Hatalommal

• Olvasmány: Lukács evangéliuma 4,31-44
• Alapige: Lukács evangéliuma 4,36-37

„Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?! És elterjedt a híre mindenütt a környéken.”

A mai igehirdetés témáját tekintve a múlt vasárnapinak a folytatása. Arról volt szó legutóbb, hogy Jézus tanítását némelyek „kemény beszédnek” tartották, megbotránkoztak, és elfordultak Tőle; egyik tanítványa viszont ugyanazt a tanítást az „örök élet beszédének” nevezte.

A mai Ige középpontjában szintén Jézus beszéde, tanítása áll. Előbb ámultak rajta az emberek, majd megrémülve kérdezték: „Miféle beszéd ez”, hogy ilyen hatalom van benne? Arról is hallottunk, hogy amikor marasztalni akarták, hogy ne menjen tovább, maradjon Kapernaumban, Jézus így válaszolt: „Más városokban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.”

Mit látunk tehát, hogyan valósul meg Jézus küldetése, az Isten országa evangéliumának hirdetése?

Jézusnál kétféle tevékenység szorosan összekapcsolódik: az igehirdetés és a gyógyítás. Jézus nem csak meghirdeti Isten országát (uralmát, hatalmát). Nemcsak szavai vannak róla, hanem meg is valósítja azt az emberek életében. Például úgy, hogy a zsinagógában a tisztátalan lélek hatalma alól megszabadítja a megszállott embert. Mert ahol Jézus megjeleníti Isten hatalmát, ott minden gonosznak, az embert fogva tartó démoninak és sötétségnek vissza kell vonulnia.

Amikor „tisztátalan lelkek”-ről, „megszállottak”-ról olvasunk, mai fejjel olyan pszichés, mentális hátterű betegségekre gondolhatunk, amikre akkoriban nem volt terápia. Az ilyen embereken az látszott, hogy nem urai önmaguknak, gyakran másokra és önmagukra is veszélyesek voltak, idegen erő tartotta fogva és irányította őket. Olyan erő, amit csakis egy nagyobb hatalom volt képes kiűzni.

A meggyógyult emberek a saját bőrükön érzékelték, hogy Jézusban Isten országa (hatalma) valósult meg, hiszen megtisztultak, meggyógyultak, és teljes életet élhettek. Ez Jézus küldetése. Ezért jött.

Hisszük, hogy ez ma is így van. Emberi életekben és közösségekben, ahol Jézus igazán jelen van, és hatalma kiteljesedik, ott összezsugorodik minden gonosz, minden sötét és megbetegítő erő. Jézus azért jött, hogy mi teljes életet élhessünk.

Fontos üzenetet találunk abban is, ahogyan Lukács bemutatja Jézus munkálkodását. Két különböző nagyításban látjuk a gyógyító Jézust.

Filmes kifejezéssel élve először látunk itt egy nagy totált, egy távoli képet, amire sok-sok ember ráfér. Odavittek Jézushoz sok beteget, szenvedőt, „ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket”.

Jól esik ezen a képen azt látni, hogy Jézus nem válogat. Nem szűr ki embereket, hogy neked nem elég nagy a hited, vagy te jöhetsz, te pedig nem. Nem válogatja meg a betegségeket sem, hogy ezt vállalom, azt már nem. Az Ő keretébe mindenki belefér. – Jó ezt tudnunk ma is: Jézus senkit nem zár ki a köreiből. Nála mindenki megtalálhatja a gyógyulást és a teljes életet, még az is, akit mi talán nem is javasolnánk, sőt, még mi magunk is.

Aztán a nagylátószögű mellett láthatunk két közelített képet is, amelyek sokkal részletesebben mutatják Jézus gyógyítását. Ahogy meggyógyítja Simon anyósát, és ahogy a zsinagógában megszabadítja a megszállott embert.

Miért olyan fontos ez? Mert a gyógyulás mindig személyes történet. Még ha sokakat visznek is Jézushoz, azért a gyógyulás mindig 1-1 emberen történik. „Mindegyikükre rátette a kezét”, vagyis a gyógyító kapcsolat egészen személyes.

