Engedelmeskedjetek egymásnak

• Olvasmány: Kolosséi levél 3,12-17
• Alapige: Efézusi levél 6,1-4.5.9

„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. „Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint. Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok.”

Ha engedelmességről hallunk, először talán a katonás fegyelem és a szigor jut eszünkbe róla, parancsok és végrehajtás. Ha pedig ez a téma a gyerekekkel van összekapcsolva, nagyon furán hat.

Látni fogjuk azonban, hogy a felolvasott Ige nem ebbe az irányba vezeti a gondolatainkat. Akkor értjük jól ezt az Igét, ha úgy hallgatjuk azt, mint érintettek. Mint gyermekek.

A mai nap az édesanyák ünnepe, ez pedig segíteni tud bennünket abban, hogy érintettként hallgassuk, hiszen mindannyian gyermekek vagyunk. Legyünk bármilyen életkorban, vagy családi állapotban, lehetünk akár szülő, nagyszülő vagy testvér, – az életünk kezdetén valakinek a gyermekeként születtünk a világra. Egész embervoltunk erre az alap-kapcsolatra épül rá, és leginkább ez határoz meg minket.

Az első, amit a felolvasott Igéből szeretnék kiemelni, hogy az engedelmességet az apostol nemcsak a gyerekektől várja el. Azt kéri, hogy ez legyen meghatározó minden keresztyén közösségben, az egész családban.

Az Efézusi levél írása idején az emberek rabszolgatartó társadalomban éltek. Az engedelmesség abban a korban alapelvárás volt az alávetett szerepben élőkkel szemben. Ilyenek voltak a szolgák, de ilyenek voltak az asszonyok, és a kiskorú gyermekek is.

A felolvasott Igéből nyilvánvaló, hogy az apostol messze túlhaladja korának felfogását, amikor az engedelmesség parancsát kiszélesíti. Nemcsak a szolgától és gyerekektől kér engedelmességet, hanem a családfőktől és az uraktól is. Az intelmeinek kezdetén ezt írja: „Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében.” (Ef 5,21)

Tehát minden keresztyén, Krisztushoz tartozó ember életének ez az alapszabálya. Az engedelmesség „az Úrban”, Krisztusra nézve történjen! Ti, akik Krisztus közösségéhez tartoztok, akik ugyanabban a Krisztusban hisztek, és Neki engedelmeskedtek, tartoztok egymásnak is az engedelmességgel. Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Ezt ismétli az apostol újra meg újra: Nemcsak a gyerekeknek, hanem szülőnek is, nemcsak a feleségnek, hanem a férjnek is, és nemcsak a szolgának, hanem uraiknak is.

Így azért már egész másként hangzik ez a téma. Így az engedelmesség már nem kaszárnyai értelemben vett katonás engedelmesség. Sokkal inkább egy szeretettel teli légkörről van szó. Ez uralkodjon a keresztyén családban, és minden keresztyén közösségben.

Az engedelmességben mindig benne van az alázat, és a másikra való odafigyelés. Engedelmeskedni úgy tudunk, ha nyitottság és elfogadás van bennünk a társunk felé. Igen, ez maga a szeretet. „Engedelmeskedjetek egymásnak.” Ehelyett azt is mondhatná: „Szeressétek egymást.” Szeretettel, elfogadással és alázattal forduljatok egymás felé a közösségeitekben, családjaitokban, a gyülekezetben.

Azt, hogy az engedelmesség mennyire a szeretetből táplálkozik, az is bizonyítja, hogy az itt olvasott intelmek párhuzamos helyén, a Kolosséi levélben, egymáshoz kapcsolja ezt a két témát az apostol. Közvetlenül az intelmek előtt a szeretetről írja azt, hogy az mindenek fölött való. A szeretet az, ami képes mindent tökéletesen összefogni és összehangolni (Kol 3,14), a közösségeinket és az emberi kapcsolatainkat is.

Ezek alapján érdemes az Ige „mérlegére” tenni a kapcsolatainkat és a családjainkat. Azt a légkört, amit kialakítunk magunk körül, a hangnemet, amit megengedünk magunknak egymás felé. A szavainkat, és hogy azok milyen indulatot visznek át a másik felé. Szeretetben elhordozás és alázat – mennyire jellemző ez miránk?

Az is fontos az Igében, hogy a gyermek engedelmessége mögött Isten ígérete áll. Az apostol az ötödik parancsolatra hivatkozik: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy”. Tiszteleted, engedelmességed az Istenre nézve történjen! Szavaiból egyértelmű, hogy a szülő az Istent képviseli.

Az apostol szavait a fejlődéslélektan is alátámasztja. A 4-5 éves gyermek minden tekintélyt, így az Istent is a szülőről mintázza, hozzá hasonlítja. Akár szigorú a szülő, akár engedékeny, szereti vagy ellöki magától. Isten olyan, mint az édesanyám. Olyan, mint az édesapám. A kép, ami kisgyermekként rögzül bennünk, szinte belénk ég, és később is befolyásolja Istenről alkotott képünket, a felnőttkori hitünket is.

Látjuk itt, hogy az apostol is így érti: A szülő Isten képviselője. A neki való engedelmességhez van kötve Isten áldása és a hosszú élet.

Ugyanakkor a szülőtől viszont azt kéri, hogy ne éljen vissza helyzetével. Az apák szerepét hangsúlyozottan említi, ennek az az oka, hogy a korabeli társadalomban a családapák teljes hatalommal rendelkeztek szolgáról, gyerekről. Az apostol ezért korlátokat állít, hogy ne ingereljék őket, ne éljenek vissza hatalmi helyzetükkel. Inkább neveljék a rájuk bízottakat Jézus tanítása szerint.

A nevelés kérdése, a szigor alkalmazása és a szabályok betartása vagy be nem tartása mindig érzékeny téma volt. Ma különösen is az. Az emberek nem szeretik, ha kötöttségeket, kötelmeket, kötelességeket emlegetnek nekik. Ezek mögött csak megkötözést és a láncokat érezzük. Pedig jól tudjuk, hogy a kötélnek sokszor életmentő, megtartó szerepe van. Megment a lezuhanástól. Összetartja azt, aminek nem kellene széthullani. Ahogyan a virágcsokor egyes szálait is összekötik, hogy szét ne hulljon.

Ilyen összetartó, összekötő erő itt az Igében az Úr tanítása. „Neveljétek az Úr tanítása szerint.” Ez az az erő, ami a közösségeinket, családjainkat, gyülekezeteinket egyben tartja.

Összefoglalva: Az Igében kirajzolódik előttünk egy olyan ideális család képe, ahol szeretet uralkodik, ahol tudnak engedelmeskedni egymásnak, alázattal fordulnak egymás felé. Ahol az engedelmesség gyümölcseként Isten minden jót és hosszú életet ajándékoz.

A mai ünnepnapon hálával és szeretettel gondolunk az édesanyánkra. Hívő emberként azonban többet is tehetünk: Hordozzuk imádságainkban Isten előtt az édesanyai hivatást, ami leginkább hatással van egy-egy család életére!

Kérjünk Urunktól alázatot és engedelmességet, hogy rajtunk keresztül is érvényre juthasson Krisztus vezetése! Ő képes összetartani közösségeinket, családjainkat.