Jézussal a lelki háborúban

• Olvasmány: Márk evangéliuma 9,14-29
• Alapige: Márk evangéliuma 9,23-25a

„Jézus pedig ezt mondta neki: Ha lehet valamit tennem? Minden lehetséges annak, aki hisz.
A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!
Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre.”

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]H[/fusion_dropcap]áború van a szomszédunkban. Fájdalmas ezt kimondani, de Isten színe előtt mondhatjuk ki bűnbánattal és alázattal. Sokakban van félelem és kimondhatatlan szorongás. Mert világunk át- meg át van szőve kapcsolatokkal, emberi, gazdasági és országok közötti kapcsolatokkal. Ezért mindenki, aki benne van ebben a háborúban akár fegyverrel, akár provokációval, veszíteni fog. Nemcsak a megtámadott, hanem a támadó is, és az egész nyugati közösség. Mind érezni fogjuk, talán a bőrünkön is. Egy háború csak pusztítani tud, megoldást nem nyújt. Egy háborúnak az sem nyertese, aki „győz”.

Istenünk legyen irgalmas azokhoz, akik a háború miatt rettegésben élnek, szenvednek, akiknek menekülni kell otthonaikból, és adja meg, hogy mielőbb vége legyen.

A mai Igénkben is dúl egy háború, de ez másféle. Ez lelki háború, ami a démoni világ és Isten hatalma között zajlik. Jézus korában a betegségeket még nem úgy értették, hogy azokat vírusok vagy genetikai „hibák” okozzák. A betegségeket az Isten-ellenes démoni erők és gonosz lelkek munkájának értették. Ennek a lelki háborúnak a kimenetele nem lehet kétséges, mivel Jézus jelen van.

Ez a Kalauzunk szerinti mai újszövetségi Ige, de a Márk szerinti leírásban. Ugyanis Márk leírásában megjelenik egy különleges nézőpont, ami a többieknél hiányzik, egy különleges „kameraállás”, amely a sokaságra fókuszál. Márk nagyon erősen hangsúlyozza, hogy mennyire fontos Jézus számára a sokaság, az érdeklődők, a kíváncsiskodók, akik Őt keresve összegyűlnek. – Így pedig ez a történet ma is Jézus tanítványait, kérdezi, a Hozzá közelállókat, de a kívülállók felől nézve.

Éppen a megdicsőülés hegyéről jönnek lefelé négyen, Jézus, valamint Péter, Jakab és János. Fent a hegyen felemelő, szinte mennyei élményben volt részük, most azonban, ahogy leérnek, mintha háborús övezetbe értek volna, nagy csődület fogadja őket. Indulatok, vita, veszekedés. A lent maradt tanítványok ugyanis a beteg fiú meggyógyításával próbálkoztak, de kudarcot vallottak.

A leírás alapján a fiú nyilvánvalóan súlyos epilepsziás rohamoktól szenvedett, ez okozta a váratlan eleséseket, görcsbe merevedéseket és a szája habzását. Ma ez a betegség viszonylag jól kezelhető. Akkoriban azonban nem volt ellene segítség, azt mondták, néma lélek szállta meg, ez okozza szenvedését.

Jön tehát a sokaság, és panaszt tesz Jézusnál. Igen, a sokaság. Az apa itt úgy szólal meg, mint egy a sokaságból, mintha a többiek szószólója lenne: Elhoztam gyermekemet Hozzád, s mivel nem találtalak, a tanítványaidnak szóltam, hogy gyógyítsák meg, de nem tudták. Gyengék voltak, tehetetlenek.

Szomorú ez a kép, amit itt látunk: A kívülállók, a „világ” segítséget vár az egyháztól, a hívőktől, a Jézushoz tartozóktól, de azok tehetetlenek, nem tudnak segíteni.

Biztosan sokunkkal előfordult már, hogy a hitünkre hivatkozva vártak tőlünk segítséget. Pl. amikor megkérdezik-e tőlünk: Te bibliaolvasó és templomba járó ember vagy, segíts, szerinted hogy van ez, mit kéne tennem ebben a helyzetben? Vagy amikor azt kérik tőlünk, hogy imádkozzunk érte, mert nagy bajban van, vagy a hozzátartozójáért? – Vajon tudunk-e segítséget nyújtani? Merünk-e hittel imádkozni érte? – Legyen áldott Isten azokért a helyzetekért, amikor igen!

