Isten ítélete és kegyelme

• Olvasmány: Timóteushoz írt 2. levél 2,8-15
• Alapige: Timóteushoz írt 2. levél 2,11-13

„Igaz beszéd ez:
Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.
Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is.
Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.”

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]A[/fusion_dropcap]z egyházi év utolsó előtti vasárnapja a mai: Reménység vasárnap. Arra kérdez rá, hogy Isten ítélete idején nekünk milyen reménységünk lehet. Súlyos a kérdés, de kapunk hozzá segítséget, beleállíthatjuk ezt a témát a mai újszövetségi Igénk fényébe.

Ahogy egymás után végigolvassuk ezeket a mondatokat, az utolsóban egy törést érzékelhetünk. Mindegyik mondatban érthetőek és logikusak az összefüggések, de ebben az utolsóban nem. Emberi logikával mi valahogy így fejeznénk be a sormintát: Ha megtagadjuk, ő is megtagad. Ha hűtlenek vagyunk, ő is hűtlen lesz. Ez lenne logikus. Isten azonban nem a mi emberi logikánkat követi. A mi gondolataink nem az Ő gondolatai. Ő nem a mi sémáink szerint gondolkodik rólunk, és bánik velünk.

Ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad. Isten felől nézve itt nincs ellentmondás, hanem felragyog valami az Ő igazságának titkából: abban együtt van jelen az Ő ítélete és kegyelme.

Salamon király történetét jól ismerjük. Legtöbben azt tudják róla, hogy ő Istentől kapott különleges bölcsességet, bölcs mondásainak gyűjteménye itt van a Szentírásban. Emellett gazdagságot és hatalmat is adott neki Isten, ő pedig ezeket nem a maga dicsőségére használta fel. Ő építette fel az Úr templomát Jeruzsálemben. Isten szerinti bölcsességgel, Rá figyelve kormányozta az országot.

Azt talán már kevesebben tudják Salamonról, hogy élete végén lelkileg teljesen félrecsúszott. A környező pogány népek közül hozatott magának feleségeket, és nekik engedve maga is bálványisteneket kezdett tisztelni. Egészen megdöbbentő, hogy az a Salamon, aki felépítette az Úr templomát, Jeruzsálemtől nem messze pogány isteneknek is áldozóhalmokat építtetett. El is hangzik fölötte Isten ítélete: Ketté fog szakadni az ország. Feszültségek és háborúk következnek a király és népe életében.

Salamon példáján át nézve szépen megfényesedik ez a két Ige. „Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.” A bűnnek büntetése van. Ha Salamon elfordul az Úrtól, akkor Ő nem segíti az uralkodásban, ellenségeket támaszt neki, és háborúk pusztítják országát.

Ám emellett igaz a másik Ige is: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad.” Isten nem hagyja el népét Salamon miatt, tekintettel van Dáviddal kötött szövetségére. Az elszakadó tíz törzs királyával, Jeroboámmal is szövetséget köt majd. A 89. Zsoltárban olvashatunk Isten Dávid házának adott ígéretéről: „Örökké megtartom szeretetemet iránta… Ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.” (Zsolt 89,29.32-34)

Lám, ebben a zsoltárban is, ahogy két Igénkben, Isten egyetlen igazságának két oldalát látjuk: Egyik Isten jogos haragja, bűn miatti büntetése, a másik pedig örök kegyelme, hűsége. Ezt a kettős igazságot mindig saját bőrén érezte Isten népe.

„Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.” Az Istentől való elszakadásunknak súlyos következményei vannak. Az első emberpár engedetlensége után hangzik először Isten ítélete: „Fájdalommal szülöd gyermekedet; átkozott a föld miattad; fáradsággal élsz belőle; arcod verejtékével eszed a kenyeret”. Vagyis: az életed fenntartása szenvedéssel fog járni.

