Isten szerinti pásztorok

• Olvasmány: Ézsaiás könyve 11,1-5
• Alapige: Jeremiás könyve 23,1-8

„Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! – így szól az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem törődtetek vele. Hát én majd törődöm veletek és gaztetteitekkel! – így szól az Úr. Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszahozom őket legelőjükre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. Olyan pásztorokat adok melléjük, akik majd jól pásztorolják őket. Nem kell többé rettegniük és ijedezniük, számolgatni sem kell őket – így szól az Úr. Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban. Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk! Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni.”

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztus által!

A textus Jeremiás prófétának a királyok ellen szóló mondásainak a végét képezi. Jajmondások és ítéletek hangzanak el. Jeremiás próféta, akárcsak a többi Bibliai próféta, Isten nevében beszél. Ezért használnak rendszerint olyan kifejezéseket, amelyeket mai Igénkben is megtalálunk, hogy „így szól az Úr”, vagy „ezt mondta nekem az Úr”. Ő is kizárólag Istentől kapta a prófétai megbízatást. A Bibliából tudjuk, hogy szolgálata nehéz körülmények között zajlott. Izráel független állami léte fokozatosan megszűnőben volt. Idegen uralom alá kerül és a nép egy részét fogságba fogják hurcolni.

Ebben a helyzetben hirdeti ki Jeremiás a hűtlen pásztorok Isten általi megbüntetését. A pásztorokon általában az ókori keleti szóhasználat szerint a királyokat, a főembereket, politikai és katonai vezetőket értették, a nyájon pedig a népet. A királyokon, a hatalmaságokon számon kéri Isten az ő juhait, s megbünteti őket, amiért egyrészt engedték szétszóródni a nyájat, másrészt esztelenül, felelőtlenül pásztorolták. Igénk igényesen fogalmaz, de ez magába foglalja a hatalmaskodók kizsákmányolását, a gaztetteket, minden olyan cselekedetet, amellyel Isten törvényét sárba tiporják. A pásztorok elleni ítéletes prófécia kimondja: a pásztorok nem teljesítették a rájuk bízott feladatott. Nem pásztorolták hűségesen a nyájat, nem tartották számba a nép tagjait. Hagyták, hogy az szétszóródva elvesszen.

Ez egy igen kemény üzenet. Isten ezen szavainak egyértelmű, szükségszerű következménye van a keresztyén emberre nézve. Nem kellemes és nem népszerű ezt hallani, de az ítéletmondás jogos. Talán ez is az oka, hogy sokan a pásztorokon csak a királyokat értik. Az akkori kor vezetőinek felelőtlen és helytelen magatartásáért Jeremiás kihirdeti Isten ítéletét. Ez azonban azt a hamis látszatot ébreszti, hogy ez rám nem vonatkozik. Engem nem terhel ilyen felelősség! Én „kis ember” vagyok, nem vagyok sem király, sem hatalmasság.

Valóban így van, de a magunk életének, a családunknak, a környezetünknek és a ránk bízottaknak bizony a pásztorai vagyunk. A gyülekezet lelkészei, akiket lelkipásztoroknak hívnak, bizonyára érzékelik az Ige súlyát. De nem csak nekik kell megállni az Ige tükrében. Minden embernek megvan a maga „nyája”. Az Istentől jövő intés, figyelmeztetés minden ember számára elhangzik Jeremiás szavai által.

Isten megállapítja a pásztorok bűnét, hagyták az Úr népét elszéledve nyomorúságba jutni. Meghirdeti büntetésüket is: Mivel nem vették számba a rájuk bízott nyájat, Isten majd elszámol velük gonosz tetteikről. Ennek kapcsán általában két kérdés szokott megoldatlanul lebegni az ember lelkében.

Az első: Ha Isten van, hogy lehet, hogy ilyen veszteség, ilyen csapás érje az embereket. Sőt, egyenesen Isten népét. Ez nem annak a jele, hogy Isten elhagyta az övéit? Az Ige szavaiból megtudjuk, hogy nem. A Mindenható Úr nem nézi tétlenül, hogy nyája szétszóratásban él. Engedte, hogy a felelőtlen vezetők, főemberek miatt, szétszórják népét idegen országokban. Isten népét elhurcolják. Látszólag a rombolásé, az Isten ellenes erők győzelméé az utolsó szó.

