nincs válasz.

Így van ez, ha rossz a kérdés. De mi mit tanulhatunk ebből az értelmetlen és eredménytelen beszélgetésből mégis? Jól kérdezni!

Mert Jézushoz oda lehet menni a kérdéseinkkel esendő és méltatlan kis embervoltunkban is! Lehet! Kérdezni, hogy Uram, hol van most a Te oltalmazó hatalmad, hol a Te gyógyító erőd?

De úgy, hogy bűnbánattal bevalljuk minden süketségünket és vakságunkat. Amikor nem láttuk mindig, tisztán és jól az Ő jelenlétét és hatalmát. Az élet-ajándékozó, minden nap megújuló, gondviselő szeretetében. Az életünket megítélő és megtisztítani akaró Igéjében, hogy sok hűtlenségünk ellenére még mindig szól hozzánk. A Krisztusban értünk és nekünk önmagát adó kegyelmében, minket vezetni, életünket uralva betölteni akaró Szentlelkében.

Jöhetünk Hozzá, de úgy, hogy minden kérdésünkre, kétségünkre és kétségbeesésünkre az Ő erejét kérjük válaszul, az Ő hitet is adni tudó hatalmát, ahogy a beteg gyermekéért könyörgő apa borult elé egykor: Hiszek, Uram. Segíts hitetlenségemen!

Mert erre a kérdésre az Úr Krisztus válaszol. Nem hagy magunkra, nincs tőlünk távol, nem hagy el. Csüggedésben vigasztal, kétségekben megtart. Akik Isten szeretik, azoknak minden szolgálhat javukra. Ahogy a nehéz idők is taníthatnak látni, önmagunkat bűnbánattal, Megváltónkat pedig ujjongó hittel és békét, reményt adó bizalommal. Ezt adja meg nekünk kegyelmes szeretetéből a mi Urunk ebben az idei böjti időben is!