Elközelített a mennyek országa

• Olvasmány: Máté evangéliuma 4,12-17
• Alapige: János evangéliuma 8,12

„Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Az elmúlt héten, január 6-án volt az óegyházi hagyomány szerint Epifánia ünnepe. Ez a görög szó „megjelenés”-t jelent. Eleinte még karácsonyt is ezen a napon tartották, ünnepelve a testté lett Ige megjelenését a földön. Hívták háromkirályok-ünnepének is, utalva a napkeleti bölcseknek megjelent, Krisztushoz vezérlő betlehemi csillagra. Legismertebb neve talán a „vízkereszt”, hiszen Jézus a Jordánnál keresztelő János meglátogatásakor jelent meg először a nyilvánosság előtt.

Akárhogy is nevezzük e napot, ez Jézus Krisztus dicsőségének a világban való megjelenését ünneplő alkalom. Annak az ünnepe, amit az igében is hallott ószövetségi próféciák megígértek a választott népnek, és ami a mi számunkra is valóság lehet a mai napon. Igéje és Szentlelke által Jézus nekünk is megjelenhet, ahogy felolvasott szavaiban is ígéri: A földre jött Megváltó világosságot hoz nekünk, és az Ő követésére hív minket!

Ki ez a Jézus, aki akkor-ott és most-itt is megjelenik az ember számára? Egyrészt ő is egy ember. Betlehemben született, Názáretben töltötte gyermekkorát, ott játszadozott, segített apja műhelyében, később pedig átköltözött Kapernaumba. Ott járt a pékhez, a piacra. Valóságos emberi életet élt ezen a földön. Ugyanakkor ő volt az, aki Isten szeretetét, szabadítását, Isten Országának új uralmát elhozta ebbe a világba. Ahogyan többször is mondta: én és az Atya egy vagyunk! A Szentlélek által figyelte és értette az Atyaisten szavát és jeleit az életében.

Hallottuk az igéből, hogy mit tett, mikor meghallotta, hogy Keresztelő Jánost, közeli rokonát és Isten szolgálatának ügyében elkötelezett társát börtönbe vetették. Ha a mi rokonunkat, szerettünket éri támadás, szenvedés, akkor megrendülünk, szomorkodunk vagy éppen harag tölt el. Ha közös ügyben, hitben társunk szenved támadást, hátratételt, még félelem is támadhat bennünk: ma ő, holnap én… Emberi látással ilyesmikre jutunk.

Jézus azonban képes volt arra, hogy életének a történéseiben figyelje és megértse az ő Atyjának a cselekedeteit, jeleit! Ebben a fordulatban sem csak a tragédiát látta, hanem az útmutatást is: Keresztelő, mint az őt jövendölő próféták sorában az utolsó, befejezte küldetését. Most eljött Jézus fellépésének ideje. Ezért visszatér Galileába, és hirdetni kezdi a megtérést és Isten Országa közelségét.

Azért éppen oda, mert ő – bibliaolvasó emberként – az Ige szavát is figyelte, és értette megszólító vezetését. Megértette az ézsaiási prófécia útmutatását: a félpogány, megvetett Galileába kell világosságot vinnie!

Jézus személyes példája ma azt kérdezi tőlünk, hívő követőitől, hogy vajon mi hogyan olvassuk, hallgatjuk Isten Igéjét. Figyelünk-e rá, engedjük-e, hogy személyesen megszólítson és vezessen? Megértjük-e, ha éppen minket indít valahová vagy valakihez?

És értjük-e vajon Isten jeleit, cselekvését az életünkben? Hogy talán azért vannak terveink, reményeink előtt bezáródó ajtók, mert más utak és ajtók nyílnak. Hogy bár rosszul esik, ha buzgó készségem ellenére valaki nem kér a segítségemből, tanácsaimból, de talán mert van más valaki, akinek igazán szüksége van rám. Hogy veszteségeink – bármily fájdalmasak is – talán azért történnek, hogy Isten valami mást tehessen a kezünkbe!

Igénk arról is beszél, hogy milyen ez a Jézus, hogyan jelenik meg a számunkra. Ő nem hősködik és nem lázadozik. Ahogy tanítványainak is mondta: Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos szívű!”

