Jézus ruhája szegélye

• Olvasmány: Márk evangéliuma 6,53-56; Máté evangéliuma 9,20-22
• Alapige: Márk evangéliuma 6,56

„Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.”

A Bibliaolvasó Kalauz szerint mára a 2 Mózes 28. része van kijelölve, ahol részletes leírást olvashatunk arról, hogy hogyan kellett kinéznie Áron főpapi ruhájának. Milyen kiegészítő ruhadarabok kellettek mellé, és milyen díszítő elemek kellettek hozzá: Aranyfonál, drágakő, csengettyűk, homlokdísz… A készítőknek sok mindenre kellett figyelni, annyi biztos.

A főpapi öltözék helyett azonban most a felolvasott Igék alapján Jézus ruhájára figyelünk. Ő egyszerű ruhában járt hétköznapi tanítóként. És mégis, az ő ruhájának a szegélye többet jelentett, mint minden főpapi dísz együttvéve, – mert azon keresztül érintették meg Őt az emberek.

„És akik csak megérintették, meggyógyultak” – írja Márk.

Érdekes, hogy az emberek nem magát Jézust akarták megérinteni, nem a vállát, nem a kezét, hanem csupán a ruhája szegélyét. És megtapasztalták, hogy ezen keresztül áramlott testükbe a gyógyulás és az élet.

Mi is volt ez a ruhaszegély? A mi szemünkben talán egy jelentéktelen részlet, vagy egy varrott dísz, amivel a szabó elbíbelődik. Egy hithű zsidó ember számára azonban a ruhaszegélynek igen nagy jelentősége volt.

Isten parancsa volt Izráel népének, hogy tegyenek bojtokat, zsinórokat a ruhájuk sarkára. A bojtokba kék bíbor zsinórt is bele kellett tenni. Ezek a bojtok emlékeztették a viselőjét arra, hogy ő az Úr parancsai szerint él. Amikor lenézett a ruhája szegélyére, az mindig eszébe juttatta, hogy ő Istenhez tartozik. (4Móz 15,38)

A ruhaszegély tehát egyfajta jel volt: Az Isten népéhez tartozás és az Istenhez való hűség külső jele.

Jézus ruháján is nyilván ott voltak ezek a bojtok. Amikor pedig valaki ezt megérintette, az nem pusztán a ruhája sarkát érintette meg, hanem azon keresztül magához Istenhez akart kapcsolódni.

A márki Igében tehát nem arról van szó, hogy bárki, aki csak véletlenül is hozzáért Jézus ruhája szegélyéhez, az meggyógyult. Nem, hanem ezek az érintések minden esetben a hit mozdulatai voltak! Jézus ruhaszegélye kapcsolódási pont volt. Ezek a betegek kifejezetten Istenhez akartak kapcsolódni, és az Ő gyógyító erejéhez.

Hallottuk a vérfolyásos asszony történetét a Máté evangéliumából. Márktól azt is tudjuk, hogy ez az asszony tizenkét éve beteg volt, sok orvosnál járt, minden vagyonát rájuk költötte, de állapota nem javult, inkább egyre rosszabbul lett. Azért akart Jézus közelébe kerülni, mert így gondolkodott: „Ha csak megérinthetem a ruhája szegélyét, meggyógyulok.” És úgy történt, mert hitt. Jézus ezt meg is erősítette: „Leányom, a te hited megtartott téged.” (Mt 9,20-22) Nem a ruha szegélyében volt az erő, hanem Jézus hatalmában.

Az asszony esetében az ő hite személyessé tette az érintést, a betegek esetében pedig nem olvasunk erről. Nyilván azért, mert Márk itt egy összefoglalást ad arról, hogy nagyon sokan meggyógyultak, és az egyes esetek mikéntjét nem részletezi. De egészen bizonyos, hogy minden egyes esetben Jézus döntése volt, hogy a betegek érintéséből gyógyulás fakadt.

Ezzel el is érkeztünk a számunkra legfontosabb kérdéshez: Vajon mi mit kezdhetünk ezzel a képpel ma, a 21. században? Vajon megtalálhatjuk-e ma is Jézus „ruhája szegélyét”, hogy megérinthessük azt, és meggyógyuljunk?

A válasz: Igen!

Megtaláljuk pl. az Igében. Amikor kezünkbe vesszük a Bibliát, amikor olvasunk belőle egy történetet, egy Igét, akkor Jézus ruhájának szegélyét érintjük meg, és Vele kerülünk kapcsolatba.

És megtaláljuk az istentiszteleti közösségben is. Amikor együtt éneklünk, együtt imádkozunk, vagy éppen csendben figyelünk az Igére, mindez magát Jézust hozza közel.

És megtaláljuk a mindennapok egyszerű mozdulataiban is. Amikor valaki szeretettel szól hozzánk, amikor valaki önzetlenül segít, amikor megtapasztaljuk a szeretetből odafordulás, a meghallgatás erejét, – abban is Jézus ruhaszegélye érint meg bennünket.

De ott van a teremtett világ szépségében is. Egy naplemente aranyló fénye, egy erdő mélyének titokzatos nyugalma, egy virág illata, egy falevél erezete: Mind-mind kapcsolódási pontok lehetnek, amiken keresztül megsejthetünk valamit Isten jelenlétéből és szépségéből.

Láthatjuk tehát: Nem kell nagy dolgokra várnunk. Nem szükséges mindig látványos csoda vagy hosszú elmélkedés. Elég, ha észrevesszük és megérintjük a „ruhaszegélyeket”, amelyekben Isten közel jön hozzánk. 

Boldog ember az, aki ezeket a kapcsolódási pontokat felismeri és megérinti. A 65. zsoltár így vall erről: „Boldog ember, akit te kiválasztasz és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék!” Boldog ember, nem azért, mert erős és ügyes, hanem mert Te közel engeded magadhoz.

Testvérek, ez az öröm a miénk is lehet. Jézus ruhaszegélye ma is elérhető, és aki megérinti azt, életet és gyógyulást talál. Boldog emberek vagyunk, ha megérintjük azt az Igében, a gyülekezeti közösségben, a szeretet apró tetteiben, a teremtett világ szépségében.

És boldogok vagyunk akkor is, ha mások számára mi magunk válhatunk ilyen ruhaszegéllyé: Ha szeretettel fordulunk feléjük, ha továbbadjuk nekik Isten közelségének apró jeleit.

„Jézus, vigasságom!
Esdekelve várom
Áldó szavadat!
A te jelenléted
Megvidámít, éltet,
Bátor szívet ad.
Légy velem, ó, mindenem!
Nálad nélkül nem is élek:
Te vagy örök élet!” 
(449. ének)