Miért keresztelkedik meg Jézus?

• Olvasmány: Márk evangéliuma 1,1-11
• Alapige: Márk evangéliuma 1,9-11

„Eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

Az óegyházi ünneprend szerint január 6-a, Vízkereszt, Jézus megkeresztelkedésének ünnepe, ezért a Vízkereszt utáni 1. vasárnapnak is ez a témája a felolvasott Ige segítségével.

Vajon miért keresztelkedik meg Jézus?

A kérdés azért jogos, mert megkeresztelkedésével Jézus olyasmit tesz, amire egyáltalán nem is volna szüksége. Eljön Jánoshoz, és magára veszi a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.

Az emberek az egész környékről azért jönnek Jánoshoz, mert igehirdetése nyomán meglátták bűneiket, és a keresztségben a megtisztulást keresték. De Ő, a bűntelen, Isten Fia, vajon miért tett így?

Azzal, hogy megkeresztelkedik, Jézus tökéletesen betölti a keresztséget. Őbenne nyer értelmet a keresztség. Neki nincs szüksége bűnbocsánatra, hanem Ő ad bocsánatot. Nincs szüksége tisztulásra sem, hanem az Ő vére által van megtisztulás. Jézus itt nyilvánvalóan és világosan megmutatja azt, hogy felvállal bennünket. Megmutatja, amiért jött: A világ bűnét hordozza egészen a keresztig, elvégzi Atyja akarata szerint a váltságot, hogy üdvözítse a Benne hívőket.

Márk evangéliumában ez Jézus első nyilvános megjelenése a világban, és ezt különleges jelekkel kíséri Isten, amikről fontos elgondolkodnunk. Ezek lényegileg hozzátartoznak Jézus megkeresztelkedéséhez, és arról beszélnek, hogy kicsoda Ő, és mit hozott magával ebbe a világba, mit készít nekünk.

 

Az első jel a megnyílt égbolt. A korabeli ember gondolkodása szerint az égbolt elzárja az isteni világot a földitől, azon átjárás nem lehetséges. Most azonban Jézus eljövetelével hasadás keletkezik az égbolton.

Pontosan úgy, ahogyan Jézus halála pillanatában a templom kárpitja hasadt ketté, ami addig elzárta az utat a Szentek Szentjébe.

Jézus tehát azért jött, hogy minden akadályt elhárítson, szabad utat nyisson nekünk az Atyához, a mennyei boldogsághoz.

Amikor Jézus búcsúzik tanítványaitól, beszél nekik Atyja házáról és az Övéinek elkészített hajlékokról. Majd hozzáteszi: ahova én megyek, oda tudjátok az utat. Tamás értetlenkedik: nem tudjuk, hova mész, honnan tudnánk hát az utat? Erre adja Jézus a jól ismert választ: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Igen, Jézus szabad utat nyitott nekünk a mennybe, önmagát adja egyetlen odavezető út gyanánt. Hív minket, hogy menjünk Vele. Lássuk meg bűneinket, bánjuk meg azokat, tegyük le Előtte, és csak Benne higgyünk, adjuk oda Neki magunkat, tegyük az Ő kezébe az életünket, – így lesz Ő utunk, hogy Vele teljes egységben bevisz az örök boldogságba.

 

A második jel, hogy leszállt Jézusra a Lélek mint egy galamb.

Isten nyilvánvalóvá akarta tenni a Lélek jelenlétét, és ehhez ezt a formát választotta. Lehetne persze gondolkodni azon, hogy miért éppen galamb, miért nem valami más. Fogadjuk most el, hogy a galamb a szelídség és tisztaság jelképe volt, és ez tetszett Istennek, ezt a formát választotta.

A galambbal tehát Isten a nyilvánosság előtt láthatóvá, érzékelhetővé teszi a Szentlélek munkáját.

Akin Isten Lelke megnyugszik, az különleges közösségbe kerül Istennel. Együtt gondolkodik, és együtt cselekszik Vele. Isten Lelke ma is így munkálkodik, egy körbe von minket Istennel, megmutatja az Ő akaratát, így ad vezetést Isten gyermekeinek.

 

A harmadik jel az volt, hogy hang hallatszott a mennyből.

Igen, fontos ezt kimondani, hogy Istennek van hangja, és ezen a különleges eseményen ezt különleges módon nyilvánította ki.

A korabeli váradalmak szerint a messiási korszak jele az, ha Isten közvetlenül szólal meg, és beszél választottaihoz. Jézus megkeresztelésekor ezt a közvetlenséget élték át a jelenlevők.

Érdekes kérdés, hogy vajon milyen hangja lehetett Istennek? Milyennek hallanánk mi, ha most odaképzeljük magunkat?

Van egy érdekes történet János evangéliumában, ami segíthet ezt elképzelni. Jézus közvetlenül a szenvedéseinek kezdete előtt megrendülten imádkozik: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet.” Ezután hang hallatszik az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” Az ott állók erre azt mondták: biztosan mennydörgés volt. Mennydörgéshez hasonlították tehát, de érthető és megértett szóként érkezett az meg hozzájuk. Jézus pedig azt mondta nekik: tiértetek történt ez, hogy higgyetek.

Igen, Istennek ma is van hangja, és számtalan módon, sokféle csatornán keres minket, hogy elérhessen. Személyes csendességeinkben, amikor Bibliánkat olvassuk, és imádkozunk, valamilyen felismerésre eljutunk; vagy amikor igehirdetést hallgatunk, és Isten Lelke elénk hoz, „bevillant” valamit, indít, bátorít valamire, vagy éppen megdorgál minket; vagy az is előfordul, hogy valaki máson keresztül ér el bennünket Isten üzenete.

Istennek van hangja, és mi boldogok vagyunk, ha attól nem remegnünk kell, hanem Atyánk hangjaként ismerjük azt fel.

 

Ebben az Igében Isten különleges módon mutatja meg a maga teljességét, a Háromságot az Egységben.

Ott áll a megkeresztelt Jézus a Szentlélek nyilvánvaló egységében, az Atya pedig egyidejűleg kimondja: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. Rendkívüli ez a kép, különleges és csodálnivaló.

„Benned gyönyörködöm”. Amikor mi gyönyörködünk valami szépben: virágban vagy tájban, az esztétikai jellegű gyönyörködés. Tetszik, amit látunk, és jó érzéseket kelt bennünk, boldoggá tesz. Az eredeti görög szó azonban ennél mélyebb tartalmú. A „gyönyörködik” azt is jelenti, hogy jót gondol valakiről, megerősít valakit, jóváhagy, kiválaszt valakit.

Igen, itt egy nyilvános és ünnepélyes megerősítés történik az Atya részéről. A szolgálatba álló Jézus Isten teljes hatalmával kezdi meg munkálkodását a világban, és végzi el küldetését.

 

Jézus értünk vette fel a keresztséget, és ezek a jelek is értünk vannak, nekünk adattak. Elénk tárják azt, amit Jézus nekünk készített.

Zárjuk a szívünkbe ezeket, és adja meg nekünk Isten az Ő kegyelméből, hogy lássunk, higgyünk, megerősödjünk általuk!