Földrengés

• Olvasmány: Királyok 1. könyve 19,9-13
• Alapige: Zsidókhoz írt levél 12,18-28

„Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Ti a Sion hegyéhez járultatok, az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon.”

2020 utolsó napjaiban földrengés rázta meg Közép-Európa déli részét. Epicentruma déli szomszédunknál, Horvátországban volt, és sajnos jelentős károkat okozott, emberáldozatokat is követelt. Magyarországon is sokan érezték, volt, ahol a tárgyak mozdultak el, házfalak repedtek meg.

A Biblia gyakran említ földrengéseket, többnyire úgy, mint Isten ítéletét országok, népek fölött – főleg a prófétai könyvekben: az Ószövetségben Jeremiás, Ámós és Haggeus próféták, az Újszövetségben pedig az utolsó ítéletről szólva a Jelenések könyve. A hívő, igehallgató, bibliaolvasó ember pedig felteszi a kérdést, hogy miről szól, mit üzenhet nekünk ez a földrengés.

Egyrészt ez egyszerűen egy fizikai, geológiai jelenség. A földkéreg állandóan mozgásban lévő, földrészeket hordozóan hatalmas táblái összefeszülésének, súrlódásának következménye. Valami gigantikus és félelmetes erő, ami kiszolgáltatottságunkkal, a teremtettségbeli parányi voltunkkal szembesít minket. Itt, a rengés központjától sok száz kilométernyire is lám, milyen megrázó volt átélni! Szomorúan méltó pecsétje lett ez az elmúlt évünknek, a világ-járvánnyal szemben megélt kicsinységünknek is.

Mert másrészt valóban, képletesen szólva, világraszóló „földrengést” hozott a koronavírus. Megrendült a gazdaság, az egészségügy, rengeteg munkahely és emberi életek is. Lezárt határok, bezárt intézmények és otthonok közepette családi és közösségi életünk lehetőségeit temette el, a hétköznapokban és az ünnepeinkben is.

Voltaképp globálisan és mindenkit érintő módon éltük meg azt, amit egyébként – járványtól függetlenül – egy ember vagy egy kis közösség is megélhet a személyes életében: hogy vannak „földrengéseink”!

Vannak olyan életesemények, amikor minden, amit biztosnak hittünk, kicsúszik a lábunk alól, megrendül. Ilyen egy munka elvesztése, anyagi helyzet, egzisztencia vagy épp az egészségünk váratlan megrendülése. De megtörténhet ez emberi kapcsolatok terén, barátságokban, családban, párkapcsolatban is, hogy hirtelen mélységes csalódás ér, addig elképzelhetetlen feszültségek, ellentétek merülnek fel, vagy csak közbelép a halál.

A most felolvasott ószövetségi Ige nem prófétai könyvből és nem ítéletről szól, de mégis egy Illés próféta által átélt földrengés kellős közepéből. Egy olyan emberről, aki éppen előtte nem sokkal személyes életében élt meg egy „földrengést”.

Illés az Úr hűséges és kőkemény prófétája, Isten nagy harcosa, aki elszántan küzd népe hitének tisztaságáért még a Baál-imádó pogány királyné és papjainak serege ellen is. Megtapasztalja számtalanszor, hogy vele van az Úr, ha úgy jövendöli: három évig egy csepp eső sem hull, ha imádkozik: emésztő tűz csap le az égből. De egyszer csak jön egy halálos fenyegetés, egy belefáradás, teljes elmagányosodás, és megrendül az élete: fel akarja adni, meg akar halni. Egy belső földrengés, egy „élet-rengés”.

Eszünkbe juthat Jézus példázata a bolond és okos házépítőről. Az egyik homokra, a másik sziklára épített, és mindkettőre eljött a pusztító vihar. Igen, vannak viharok és rengések az életben, de min múlik, hogy lehet-e élni, épen lehet-e maradni legbelül?

Amit mai Igénk megmutat Illésnek, és nekünk is üzen az Újszövetségből, az az, hogy Isten nem maga a vihar, nem Ő maga a földrengés. Igen, van hatalma megengedni és ránk bocsátani is ezeket, de Ő nem a pusztító szél, vihar, tűzvész. Hanem az, aki mindebben megszólít minket.

Aki talán ezek által tesz képessé, hogy meghalljuk a szelíd és halk hangot – amely meg akar szólítani, megmenteni és megtartani minket. Mindezek által megmutatni – ami majd az utolsó napon mindeneknek nyilvánvalóvá lesz –, hogy mi ebben az életben a rendíthető és mi a rendíthetetlen! „Melyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”

Azt szeretné, hogy nekünk is legyen „látásunk”, mint az Újesztendőben hozzánk szóló Ámós prófétának két évvel kora földrengése előtt, és az életünket: biztonságunkat, békességünket, reménységünket, örömeinket, erőforrásainkat ne homokra, ne rendíthetőkre építsük.

Ha megadatik, bizony nem könnyű, sőt nagyon kemény és nehéz ez a látás! Mert nagyon sok minden a rendíthető az életünkben. Sok minden, ragaszkodott és biztosnak hitt dolgok és emberek – elveszíthetők mind!

De Ő azt szeretné, hogy legyen biztos hitünk is, hogy a rendíthetetlen van, és megmarad!

És épp ezért – ebben a vihartépte, megrendülő világban is – lehessünk hálásak azokért a rendíthetőkért, amiket és akiket ideig-óráig ajándékba kaptunk, és legyen békességünk, reménységünk és erőnk mindent át- és megélni a maga teljességében.

Lehessünk hálásak mindenekelőtt azért, hogy meghallhatjuk, ismerhetjük Azt, Aki halk és szelíd hangon szól hozzánk: Úgy szeret(te)lek, hogy Egyszülött Fiamat adtam érted, hogy ha hiszel Benne, el ne vessz, hanem életed legyen örökre!

Ahogy Ézsaiás által mondta a Szentlélek:

„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.”

S ahogy ugyanez a Lélek szólalt meg Weöres soraiban:
„Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted,
és mit változtat rajtad a halál?”

„Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak Belé veti,
azt csudaképpen őrzi itt lent, ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett, az nem fövényre épített.”

„Örök kőszálra állva a lelkem megpihen.
Nyugszom Atyám házában, Jézus kegyelmiben.
Az Ő nevét imádom most mindenek felett.
Jézus az én királyom, imámra felelet, imámra felelet.”