A bűn miatti szenvedés sokféle módon jelenhet meg az életünkben. Tényleges testi fájdalmakban és betegségekben, lelki fájdalmakban, sérülésekben, amiket egymásnak okozunk. Tetten érhető abban a sokféle gonoszságban, amik velünk, és általunk is történnek. Közösségeinkre is igaz, népünkre, egyházunkra, gyülekezeteinkre: A betegségeink, erőtlenségeink végső soron abból fakadnak, hogy elfordultunk Urunktól, nem az Ő iránymutatása szerint élünk.

„Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.” Rettenetes belegondolni ennek mélységeibe. Mi mindennel jár életünkben az, ha Isten nem adja áldását, ha megvonja támogatását, megtagad, nemet mond a dolgainkra.

Igen. Ugyanakkor mindemellett is igaz a másik Ige igazsága! „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad.” Bűneink miatt Isten nemet mond dolgainkra, de nem mond nemet az életünkre! Igent mond ránk, mert kegyelmes.

Emberek lévén szeretünk összehasonlítani, mérlegelni: Vajon Istennek az ítélete erősebb, vagy a kegyelme? Ezt a kérdést előttünk is már nagyon sokan feltették: pl. Luther Márton, aki sokáig viaskodott vele, míg eljutott a kegyelemhez. De még őelőtte feltette Pál apostol is, ezt a kérdést boncolgatja a Római levél 5. részében. Mi a bűn következménye, és mit jelent ehhez képest Isten kegyelme? Melyiknek a hatása erősebb, melyik a nagyobb? Az apostol végül egyértelmű választ ad: A kegyelem nagyobb. „Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.”

Igen. Ha ez a mai kérdésünk, hogy Isten ítélete idején miben reménykedhetünk, akkor arra ez a válasz. Isten kegyelme nagyobb.

„Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad.” Mert Isten nagyobb a mi szívünknél, és legvégül nem bűneink szerint bánik velünk.

Közismert, hogy a 2. világháború utáni államhatalom ideológiai alapon az egyházakban ellenséget látott, amit meg akart semmisíteni. Bizonyítja ezt sok korabeli feljegyzés, belső pártutasítás, valamint az az 1950-ben kötött hírhedt szerződés is, amiben onnantól még 18 évig számoltak az egyházzal. Meg voltak győződve, hogy addigra az egyházak eltűnnek, és tisztán ateista lesz a társadalom. A templomokra úgy tekintettek, mint „megszűnőben lévő közintézmény”.

Nem úgy történt. Isten nem bűnei szerint bánt népével, hanem kegyelme szerint. Isten hűségének gyönyörű jele, hogy templom épülhetett Akarattyán, és hogy itt lehetünk ma is az Ő házában, a Vele való találkozás helyszínén. Összegyűjt, mert szeret, szól hozzánk, és vezet minket.

A saját életünkben is sokszor megtapasztalhattuk már, ahogy Isten kézen fogott minket, segített, erőt adott, felemelt, átsegített nehéz életszakaszokon. Felsorolni sem tudjuk a sok példát, amikor kézzel fogható módon éreztük hűségét.

„Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad.” – Vajon miért tesz így Isten? Miért nem logikus, miért nem a bűneink szerint bánik velünk?

A válasz itt van a folytatásban: „mert önmagát meg nem tagadhatja.” Vagyis Önmagával kerülne ellentmondásba, ez pedig nem történhet meg. Hűtlenségünk ellenére Ő hű marad, mert ez következik lényéből. Mert Isten: Szeretet. Bünteti a bűnt, de szereti a bűnös embert. Azért küldte el egyszülött Fiát, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

Vigyük el magunkkal ezeket az Igéket, és gondoljuk tovább saját életünkre nézve: Ha vannak életünknek olyan pontjai, amikben Isten büntetését érezzük, mert eltávolodtunk Tőle, akkor tegyük ezeket alázattal és bűnbánattal Urunk elé! És ha látjuk életünkben azokat a jeleket, amik az Ő szeretetét éreztetik velünk, akkor ne szűnjünk meg naponként hálát adni ezekért!