Megvalósult szeretet

• Olvasmány: János evangéliuma 13,31-35
• Alapige: János evangéliuma 13,34-35

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Mindenekelőtt a „parancsolat” kifejezést érdemes tisztázni Jézus szavaiban, hiszen a parancsot és a szeretetet nem feltétlen érezzük összeillőnek. A parancs a hadseregben olyasmi, amit egy parancsnok kiad, és aki kapja, nem mérlegelhet, nem számít a lelkiismerete, csakis az, hogy végrehajtja mint egy gép, maradéktalanul. Egészen biztos, hogy Jézus nem így akarja parancsba adni a szeretetet.

Sokkal helyesebb úgy érteni a „szeretet parancsát”, mint a „Tízparancsolat”-ot. Az is inkább „tíz segítség” Isten népének. Mert Isten Igéje soha nem bezár minket egy börtönbe, hanem inkább azt jelzi nekünk, hogy meddig vagyunk biztonságban! Jelzőtáblák ezek, amik a biztonságos, helyes utat mutatják, s egyúttal figyelmeztetnek is: ha arról letérünk, veszélybe sodorjuk magunkat. „Parancsok” tehát, de ebben nem a kényszer a hangsúlyos, hanem a boldog életre segítés.

Itt is ilyen értelemben használja Jézus ezt a kifejezést: „új parancsolatot” kaptok – új segítséget, iránymutatást, amire a boldogsághoz, a teljes élethez van szükségetek.

Folytassuk azzal, hogy vajon mitől új ez a parancsolat! Hiszen már az Ószövetségben is ott van a legfőbb, legnagyobb kettős parancsban: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”

A nagy különbséget abban találjuk, hogy az ószövetségi szeretet-parancsban a szeretet mintája az ember önmaga. Úgy szeresd a másikat, „mint önmagadat”! Persze már így is igen magasan van a mérce, hiszen át kell lépni önmagunk árnyékán, túl kell lépnünk az önzésünkön, önszeretetünkön. Legalább annyit kell adni erőnkből, szeretetünkből a felebarátnak, mint amennyit önmagunkra fordítunk.

Jézus azonban ennél tovább megy. Azt mondja tanítványainak: a valódi szeretetnek nem te vagy a mércéje, nem a te emberi szereteted, és nem a te emberséged, hanem én! Ezért új tehát ez a parancsolat, és ezért több az ószövetséginél, mert itt Jézus maga a minta. A szeretet követendő példája. „Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást”!

Nem sokkal mostani szavai előtt Jézus egy egészen konkrét példával mutatta meg, hogyan is érti ezt a szeretetet. A meglepett tanítványok lábát kezdte megmosni egymás után. Kendőt kötött magára, ahogyan a szolgák szokták, majd megmosta övéi lábát. Ezzel az alantas munkával mutatta meg, hogy a tanítványok számára mi is a minta. Ha én, az Úr és Mester megmostam a ti lábatokat, ti is tartoztok azzal, hogy egymás lábát megmossátok.

Gondoljuk csak el Jézus kérését a saját példáink alapján! Vannak nehéz helyzeteink és nehéz embereink. Micsoda alázat kell egy-egy ilyen „lábmosás”-hoz, lehajláshoz, segítségnyújtáshoz, valaki mellé őszinte odaálláshoz!

A tanítványok tehát a történtek alapján pontosan tudják: amiről Jézus most beszél nekik, az nem elmélet. Nem szép szavak a szeretetről. Ha rákeresünk az interneten a szeretetre, gyönyörű idézetek fognak elárasztani, rózsaszín hátterű, piros szívecskékkel díszített gondolatok. Talán még sok igaz is van köztük. Azonban a szeretet végiggondolt következményét legtöbbször nem találjuk ezekben. Jézus tanítása a gyakorlati életről szól.

Olyannyira, hogy tanítványai szinte vizsgahelyzetben érzik magukat: ezen áll vagy bukik az ő tanítványságuk. Főleg, hogy Jézus azt is hozzáteszi: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Vagyis ez a hitelesítő, az ismertetőjegy Jézus tanítványain. Vajon tudják-e a másikat krisztusi módon szeretni.

Lehet, hogy ettől a „vizsgahelyzettől” most egyre nőnek bennünk a kérdőjelek. Halljuk, hogy Jézus legyen a mércéje a szeretésünknek, és talán megvalósíthatatlannak tűnik a feladat. Vigyázzunk azonban, hogy ne gondoljuk ezt eleve lehetetlen vállalkozásnak, ami kudarcra van ítélve! Jézus nem kér tőlünk olyat, ami lehetetlen számunkra.

Jézus erre a szeretetre nemcsak a lábmosás példáját adta. Van egy másik, még beszédesebb példája is: mégpedig az Ő keresztje! Ebben már nemcsak bemutatja a krisztusi szeretetet, és nemcsak feladattá teszi nekünk, hanem forrássá is teszi Önmagát! Forrássá, amiből meríteni tudunk, amiből tovább lehet adni. Az ő kereszt áldozatában erő van. Az az ember, aki megéli, hogy Jézus őt ennyire szereti, az biztosan fog kapni erőt és alázatot annak továbbadáshoz!

Gyakori tapasztalatunk, hogy a reklámokban minden sokkal szebb, mint a valóságban. A reklámban bemutatva, vagy a csomagoláson feltüntetve olyan szép és hasznos tud lenni pl. egy konyhai eszköz: erős és praktikus, hogy szinte magától elvégzi a munkát. Azonban ha megveszünk egy ilyen eszközt, bizony előfordul, hogy kipróbálva egészen más, mint a reklámban. Kiderül, hogy nem bírja a gyűrődést, nem olyan éles, nem olyan erős, itt is, ott is lepattan róla egy fontos műanyag alkatrész, aztán hamarosan a kukában végzi. Csak a reklámja volt szép és előnyös.

Jézus a tanítványok közti szeretetet egyáltalán nem reklámnak, nem valami szép csomagolásnak szánja, hanem Ő a tartalomra figyel! Neki nem a szavaink kellenek a szeretetről, nem a szép vallomásaink, hanem a tetteink, a készségünk.

Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek 4 és 8 év közötti gyermekeket, hogy szerintük mi a szeretet. A válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte. Lássunk néhány példát!

Kriszti, 6 éves: „A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat anélkül, hogy te kérnél az övéből.”

Teri, 4 éves: „A szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy.”

Nóri, 7 éves: „A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd.”

Tomi, 6 éves: „A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást.”

Krisztián, 7 éves: „A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford.”

Zsolti, 4 éves: „A szeretet az, amikor kiesik a kisautóm kereke, és az apukám nem kiabál velem, hanem visszaszereli.”

A gyerekek válaszaiban nyoma sincs érzelgősségnek, ők a gyakorlatról beszélnek! A szeretet számukra nem megfoghatatlan érzelem, hanem valami, ami megvalósul, és érzékelhető!

Jézus ilyen megvalósuló szeretetet kér tőlünk. Ezt a gyümölcsöt azonban nem a saját görcsös erőlködésünkből, nem saját kiválóságunkból, hanem csakis egyféleképpen teremhetjük meg. Őbenne, Krisztusban megmaradva. Őbenne, aki a szőlőtő, aki éltető, erőt adó Forrás a mi számunkra.

Példát adtam nektek, lehajoltam hozzátok, megmostam a lábatokat – mondja Jézus. „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek”