Erősödjetek meg az Úrban!

• Olvasmány: Efézusi levél 3,14-21
• Alapige: Efézusi levél 6,10-11.13

„Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”

Isten Igéje korosztálytól függetlenül mindenkihez szól, mégis a mai ünnepen elsősorban Benneteket akar megszólítani, kedves konfirmációra készülő fiatalok. Érthetitek akár úgy is, hogy a hitoktatási tanév vége felé egy szép hittanos záró feladatot ad nektek, amikor ezt mondja: „Erősödjetek meg az Úrban!”

Az nem is kérdés, hogy kell-e nekünk erősödni. Erőre és erősítésre folyamatosan, az élet számtalan területén szükségünk van. Nyilván ezt ti is sokfelől halljátok. Akár pl. a tornatanártól vagy az edzőtöktől: szépen alakul, már egész ügyesen megy, de még egy kicsit erősíts, gyúrj rá a feladatra! Vagy esetleg az osztályfőnöktől, aki aggódik az alakuló bizonyítvány miatt, és arra kér: bele kéne még húzni egy kicsit, erősíteni, javítani kellene.

Ez az Ige is valami hasonlót kér tőletek, de a lelki dolgokra vonatkozólag. „Erősödjetek meg az Úrban!” Gyúrjatok rá a belső dolgokra, a lelki, hitbeli erősödésre!

Ez a mai ünnep azt bizonyítja, hogy ti elindultatok egy úton. Kaptatok egy jó alapot bibliai történeteken keresztül, a hittanórákon és azokon kívüli beszélgetésekben, hittantáborokban, kirándulásokban, közös élményekben, és sorolhatnám. Kaptatok valami többletet, valami plusz tudást a többiekhez képest. Ez az Ige annyit kér most tőletek: Ne álljatok meg ezen a szinten, hanem lépjetek tovább, mert erre az alapra érdemes ráépíteni! Az irány jó, de még erősítsetek, gyúrjatok rá.

Aztán kérdezzük tovább az Igét: Mi is a célja ennek a lelki erősödésnek? Miért olyan fontos ez a lelki gyúrás? Nos hát az elérendő cél itt is (mint minden edzés, testmozgás esetén) az állóképesség.

Háromszor is említi ezt a szót az apostol: „…hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben… Vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”

Állóképesség nélkül nem lehet küzdeni, és nem lehet nyerni sem. Sem egy meccsen, sem pedig az életben. Márpedig az egész életünk egyfajta harcművészet: Olyan, mint egy túlélőtábor, ahol folyamatosan zajlik a küzdelem. Különböző életkorokban különféle célokért. A ti életetekben még talán pontokért, képzettségért, továbbtanulásért; a szüleitek, családotok esetében már megélhetésért, fennmaradásért. Az a közös bennük, hogy ebben a bizonyos túlélőtáborban muszáj nyerni, mert csak így haladhatunk előre az életben.

Ehhez kell tehát az állóképesség. De az sem mindegy, hogy miféle! A jó minőségű állóképesség ugyanis két lábon áll. Mi, emberek, egyrészt hús, vér és csontok vagyunk, ezért szükséges a fizikai állóképesség, azonban önmagában nem elég. Ugyanannyira fontos a második láb, a belső, lelki állóképesség, ami belső tartást ad. E nélkül csak egy lábon imbolyognánk a küzdőtéren. Ahhoz, hogy minél eredményesebben küzdhessünk, és minél több győzelmet érhessünk el, mindkét lábra szükség van. A sikeres küzdelemhez kell tehát a lelki állóképesség, a hit, a bizalom, az a belső kapocs, ami Istennel köt össze minket.

Talán most azt mondjátok magatokban: Ez nagyon szép és jó, hogy erősödjek, de honnan? Mindenfelől erőbedobást várnak tőlem, ezt hallom a tanáraimtól, a szüleimtől, és most még az Igében is, hogy erősítsek, húzzak bele. De honnan vegyem az erőt?

Igen, ez jogos. Ez a legfontosabb kérdés, amit utoljára hagytam. Az Igéből ezért az eddigiek mellé különösen is azt szeretném a szívetekre helyezni: Nemcsak feladatot kaptok Istentől, hanem kaptok hozzá támogatást és erőt is! Ez az Ige megmutatja, hogy van forrás, ahonnan meríteni lehet.

Gondoljatok például a telefonotokra, amit mindennap használtok. Rengeteg dologban gyors segítséget nyújt, és mindig kéznél van. De az nyilván nem megy, hogy csak nyúzzuk, használjuk, telefonálunk, fényképezünk, és sosem töltjük. Naponta rá kell csatlakoztatnunk a töltőre, és hagyni kell, hogy felszívja magát energiával. – Ennek mintájára a kérdés: Ti vajon hová tudtok rácsatlakozni? Hol van az a töltő, amiből ti tudtok erőt, energiát, belső tartást nyerni?

Választ találunk ebben az Igében, ha a hangsúlyt a mondatok második felére tesszük: „Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok.”

Vagyis nemcsak feladat van, hanem van egy kimeríthetetlen erőforrás is. Nemcsak túlélőtábor van, hanem eszközök és fegyverek is vannak hozzá. Maga Isten kínálja fel nektek az ő hatalmas erejét, és eszközt is ad, hogy minél sikeresebbek legyetek, és győzni tudjatok.

Isten úgy vesz körül minket Szentlelke által, mint egy óriási erőtér. Akár látod, akár nem, benne vagy. Olyasmi ez, mint a gravitáció. Ennek ereje sem látható, mégis, ezen a földön sehová nem tudsz elfutni az ereje, a tömegvonzás elől. Benne vagy, és hat rád. Isten is így vesz körül végtelen erejével minden élethelyzetben. Benne vagy, mert az egész létező világ Benne van. Ha tehát Isten felajánlja neked az Ő hatalmas erejét, akkor egyetlen kérdés marad, amire csak te tudsz válaszolni, és senki más helyetted. Ez a személyes döntésed: Rácsatlakozol-e, akarsz-e élni ezzel az erővel?

A mai ünnepen lehetőség nyílik erre a csatlakozásra, és én azt kívánom nektek, jelen levő szeretteitekkel és a gyülekezettel együtt, hogy ne csak most, hanem ezután is mindig élni tudjatok vele.