A másik kérdés, hogy ebben a világban mindent meglehet már tenni? Nincs következménye a sok gaztettnek? Nem tesz Isten ez ellen valamit? Dehogynem! Isten sohasem huny szemet a gaztettek felett. Számon fogja őket kérni az Úr. De ez nem biztos, hogy ebben a földi létben megtörténik. Le lehet úgy élni egy életet, hogy nincs úgymond látható következménye a bűnöknek. Jaj annak az embernek, aki az istentelen bűnökben, kényelmesen éli le az életét. Eljön az a pillanat, amikor nincs menekvés az Isten trónusa elől.

Azonban a választott népén és a megváltottakon az Úr irgalmaz. Nem az ő érdemeikért, hiszen milyen emberi dolog állhatna meg tökéletesen Isten előtt. A könyörület oka az, hogy hittel remélték a megígért Messiást. Mi is a Jézus Krisztus megváltásába vetett hitünkért nyerünk kegyelmet. Isten ennek a „Szent maradéknak” megkegyelmez: „Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül.” (Ézs 4,3) Még az ítéleten át is építést, megújulást munkál. Nem hagyta el népét, kész van a számukra elkészített és megígért szabadulás.

A felolvasott Ige így folytatódik: „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban.” Erről tesz bizonyságot Ézsaiás próféta is, mely így hangzott: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában.” (Ézs 11,1-3a)

A királyokra vonatkozó próféciák gyűjteményét a messiási jövendölés zárja le. Eddig ítélethirdetések és jajmondások hangzanak el a királyok felett, de üdvös jövendöléssel ér véget. Ahogyan a választottakra nézve sem, úgy a dávidi dinasztiát illetően sem az ítéleté, hanem a kegyelemé az utolsó szó. Isten Dávid házának igaz magvat támaszt. A királyok első könyvében olvashatjuk, Salamonak is megígéri az Úr: a Dávidnak tett ígérethez hűen, bár az ország nagy része elszakad, egy kicsiny maradék megmarad.

Jeremiás próféta kihirdeti, bár az utolsó dávidi király meghalt, Isten mégis véghezviszi Izráel üdvösségét. Nem feledkezett meg a dávidi dinasztiával kapcsolatos ígéretéről. Az 5. vers a messiási ígéretet hirdeti. Isten népének újjáteremtése a dávidi királyság helyreállításával történik, Isten által. Isten munkája enyhíti a gonosz munkáját, a rossz „pásztorok” hűtlen vezetését. Helyreállítja a károkat, sőt a gondviselés nem merül ki a hazahozatalban. Azt követően is jelen van, a gonosz pásztorok helyett hűséges pásztorokat rendel az Úr. És hogy megerősítse megváltottait, igaz Királyt is kap Isten nyája. Az 5. vers leírja, hogyan fog uralkodni a Messiás. Hogyan és miről ismerhető fel! Ez előre mutat az evangéliumban megjelenő Krisztusra. Jézus a király, akit magát az Emberfiának nevezi. Ugyanakkor szolgál az embereknek.

Jézus, mikor megkezdi szolgálatát, Názáretben, a zsinagógában a messiásról szóló jövendölést olvassa fel. „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót.” (Ézs 61,1-2). Magára vonatkoztatja Jézus az ígéretet. Őróla szól a próféta.

Az Istentől jövő Szabadító tökéletes király. Olyan ideális király képe rajzolódik ki előttünk, amelynek egy ember sem tud megfelelni. Emberek közül sohasem támad ilyen vezető. Olyan király, aki teljes isteni bölcsességgel uralkodik, jog és igazság szerint jár majd az országban. Ezt csak az Isten által megígért Messiás király tudja elhozni, kinek legfontosabb ismérve, hogy érvényesíti a törvényt és az igazságot. A Messiást úgy nevezik: „Az Úr a mi igazságunk!” „Az Úr a mi igazságunk” Isten egyik összetett neve. Istent úgy fogják ismerni, mint aki igazságosan cselekszik és helyreállítja népének életét.

