Figyelünk-e a szamarainkra?

• Olvasmány: Mózes 4. könyve 22,20-35
• Alapige: Mózes 4. könyve 22,32

„Az Úr angyala ezt mondta Bálámnak: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert ellenemre való ez az út.”

Az úrasztalától felolvasott a történet egy nagyon egyszerű kérdést tesz fel nekünk: Figyelünk-e mi a szamarainkra?

Amikor valaki egy váratlan helyzetben leblokkol, és csak értetlenül áll és néz, akkor mondják rá: Mit állsz ott, mint Bálám szamara? – Valójában azonban a történetbeli szamár nagyon is cselekedett, és beszédes volt. Nyilvánvalóan Isten használta fel eszközül, figyelmeztető jelként Bálám próféta számára. És Isten folyamatosan ad nekünk is jelzéseket az életutunkon. De vajon vesszük-e mi ezeket a jelzéseket? Értjük-e a szamaraink fura viselkedését, amikor Isten figyelmeztetni akar általuk?

Bálám próféta egy titokzatos figura a pusztai vándorlás idejéből, csak annyit tudunk róla, amennyit ez a történet elárul. Nem Kánaán földjén élt, hanem attól messze északra, az Eufrátesz felső folyásánál (mai szír-török határ), Petór városában. Viselkedéséből látszik, hogy jól ismeri az Urat, Izráel Istenét, figyel szavára, és engedelmeskedik neki. Az is kiderül, hogy nagy hírű, nagy tekintélyű próféta volt: Áldott lesz, akit ő megáld, és átkozott lesz, akit ő megátkoz (4 Mózes 22,6).

Isten népe Egyiptomból kiszabadulva a pusztai vándorlás hosszú évei alatt nagy néppé lett, az ígéret földje felé közeledve sorra vívja csatáit. Móáb királya nagyon megijed a közeledő Izráeltől, mert látja, hogy az Úr segíti ellenségei ellen. Ezért elküldi embereit Bálámhoz, hogy mondjon átkot Izráelre, és így legyőzhesse. Bálám az Úr szava szerint először elutasítja a kérést. A király másodszor is érte küld, és sok pénzt ígér neki, csak rontsa meg ezt a népet. Ekkor Isten parancsára Bálám elindul velük, de azzal a figyelmeztetéssel: Csak azt teheti majd, amit az Úr mond neki.

Ezután pedig hallottuk a felolvasott Igében, hogy milyen fura dolog történt az úton. Isten angyala odaállt az útra, hogy megállítsa őket. A próféta nem látta őt, a szamár azonban igen, ezért letért az útról. Bálám emiatt megverte a szamarat. Ez még kétszer megismétlődött, előbb a szamár odaszorította a próféta lábát a szőlők közötti mélyút falához, majd egy olyan helyen, ahol semerre nem tudott kitérni az angyal elől, lefeküdt a földre. Minden alkalommal ki is kapott rendesen a gazdájától.

Ekkor beszélni kezd a szamár, a prófétának pedig be kell látnia, hogy az állatnak igaza van, soha azelőtt nem viselkedett így a gazdájával. És ezután végre meglátja Bálám is, hogy Isten angyala állja el az útjukat. Leborult, és készen állt meghallani Isten üzenetét. Az üzenet pedig pontosan ugyanaz volt, mint korábban: Elmehetsz, de csak azt mondhatod az én népemről, amit én mondok neked.

Amit Isten angyala mond Bálámnak, abból két dolgot érthetünk meg, ami nekünk, mai Ige-hallgatóknak is fontos és tanulságos.

1. A szamár életmentő eszköz volt Bálám próféta számára.

A próféta eleinte csak egy csökönyös, engedetlen szamarat látott, ami akadályozta a tovább haladásban. De aztán rá kellett döbbennie, hogy ha a szamár nem így viselkedik, akkor belementek volna az Úr angyalába, és az Bálám életébe került volna. A szamár háromszor mentette meg az életét.