Jézus szemében mi nem „tömeg” vagyunk. Ő nem valami ember-masszának látja az egyházat, a hívők közösségét. Ő személyesen ismeri a mi történeteinket. Ha mi Hozzá megyünk, ő ma is „ránk teszi” a kezét Szentlelke által, és ilyenkor mindig rátapint, hogy kinek hol fáj, ki miben gyenge, ki miben szorul támaszra, segítségre, gyógyulásra.

Ha egyetlen szót kellene kiválasztanom arra, hogy mi jellemzi Jézus munkálkodását, az biztosan a „hatalom” lenne. Az evangélistának is nagyon fontos volt, hogy Jézus a tanítást és a gyógyítást is hatalommal végezte, ezért kétszer is rámutat. „Szavának hatalma volt” (32. v.); „hatalommal és erővel parancsol” a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek Neki (36. v.).

Nézzük csak meg jól ezt a zsinagógai képet: Milyennek látjuk rajta Jézust? Összegyűlt a közösség szombaton, Jézus pedig beszélni kezd Isten országáról. – És a jelenlevők érzik Isten hatalmát Jézus szavain át! Még semmit nem tesz, még nincsenek jelek, még nem gyógyít, csak beszél. Szavaiban azonban hatalom van.

Amikor egymással beszélgetünk, nemcsak a szavaink tartalma jön át, hanem sok minden mást is megérzünk a másikból. Érezhető, hogy hiteles, vagy sem, amit éppen mond. Az is érezhető, ha tele van félelemmel, vagy éppen örömmel, akkor is, ha nem is arról beszél. A szavainkon keresztül átsugárzik valami a személyiségünkből. Ezért van, akivel szívesen beszélgetünk, míg másokat inkább elkerülünk.

Valami egészen különleges lehetett ott a zsinagógában Jézus szavait hallani, ahogyan Isten Fia szavain átsugárzott, megnyilvánult Isten hatalma. A hatalommal teli jézusi szó gyógyította meg ezt a megszállott embert.

Nem véletlen, hogy a jelenlevők ennek a titkát kutatták: „Miféle beszéd ez, hogy hatalommal parancsol”, és a tisztátalan lelkek kimennek?

Az eredeti görögben itt a „logosz” kifejezést találjuk, ami nemcsak beszédet jelent, hanem szót, tanítást és Isten Igéjét is. Erről az Igéről írja János apostol az evangéliuma elején, hogy „kezdetben volt”, és „Isten volt az Ige”. És ez az isteni Ige, ami Jézusban „testté lett, és közöttünk lakott”.

Ebben az isteni Igében teremtő hatalom van. Ő szólt, és lett.

Ez a jézusi szó hatalommal gyógyítja meg a kapernaumi zsinagógában a szenvedőt, és később sok-sok társát.

És ugyanez a jézusi szó keresi újra meg újra a mi életünket is. Most talán kérdéseket tesz fel nekünk:

Vajon hatalmasnak látjuk-e mi is Jézus szavát, ahogyan a kapernaumiak? Vajon tudunk-e ámulni rajta, rá tudunk-e csodálkozni erejére? Meglátjuk-e, hogy eddigi életutunkon ez a jézusi szó hányszor tartott meg minket? Engedjük-e, hogy az Ő hatalma a mostani élethelyzetünkben is munkálkodjon? Elé tudjuk-e tárni gyengeségeinket, elesett voltunkat, fájdalmakat és bűnöket, semmit sem takargatva, hogy meggyógyíthasson minket?

Segítsen minket Isten, hogy kérdéseire őszinte válaszunk lehessen az ének:

„Gyógyítsd meg sok nyavalyám,
Enyhíts szívem bánatán;
Kétség, gond ha gyötrenek,
Biztasd nádszál hitemet.

Van hatalmad rá, tudom,
Míveld, édes Jézusom:
Hit, remény és szeretet
Töltse be a szívemet.” (464,3-4)