Jézus nem indít nemzeti felkelést a rómaiak ellen, Ő nem vállalja az emberi dicsőséget, mikor a kenyércsodával jóllakatott nép királlyá akarja tenni, hanem „elrejtőzik” előlük. De még mikor támadják is, mikor Názáretben a zsinagógai igehirdetése után megölni akarják, akkor sem mutatja meg isteni hatalmát, nem sújtja őket porba, nem söpri el, hanem csendesen „átmegy” közöttük.

Jézust nem emberi körülmények, vágyak vagy elvárások vezetik, hanem a „Szeretet és Józanság Lelke”. Az a Lélek vezeti őt, amelyről ugyanakkor azt mondja az Ige, hogy „nem a Félelemnek, hanem az Erőnek (…a szeretetnek és a józanságnak…) a Lelke”.

Amikor a Jordán mellől börtönbe hurcolják Jánost, Jézus is visszatér Galileába. De ez nem menekülés. Hiszen azonnal hirdetni kezdi a rábízott üzenetet. S ez a szó: kérüsszein=hirdetni erőteljes, határozott, hallható szavú kiállást jelent. Jézus új uralmat, új világ- és értékrendet hirdet meg a fennállóval szemben, és az embereket határozottan szólítja meg, szólítja fel a megtérésre: a bűneiktől való elfordulásra, az Istenhez való teljes, őszinte odafordulásra.

Mikor Heródes Antipás halálosan megfenyegeti, ő válaszul rókának nevezi a fejedelmet, mert tudja, hogy valóban ragadozó lelkület, de csak egy kis ragadozó… Jézus tudja, hogy minden földi hatalom és hatalmasság fölött az igazi Úr a Mindenható Isten, akit ő képvisel, hirdet és magában hordoz.

Jézus példája ebben is minket kérdez, mai krisztuskövetőket: Amikor mi a keresztyénségünket megéljük, akkor minket mik vezérelnek, formálnak? Hogy népszerűek vagyunk és hallgatnak ránk, a hízelgő szavak vagy az elvárások, hősiesnek tűnő feladatok? Vagy éppen a fenyegető vagy kellemetlenkedő megjegyzések, a gúny, a félreállítás, a közömbösség?

Csupán emberi buzgalom mozgat vagy éppen az „alkalmazkodjunk e világhoz” gyávasága? Hősködünk vagy megalázkodunk? Feleslegesen, magunkat is kimerítve kardokat rántunk és hadonászunk, mint Péter a Gecsemáné kertjében, Jézus elfogásakor, vagy hallgatunk és mellébeszélünk, mint ugyanő nem sokkal később a főpap udvarában?

Krisztus megjelenik előttünk Igéje és Szentlelke által, világosságot hoz nekünk a homályos földi életútra, és követésre hív minket, mint istengyermekeket. Ő a világ Világossága, és aki Őt követi, azoknak szól: „Ti vagytok a világ világossága!”

Thomas Jefferson amerikai elnökről jegyezték fel, hogy lovascsapatával gyakran járta az országot. Ilyenkor embereivel egyformán öltözött. Egyszer egy megáradt folyón készültek átúsztatni a lovakkal, mikor egy odaérkező ember a segítségüket kérte. Az elnököt szólította meg és kéredzkedett fel mögé. Miután sikeresen átjutottak, búcsúzóul megkérdezték tőle, hogy miért épp az ország elnökéhez fordult. A megdöbbent ember elárulta, fogalma sem volt, hogy ki ő. De valamennyiük arcán az aggodalom jeleként egy nagy NEM szót látott. Attól kért segítséget, akinek az arcán a hit és bátorság jeleként egy nagy IGEN volt…

Ebben az új évben is a nekünk megjelent, Isten kegyelmét és hatalmát megjelenítő Jézus Krisztus, az erő, a szeretet és a józanság Lelke vezessen minket, ne a hősködés és magamutogatás, se a Jézusról való gyáva hallgatás, hanem a bátor de szelíd bizonyságtétel útján, hogy lehessünk valóban a világ világossága, IGEN-arcú emberek a körülöttünk élők számára!