A Messiás király ígérete után Igénk az ezt követő versekben bemutatja az általa elhozott üdvkort. A 6-8. versek erről szólnak. „Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk! Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni.” Isten hazahozta övéit, és a hűtlen pásztorok helyett igazi pásztorokra bízza őket. Az Isten népét ért csapás, katasztrófa nem az utolsó történés. Isten ígérete bekövetkezik, ezt a reménységet hirdeti Jeremiás. Bár a prófécia földi fejedelemként beszél a Messiásról, nem a földi királyok, vezetők erényei jelenek meg. Nincs szó hadi sikerekről, sikeres politikai lépésekről, földi pompáról és fényűzésről. Ezeket mellőzve a Messiás király olyan korszakot hoz el, amelyet a földi külsőségekkel rendelkező vezetők sohasem tudnak megvalósítani. A messiási ígéretek Jézus Krisztusban teljesedtek be.

A megígért üdvkorszak a béke áldását hozza el. Az Istentől bőségesen megáldott életet jelenti. Nem lesz félelem és szétszórattatás. Biztonságban élnek a megváltott emberek. A 4. versben elhangzott, hogy a gonosz és hűtlen pásztorok egyik bűne, hogy nem vették számba a nyájat. A nyájat meg kellett számolni abból a célból, hogy megvan-e minden tag. Azonban az Úr eljövő korszaka után nem lesz szükség arra, hogy számba vegyék a nyájat. Nincs fenyegetés a népre nézve. Ahhoz hasonlítható ez, mikor a szülő a kisgyermekeket felügyelet nélkül tudja hagyni, mert nincs semmi veszély, vagy a gyermekre veszélyes akadály.

Jeremiás próféta az eljövő üdvkort nem köti időhöz. Nem az időpont ismerete adja a reménységet. Ez isteni titok. Azt azonban hirdeti, mivel fog elkezdődni. Isten üdvösséges és hatalmas cselekedetei is jellemzik a béke korszakát. Megemlékeznek Isten szabadító tettéről. A próféta azt mondja, el fog jönni az idő, amikor nem az egyiptomi szabadulást fogják emlegetni az emberek, hanem azt, hogy Isten hazahozta népét a nyomorúságból. Isten szabadító tette még nagyobb lesz, mint amelyet Egyiptomnál cselekedett népéért! Ez a hatalmas isteni cselekvés indítja el Isten üdvtörténetének új korszakát.

Végezetül láthatjuk, hogy Isten Igéje, melyet Jeremiás által hirdet, egyrészről hordoz egy komoly intést. A felelőtlen, gonosz pásztorok katasztrófába sodorják Isten népét. Tetteik miatt Isten számon fogja kérni őket. Másrészről, az evangélium üzenete harsan fel Jeremiás próféta szavain keresztül. Helyreállítja az övéit ért károkat. Nem a rossz pásztorok oktalanságából bekövetkező nyomorúság a vég! Ellenkezőleg. Isten ezzel szemben cselekszik! Szabadulást hoz, elküldi a Messiást, aki az eljövő Isteni megváltást hozza el.

A Krisztus által megváltott életek érzik az eljövő üdvkor „előízét”. Jézus által eljött az Isten országa. Már most is jelen van ebben a világban. De teljes kiteljesedése második visszajövetele idején, az újjáteremtés során fog megtörténni. „Letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4) Az eljövő üdvösséget jellemzi ez a vers, mely megerősíti Jeremiás próféciáját.
A fogságban lévőket megtartotta az Úr, mert engedték a megtartatást. Életüket az Isten ígéretére építették. Eljön a megígért Megváltó, s vele az üdvösség.  A Megváltó Krisztus eljött és azt ígérte, helyet készít nekünk az Atyai háznál. (Ján 14,1-3) Ennek reménysége töltsön el bennünket bármilyen megpróbáltatás és nyomorúság közepette. Jeremiás hitét és az Istenbe vetett reménységét bizonyítja, hogy minderről akkor prófétál, amikor a választott nép még a fogságbamenetel, a katasztrófa előtt áll. Tette ezt abban a bizonyosságban, hogy Isten kijelentési nincsenek földi eseményekhez kötve. Meg fognak történni. Ebben a biztos hitben állva, szent felelősséggel végezzük a magunk Istentől kapott pásztori szolgálatát. Ámen.