Gondoljunk csak olyan helyzeteinkre, amikor akadályok kerülnek elénk. Nem sikerül valami nagyon fontosat elintézni. Minden ember és minden körülmény ellenünk fordul. Senki nem segít, keresztbe tesznek nekünk az emberek. Váratlan akadályok állják utunkat. És talán eszünkbe sem jut, hogy ezek valami magasabbrendű ok miatt is történhetnek.

A szamár abban az időben olyan hétköznapi eszköz, mint ma egy kerékpár vagy egy autó. Az a dolga, hogy elvigyen innen oda, hogy elérjük vele utunk célját. Amikor pedig leereszt a kerék, lerobban az autó, elromlik egy hétköznapi eszköz, egy konyhai vagy kerti használati tárgy, akkor mi bosszankodunk miatta, mert akadályoz bennünket. Sőt, talán azon töltjük ki dühünket, ahogy Bálám is tette. És nem is gondolunk arra, hogy ezek az akadályok akár eszközök is lehetnek Isten kezében. Mert talán Ő akar ezekkel megállítani. Azt mondja nekünk: Stop. Itt most állj meg, és kicsit gondold át a dolgaidat, gondold végig az életedet.

Bármi lehet ilyen akadállyá, egy betegség, baleset, veszteség, bármi, amiről azt gondoljuk, hogy milyen rossz most nekünk. Pedig talán egy sokkal nagyobb bajtól óv meg bennünket Isten azáltal. Most még tényleg rossz, most még nem értjük. De már most bennünk lehet a nyitottság: Akár eszköz is lehet az a rossz dolog Isten kezében.

2. A szamár nem akadály, hanem fontos iránymutató és emlékeztető volt Bálám számára.

Isten angyala nem azért állta útját a prófétának, mert azt akarta, hogy ne menjen el a király embereivel. De igen, mennie kellett. A próféta jól értette korábban az Úr akaratát, helyes volt, hogy elindult velük. Azonban a szamár furcsa viselkedésére azért volt szükség, hogy Bálám megerősödjön Isten akaratában. Nem mondhat átkot Isten népére, nem beszélhet azt, amit akar, csakis azt mondhatja, amit Isten enged mondani! A szamár gondoskodott róla, hogy ezt el ne felejtse.

Akkor válik ez majd igazán fontossá, amikor odaérnek az úticélhoz, és Bálám a dombról megpillantja Izráel népének sátrait a völgyben. Móáb királya tengernyi kincset ígér neki, hogy átkot mondjon. Ő azonban csak áldást tud mondani Isten parancsa szerint. Különös jelenet játszódik le: Három különböző dombra viszi fel őt a király, hátha egy új helyről máshogy látja majd, és minden pénzt megígér neki az átokért, de Bálám mindannyiszor csak áldani tudja Izráelt. Mert akit Isten megáld, azt nem lehet megátkozni.
Bálám nem felejtette el, hogy mihez tartsa magát. A szamár furcsa viselkedése nyomatékosította benne Isten szavát: Csak azt mondhatod, amit tőlem hallasz.

Van ennek egy párhuzamos története az Újszövetségben: Ott nem egy szamár, hanem egy kakas vált életmentő és emlékeztető jellé. Amikor Pétert emlékeztette Jézus figyelmeztető szavára: Még ma éjjel háromszor tagadsz meg engem. A kakas kukorékolása elindította Pétert a bűnbánat útján: a belátás, felismerés és sírás útján. Ez bár fájdalmas, mégis életmentő volt számára, hogy később visszataláljon Jézushoz, megerősödjön hitében, és életet nyerjen Általa.

Adjunk hálát Istennek, amikor kapunk ilyen jeleket. Ilyen furcsán viselkedő szamarakat, hangosan kukorékoló kakasokat.

Amikor ezeket kapjuk, az soha nem kellemes. Legtöbbször akadály, nyűg, baj, bosszúság, sőt, talán veszteség is.

Mégis hálát adhatunk ezekért Istennek, mert talán valami nagyobb bajtól véd meg így bennünket; vagy talán emlékeztet Önmagára és Igéjére, szavára, amellyel az élet felé irányít minket.