Mindenesetre itt a tanítványok kudarcot vallottak, vesztésre állnak.

Különleges aztán az a pillanat, amikor Jézus megvárja, amíg összefut a sokaság, s csak azután gyógyít. Van olyan is, amikor mindenkit kiküld a helyszínről, és csak a betegre figyel. Itt azonban Jézus szándékosan megvárja, míg köré gyűlnek az emberek. Fontos Jézusnak, hogy minél többen lássák: Istennek van hatalma megszabadítani a fiút a betegségből!

Az előbbi gondolatot folytatva azt láthatjuk ebben: A Krisztus egyházának van egy kifelé irányuló küldetése. A keresztyén gyülekezet nem önmaga boldogításáért van. Ha az egyház, ha egy hívő ember segíthet valamit, azt azokért teszi, akik közé küldetett. Azért, hogy minél többen megismerjék Istent, közel kerülhessenek Hozzá.

Jézus azt akarja, hogy minél többen láthassák gyógyító hatalmát, azt az erőt, amivel Ő lép fel ebben a lelki háborúban, és hogy minél többen részesei lehessenek a gyógyulás örömének.

Két hete volt szó az igehirdetésben az ötezer megvendégeléséről, ahol ugyanez az irány. Jézus ajándéka, a kenyér, a megelégedés, Jézustól indul, majd a tizenkettőn megy tovább, és az ötezret célozza. A sokaságot, a rászorulókat, a megfáradtakat.

Így tudunk ma is segíteni, mint Jézushoz tartozók. És hálásak vagyunk, hogyha segíteni tudunk. Ebben a mostani háborús időben a megnövekedett szükséget jól látjuk, a menekülőket, az otthon szenvedőket. Gyülekezetként igyekszünk megtalálni és kihasználni a legjobb módját a segítségnyújtásnak.

Végül lássuk, hogyan győz Jézus ebben a lelki háborúban.

Az apa – csalódottsága miatt – csak óvatosan kéri Jézust, hogy ha tehetsz valamit, segíts. Csalódottsága teljesen érthető. Jézus azonban azzal válaszol neki: Amikor hozzám fordulsz, nincsen semmiféle „ha”. Minden lehetséges annak, aki hisz.

Micsoda mondat! Egyszerre megszégyenítő nekünk, és mégis nagyon felemelő. Jézus tanítványai kudarcot vallanak, széttárják kezüket: Hogyan segítsek? Hogyan imádkozzak érte? De Jézus ezt mondja: Minden lehetséges annak, aki hisz. A Máté szerinti leírásban ekkor mondja Jézus a tanítványoknak: Ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, hegyeket tudnátok megmozdítani.

Az apa válasza: Hiszek, segíts a hitetlenségemen! Ez az ember egyszerre vall arról, hogy van hite, és hogy mégis mennyire hitetlen. Ki tudja mondani, sőt, kiáltva mondja, mindent beleadva, a lelke mélyéről kiáltva: Hitetlenségemben rád szorulok, segíts, emelj ki ebből!

Igen, Jézus mai tanítványaiként mi is ezt mondhatjuk: Gyenge hitemben Rád szorulok. Sokszor kudarcot vallok, de Te úrrá lehetsz ezeken, és áldássá tehetsz engem! Hiszek, segíts a hitetlenségemen!

A hit itt nem valami elvi állásfoglalás, és itt nem az fontos, hogy hogyan hisz. A hit még ebben a helyzetben is az Isten hatalmát látja! Jézus gyógyító hatalmát, ami megszabadítja a szenvedőt!

Legyen áldott a mi Urunk gyógyító hatalmáért, azért a parancsszóért, amivel lezárja ezt a lelki háborút. Legyen áldott, amikor bennünket is fel tud használni az Ő akarata, az Ő céljai szerint, amikor cselekedni tud általunk is.

Tanuljuk meg ennek az apának a kiáltását! Nemcsak akkor, amikor falakba ütközünk, és nemcsak akkor, amikor saját háborúinkban a tehetetlenségünket átéljük, hanem minden nap kérjük ezt Jézustól: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”