Isten küldetésében

• Olvasmány: Eszter könyve 4
• Alapige: Eszter könyve 4,13-16

„Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra? Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!”

Eszter könyvét olvassuk most Bibliaolvasó Kalauzunkat követve, egy olyan ószövetségi könyvet, melyben egyszer sem szerepel Isten neve – ahogy el is szokták mondani róla az igemagyarázók.

Főbb szereplői: maga Eszter és a nagybátyja Mordokaj, aztán Hámán, aki emésztő gyűlölettel akarja kiirtatni a zsidó népet és perzsia királya, Ahasvérós, akit egyébként Xerxésszel azonosítanak.

Mégis, ha felfelé is figyelve, imádságos szívvel olvassuk ezt a könyvet, egészen nyilvánvaló, hogy Aki a könyvben, ugyan névtelenül, de végig cselekszik: az Isten!

Ővele száll szembe a népét mind egy szálig kiirtani akaró gonosz, Őtőle kér segítséget választott népe böjtölésben és imádságban, Őneki engedelmeskedve vállalja fel sorsát és szól és cselekszik a királyné. És e könyvön keresztül Ő szólít meg és kérdez minket a saját életünkre nézve is.

A történet elején Perzsia hatalmas uralkodójának első számú „főfelesége”, Vasti királyné kegyvesztett lett a király iránti engedetlensége miatt. Így új királyné kell, ezért a birodalom legszebb szüzeit gyűjtik be, hogy az uralkodó válogathasson kedvére.

A zsidó árva leány, akinek Mordokaj a nagybátyja és szülei korai elvesztése után az őt felnevelő gyámja, így kerül be a király háremébe, ebbe a válogatásba, és végül ő lesz a kiválasztott, a „first lady”.

Szép és fordulatos mese ez, vagy inkább egy szomorú korrajz egy tőlünk már idegen társadalomról? Mit jelent ez igazából Eszternek? Hogyan éli meg? Mi volt ez számára?

Kényszer? Isten népe leányának szégyen, megaláztatás? Ne legyenek illúzióink, a perzsa királyi hárembe bekerülő szüzeket az uralkodó mind egyenként ki is próbálta… aztán vagy kellettek neki utána, vagy nem. Eszter mondhatja, hogy micsoda istentelen rendszer, pogány közeg – de ebbe kerültem be, ebben kell túlélni, boldogulni…

Vagy épp méltóság? Gazdagság? Lehetőség? Egy tisztátalan, Isten nélküli világ, de ez kínál nekem jómódot, boldogulást, hát nem háborogni, hanem megragadni kell. Mindkét megélés, hozzáállás lehet nekünk ismerős is akár.

Először nem látszik tisztán, Mordokaj későbbi kérdése döbbenti rá Esztert, hogy itt sokkal többről van/lehet szó, mint puszta „sors”-ról: Lehet, hogy éppen a mostani idők miatt jutottál királynői méltóságra?!?

Megérti, hogy ő nem egy tehetetlen vízsodorta folyami kavics vagy szélsodorta falevél az életében, hanem döntéshelyzetben van.  Hogy ebben a történetben nem csak haszonélvező vagy áldozat lehet, hanem megláthatja a helyét, a lehetőségét és a feladatát a nagyobb egészre nézve

És Eszter története nekünk is segít:

Nem lehet, hogy azért jutottam ide, azért vagyok ebben a helyzetben, azért alakult így az életem, azért vagyok ezen a munkahelyen, azért … mert Istennek valami általam eddig nem ismert szándéka van ezzel?

Ismerjük Istent valamilyen módon (kijelentésének és eddig megélt munkájának az alapján), és egyszer csak egy új helyzetben, vagy egy régi helyzetben, de friss felismerésben valami megnyílik.

Egy olyan cél, egy olyan feladat vagy küldetés, ami addig rejtve volt. Kitárul egy lehetőség, megfogalmazódik egy küldetés. Rájövünk, hogy semmi sem véletlen, ami eddig történt, valaki azért hangolta össze az eseményeket, hogy betölthessük igazi küldetésünket, az Ő céljait.

Lehet, hogy nem könnyű, nem egyszerű, amit így meglátunk, érezzük a súlyát. Ugyanakkor mást is megérezhetünk, ami szintén súlyos, de mégis felemelő: Istennel vagyunk egy történetben!!!

Mordokaj szavai figyelmeztetnek minket is: Isten terve célhoz érhet nélkülünk is! Sőt, Ő bizonyosan megcselekszi, amit akar. A kérdés, hogy én hova állok. Élethelyzetem Tőle kapott lehetőséggé teljesedik, vagy marad rossz sors vagy szerencse, üres véletlen csupán….

Persze, nyilván mindennek kockázata, ára van. Ha Eszter – a törvény ellenére – belép a királyhoz hívatlanul, azt a lépést utána már nem lehet meg nem történtté tenni. Nincs visszaút. Nincs hátsó kiskapu. Olyan döntés, melyet emberileg nagyon nehéz meghozni. Szinte lehetetlen.

Csakhogy Eszter azon az ajtón nem egyedül lép be.

Először is minden ilyen felismerésünk, döntésünk és lépésünk nem csupán rólunk, a saját kis életünkről szól. Isten gyermekeiként az Ő egész népének részei vagyunk, és minden szavunk és tettünk – így vagy úgy – igenis kihat az Ő népének egész közösségére!

Eszter mindenkiért megy be a királyhoz, minden honfitársáért, és így voltaképpen ők is mennek vele! Mert övé ugyan az egyéni döntés és a kockázat: ha el kell vesznem, hát elveszek. De mögötte és vele ott van az egész közösség három napi böjtölése – se evés, se ivás, egy korty, egy falat se – és folytonos imádsága.

Eszter be sem tudna menni, ha nem tudná, hogy ott van mögötte/vele sok százezer imádkozó-böjtölő szív, élet…

Ahogy ezt mi is mind tudhatjuk és kérhetjük is egymástól: imádkozzatok értem, hordozzatok ebben és ebben – életfeladatban, megpróbáltatásban, nagy döntésekben vagy „csak” a mindennapi szürke küzdelmeimben.

Egészen más belépni egy életajtón, megmaradni egy életteher alatt, előre menni az úton úgy, hogy tudom: testvérek, hívő barátok, nagyszülők, lelkészek könyörögnek értem.

Eszter azon az ajtón, palotakapun nem egyedül lép be – és ez nemcsak emberek imádságát és együttérzését jelenti, hanem mindenekelőtt és mindenekfölött magát az Urat!

Veled megyek, nem hagylak el, nem maradok el tőled, veled leszek az úton, amerre csak jársz… Ezt ígéri Isten Igéjében mindannyiunknak, akik az Ő vezetésében járunk. Akik meghozzuk a döntést és Őrá bízzuk magunkat.

Eszter az egész népért, Isten népéért megy és kész a halálra is. Noha neki ott van a lehetősége annak – ahogy majd történik is – hogy életben maradva ér célt és mentheti meg halálra ítélt népe gyermekeit.

Mert vele megy az, Aki nekünk is azt ígérte: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Az, Aki úgy döntött, hogy bemegy a az ajtón értünk, halálra/kárhozatra ítélt népéért, hogy megmentsen minket – csakhogy Ő tudta: a biztos halálba megy.

De bement, felment a Golgotára és megmentett mindannyiunkat!

Eszter könyvében egyszer sem szerepel kifejezetten Isten neve. De az egész igerész magáról Jézus Krisztusról szól, az Ő előképe. És bátorít minket felismerni Istentől kapott élethelyzetünket, közösségeink iránti felelősségünket és az Ő velünk létét mindenben.