Isten által készített jövő

 

• Olvasmány: Jelenések könyve 21,22-22,5
• Alapige: Jelenések könyve 22,3-5

„És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.”

Világunk túl van terhelve fenyegetettséggel és feszültséggel. Elemzők szerint a kubai válság óta nem volt ilyen pattanásig feszült ellenségeskedés a világ nukleáris nagyhatalmai között. Ez a feszültség leszűrődik a mi hétköznapi szintünkre is, hozzáadódik a saját egyéni, közösségi feszültségeinkhez, és olyan az egész, mint egy sötét árnyék, ami ránk borul, és nem akarja engedni, hogy jövőnket szépnek, világosnak lássuk.

A Bibliaolvasó Kalauz szerint a Jelenések könyve végéhez értünk. Sok sötét, ítéletes és ijesztő kép után itt a végén világosság ragyog. A felolvasott Igék a keresztyén reménységünkről szólnak. Azt kérdezik tőlünk: Mennyire látunk előre a hitünkkel? Talán holnapig? Egy-két hétre? Esetleg pár évre? A halálunkig? És mi vár ránk azután?

Az Igében Isten az újjáteremtett világot mutatja meg Jánosnak: A mennyei Jeruzsálem csodálatos szépségét, majd az élet vizének folyóját és az élet fáját, mely népek táplálására és gyógyítására szolgál.

Ez a látomás azért is különleges, mert van egy ószövetségi testvére. Ezékiel prófétának Isten megmutatja, hogy élet forrása fakad a templomból, elindul a pusztába, és amerre folyik, meggyógyítja, ihatóvá teszi a sós vizeket, és élet fakad a nyomában. Partján a fák havonta hoznak gyümölcsöt, levelei pedig népek gyógyítására szolgálnak (Ez 47).

Lám: Isten ezzel a jövőképpel végigkíséri népét. Reménységet adott a próféta korában, aztán János apostol idejében, és reményt ad ma is. Ő nem fecseg, és nem váltogatja véleményét. Szavai megbízhatók, ígéretére teljes bizalommal rátehetjük az életünket.

Mi jellemzi tehát azt a jövendőt, amit Isten készít nekünk?

Először is az, hogy Isten különleges módon, leplezetlenül lesz jelen Övéi körében. Erről olvastunk az Igében, hogy Isten, a győztes Krisztus ott van az Övéi között, Övéi imádják Őt, és „látni fogják az arcát”.

Isten „arca”, régiesen orcája” különleges kifejezés a Bibliában, hiszen Istent magát jelenti. Azt, hogy ott van népével, jelen van segítő erejével. Amikor Isten ezt mondja: „az én orcám megy veletek”, akkor ez egy valódi, érzékelhető jelenlét. Nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban vezeti őket, gondoskodik róluk, győzelemre segíti őket az ellenség felett.

Hogyan lehet Isten arcát látni? Mózes, amikor Isten találkozni akart vele a Hóreb hegyénél, látni akarta Őt teljes valójában. Mutasd meg nekem a te dicsőségedet! De az Úr ezt mondta neki: Nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.

És mégis, ha jól meggondoljuk, az egész Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy Isten valami módon megmutatja magát Övéinek. Az Ószövetségben is, úgy, ahogy akkor megérthették. Legpontosabban azonban Jézusban mutatja meg magát: Ahogyan közénk született emberként, ahogyan Övéi közt élt, tanított és gyógyított, majd ahogyan keresztre feszítették, de harmadnapra feltámadt. Így mutatja be magát a mi Istenünk. Ő ilyen, és egészen emberi módon, kézzelfogható módon jelen van a mi életünkben, megtapasztalható az ereje, segítő hatalma.

Látjuk-e vajon Jézusban Isten „arcát”? Engedjük-e, hogy valósággá legyen a mi életünkben? Engedjük-e, hogy hasson ránk, vezessen minket? Engedjük-e, hogy jelenléte élettel töltsön meg minket, új irányba fordítson, hogy megtörténjen, amit Ő akar, nem az, amit mi.

A másik, ami az Isten által készített jövőt jellemzi, az eddig elmondottakból fakad: Ahol Isten jelen van, ott áldásai is jelen vannak, mellette bőség van, és gyógyulás.

A látomásban gyönyörű, részletezett képekkel mutatja ezt be nekünk. Ezeket természetesen nem szabad betű szerint érteni, inkább úgy, ahogyan a szimbólumokat, amik önmagukon túl mutatnak: A látomások képei is mélyebb értelmet hordoznak.

Az élet fája havonta hozza meg gyümölcsét, tizenkétszer minden évben. Nyilván ilyen fa a vegetáció és a természet szabályai szerint a mi emberi világunkban nem létezhet, – Isten világában azonban igen. Ez a kép Isten gazdagságát jelzi, ajándékait, amikkel bőségesen ellátja övéit. Így gondoskodik a Benne bízókról.

A fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Mert Isten mellett nincsen többé betegség és halál.

Mind rászorulunk Isten meggazdagító és gyógyító jelenlétére. Mert vannak hiányaink, és sok mindenben szükséget szenvedünk. És mind hordozunk terheket, viselünk betegségeket, sebeket. Akár testi értelemben, betegség, gyengeség formájában, akár sebeket a lelkünkben, csalódást, magányt, elutasítást. Hiányainkra és fájdalmainkra Isten jelenléte adhat egyedül gyógyító megoldást.

Hogyan nyerhetjük el? A válasz egyszerű: Jézusban, Vele együtt.

Nagyon sok újszövetségi történet igazolja, hogy Isten meggazdagító jelenléte, és gyógyító ereje Jézusban lett valósággá.

A kánai menyegzőn nagy mennyiségű és finom bort adott Jézus a násznépnek, és az evangélium kiemeli, hogy ez jel volt. Előképe Isten eljövendő országának, ahol áldásainak bősége jelenik meg.

Hasonló volt a helyzet az ötezer megvendégelésénél is. Jézus mellett nem fogy el az ennivaló, mert Ő bőségesen gondoskodik az Övéiről.

Azt is számtalan történet mutatja be, ahogyan Jézus gyógyít. Mi is történik ilyenkor? Amikor visszaadja valakinek az egészségét, voltaképpen helyreállítja a teremtett világ harmóniáját. Helyreállítja az ember testében, lelkében mindazt, ami a bűn miatt elromlott, nem jól működik.

Mindezeknek a megvalósulását láthatjuk a mai Igében. Isten ilyen jövőt készít nekünk.

Jézus pedig egykor és ma is azért munkálkodik szüntelen, hogy ez minél inkább megvalósuljon már itt a földön is. Amikor tanítványait kiküldi a misszióba, ők is ebbe a munkába állnak bele. Együtt munkálkodnak Jézussal: Nemcsak az evangélium világosságát viszik az emberekhez, hanem gyógyítanak is Uruk erejével.

A mi életünkben is ugyanez a feladat. Együtt munkálkodni a mi Urunkkal, azért, hogy az Ő gazdagító szeretete és gyógyító ereje áradjon tovább. A saját életünkben, a közösségeinkben és a teremtett világban is.

Erősítsen meg bennünket a hitben és a reménységben Isten ígérete! Minden evilági sötétségen túl lássunk el az Általa készített jövőig: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2,9).