Halld meg, mutasd meg!

• Olvasmány: Zsoltárok könyve 66
• Alapige: Mózes 5. könyve 6,4-9

„Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!”

Ezt az elhangzott igerész első két versét nevezhetnénk úgy is, hogy ez az ószövetségi „Miatyánk”. A vallásos zsidók már Jézus idejében mondták, és azóta is kötött imádságként mondják ezt az Igét istentiszteleteiken és egyéni csendességeikben is. Sőt, nemcsak mondják, de ilyenkor mutatják is! Kis dobozkában a homlokukra kötik, otthonaik ajtófélfáiba szegezik, imaszíjakkal a kezükre tekerik ezeket az Igéket.

Nekünk talán nagyon ószövetséginek tűnik ez, de az üzenete Isten újszövetségi népének is nagyon fontos: Az istenfélő ember feladata a hit megőrzése és átadása!

Olyan ez, mint az érem két oldala, egyik sem érvényes a másik nélkül. A hitünk személyes döntés és kapcsolat Istennel – ahogy modern korunk individualizmusa ezt fel is erősíti – ugyanakkor azonban közösségben megélt hit! Közösségben a gyülekezetünkkel, egyházunk tagjaival, de az előttünk élt és az utánunk jövő nemzedékkel is – amire mai Igénk int.

A hitnek is vannak „élsportolói”, a híres hithősök, akik példák előttünk, de valójában „tömegsport”, mert nekünk mindannyiunknak kell azt megküzdeni, megélni és továbbadni nemzedékről nemzedékre: maradjanak szívünkben és ismételgessük fiaink előtt!

Persze Istent ez a nekünk adott feladat nem köti semmiben. Ahogy Jézus mondja, Ő a kövekből is tud fiakat támasztani, Szentlelke által bárkinek hitet tud ajándékozni, akár hívő szülők, nagyszülők nélkül is.

Régebben a templomokban együtt voltak jelen a generációk – Isten kegyelméből. De ma már ott van bennünk a szomorúság is, hogy hol vannak az ifjak, hiányoznak a gyermekek, unokák. Vegyük észre azonban, hogy nagyon sokan vannak jelen olyan fiatalok, akiknek éppen a szülei, nagyszülei hiányoznak! Isten bárkiből az ősei nélkül is formálhat gyülekezeti tagot, presbitert, lelkipásztort!

És ez, Testvérek nem ítélet, hanem örömhír és biztatás. Mert valóban nekünk feladatunk a hit továbbadása, ám az egyház jövője Isten kezében van és nem a miénkben. Ha van optimizmus, akkor ez az!

De ez nem szabadít fel minket az Úrtól kapott feladat alól, ahogy a mai Igében olvassuk Isten szaváról és a hitről: Halld meg! Értsd meg! Őrizd meg! Tanítsd meg! Mutasd meg!

Halld meg! Nagyon fontos a hallás, ahogy később Pál apostol is fogalmaz: A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Ennek pedig az az örömüzenete, hogy a mi Urunk hallótávolságon belül van! Ő közel van hozzánk és megszólít, szól hozzánk.

Nem úgy kell kitalálni, hogy mi ez a világ, mire való az élet, hogyan lehetünk boldogok, mi mindennek az értelme. Isten nem a fantáziánkra bízza ezt, hanem elmondja nekünk. Itt van velünk, a közelünkben!

Azonban a mondat úgy folytatódik, hogy: Halld meg Izrael! Vagyis Isten szava nem mindenkit szólít meg, nem az egész emberiségnek szól, hanem a kiválasztott népnek. „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Igen, ez kemény igazság, és ebben a mai korban, mikor mindenkinek minden is jár, igen népszerűtlen igazság.

De Isten Igéje igenis célzott és személyre szóló. Nem olyan, mint a Szigetfesztivál vagy a Balaton-sound, hogy úgy is mindenki hallja, mert olyan hangerővel szól. Hanem mint egy személyes telefonhívás…

Ez hatalmas ajándék, de felelősség is! Halld meg, vagyis ne csukd be a füled! Az Úr ezt az érzékszervünket úgy teremtette meg, hogy a fülnek nincs záróizma, nem tudjuk becsukni. De be tudjuk fogni a két kezünkkel – és modern világunkban elég feltenni a fülhallgatót, ugyanúgy megsüketülünk minden másra. Tehát vegyük komolyan Isten intését: Ne akarjátok, ne törekedjetek készakarva elzárni magatoktól az Igét!

Nem hallani kétféleképpen lehet. Vagy befogjuk a fülünket, vagy elmegyünk messzire, hallótávolságon kívül. Ez nyilván nem földrajzi, hanem lelki kérdés: Milyen messzire vagyok Istentől? Ismerős talán a kisgyermeknek szóló szülői figyelmeztetés: Elmehetsz biciklizni, de csak itt a közelben! Ahol még hallasz, ahonnan még látsz, még tartod a kapcsolatot. Ahonnan még vissza tudsz találni.

A „halld meg” azt is jelenti, hogy „ismerd fel”, tudd megkülönböztetni! Vannak kegyelmi pillanatok, amikor Isten úgy szól, hogy nem is hallatszik semmi más, mindent elhallgattat.

Legtöbbször azonban hangzavar vesz minket körül, emberi, ördögi és istenszerű tanítások, utasítások, fenyegetések káosza. De az Úr olyan lelki fület adott, amellyel – ha figyelünk – igenis meg tudjuk különböztetni, fel tudjuk ismerni az Ő szavát.

Ahogy a nagyvárosi zajban is meghallani egy ismerős kismadár énekét, ha látni nem is látjuk, ahogy a szeretett személy hangja átjön a tömegen is. Hegyezd a füled, Izrael – mondja az Úr – mert zaj mindig lesz.

Végül pedig a „halld meg” azt is jelenti, hogy „fogadd meg”, „tartsd meg”! Mint a szülői morgolódás, hogy ne csak meghallgasd, amit mondok, hanem fogadj is szót. Isten nem azért duruzsol a fülünkbe, hogy szórakoztasson, hanem mert az életünk múlik az Ő szaván, vezetésén!

A meghalláson túl most még az Ige utolsó üzenete hadd szólítson meg bennünket: Mutasd meg! Ahogy a zsidók szíjakra tekerve és házaik ajtófélfáira felszögezve mutatták fel Isten Igéjét, úgy nekünk is meg kell mutatnunk.

Megmutatni mindenkinek láthatón és érthetőn, hogy kik vagyunk, hogy mi a kapcsolatunk az Úristennel. Hiszen akarva-akaratlanuk úgyis megmutatjuk, hogy kik vagyunk – öltözettel, megnyilvánulással, szavakkal, viselkedéssel, élettel…

Isten pedig azt szeretné, hogy ha valaki ránk néz, beszélget velünk, megismer, akkor derüljön ki rólunk, hogy Őhozzá tartozunk, hogy mi halljuk, hallgatjuk és követjük az Ő Igéjét.

Akár azzal, hogy vasárnapon látnak minket ünneplőben az utcán a templom felé menni, és nem egyébbel foglalatoskodni, mint oly sokan mások teszik. Mert mi vágyunk hallgatni, meghallani Isten szavát.

És készek vagyunk az életünkkel, döntéseinkkel, de a szavainkkal is megvallani, amit Józsué is tett az egész nép előtt:

„Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk!”