De neked tudnod kell

Olvasmány: Dániel próféta könyve 4,15-25
Alapige: Dániel próféta könyve 4,15

„Én, Nebukadneccar király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned.”

Biztosan vannak a jelenlevők közt, akik fel tudják idézni, mit álmodtak az elmúlt éjjel. Megmaradt belőle egy kép, ami erős volt, vagy egy cselekmény, ami az álomban lezajlott, talán megjelentek benne ismerősök, családtagok.

A hozzáértők szerint az álmaink teljes egészében rólunk szólnak. Az álmaink minden szereplője minket jelenít meg. Például ha álmomban valaki üldöz engem, én pedig menekülök előle, de lábaim beleragadnak a sárba, így ébredek fel, – még ha fel is ismerem az üldözőmet, nyilván az álom nem arról szól, hogy ő bántani akar. Ő énrólam beszél, és a sár is rólam szól az álmomban: Ebben a példában az akadályaimat és félelmeimet jelenítik meg.

„Az a fa, amelyet álmodban láttál, – te magad vagy, ó király” – mondja Dániel Nebukadneccárnak. A Kalauz szerint mostanában Dániel könyvét olvassuk, és a felolvasott Ige egy különös témát hoz elénk. Hogyan tudnak az álmok Isten üzenetévé lenni?

Babilónia királya egy olyan fáról álmodik, mely hatalmasra nőtt. De aztán kivágják, csak a gyökere marad a földben, az is bilincsben. Ez a fa hatalmasként és kivágottként is maga Nebukadneccár király, akinek egy nagyon fontos leckét kell megtanulnia: „Hadd tudják meg az élők, hogy az emberek királysága fölött a Felséges uralkodik: annak adja, akinek akarja.” A folytatásban aztán be is teljesedik a király álma: Saját testében, betegségén és gyengeségén keresztül kell megtapasztalnia, hogy hatalma mennyire törékeny. „Az emberek királysága fölött a Felséges uralkodik.”

Ebben az álomban Isten ad kijelentést, ahogyan a Bibliában sok más helyen is olvasunk erről. Gyökössy Endre megfogalmazása szerint az álom „Isten elfelejtett nyelve”. Valóban, Isten sokszor felhasználja az álmot, hogy üzenjen, figyelmeztessen, útmutatást adjon. Jézus születésének történetében Józsefet álomban inti, hogy másik utat válasszon a hazatérésre. Jákób különleges létrás álmában pedig egy csodálatos ígéretet közöl vele Isten.

Vigyáznunk kell azonban, mert nem tekinthetjük minden álmunkat isteni jelnek. Ahhoz, hogy az üzenetté legyen, kell valami több, kell Isten megerősítése, ahogyan ebben az Igében is látjuk. Ott van Dániel, akiről ezt halljuk: Szent, isteni lélek volt benne. Rajta keresztül válik üzenetté az álom a királynak.

Ami számomra leginkább fontossá lett a mai Igéből, az Dániel különleges helyzete és szerepe. Gondoljunk csak bele: Ott van a babilóniai királyi udvarban egy istenfélő ember, aki élő kapcsolatban van Istenével. Imádkozik Hozzá, és ismeri Ura szavát. Egy hívő ember, egy Isten Lelke által vezetett ember, aki érti Urát, akiben „szent, isteni lélek van”. Őáltala válik jellé az álom, őáltala érkezik meg Isten üzenete a címzetthez.

Ezen a ponton szólít meg minket is az Ige, minket, mai Dánieleket. És megmutatja a mi küldetésünket, feladatunkat, a mindenkori Dánielek felelősségét. Azt, hogy üzenet-hordozók vagyunk ebben a világban, a saját helyünkön! Mi, akik olvassuk a Bibliát, hallgatjuk az Igét, imádságban beszélgetünk Istennel, és értjük Urunk szavát: Mi hordozzuk üzenetét. Mi továbbítjuk azt helyzetünktől függően akár egy király felé, egy mai fontos ember, egy döntéshozó felé, vagy egyszerűen csak a szomszédunk felé, egy családtag felé vagy a ránk bízottak felé.

Igen, az Ige-ismeret és az üzenet-hordozás a mindenkori Dánielek kiemelt felelőssége.

Amikor Pál apostol az Isten gyermekeinek különlegességéről ír a Filippi levélben, így fogalmaz: „Ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.” (Fil 2,15) Nagyon lényeges, hogy ebben a mondatban is az Ige és a csillag-helyzet összefügg! Az Isten gyermeke az élet igéjére figyelő ember, ezért ragyoghat csillagként a világban.

A csillag ragyogása magától értetődő. A csillag nem mondja, hogy szeretnék most egy kicsit nem ragyogni, eltűnni, elsötétedni. Nem mond ilyet, mert lényéből fakad a ragyogás. Gondoljunk csak a mi Napunkra, hogy micsoda felfoghatatlan mennyiségű energia szabadul fel benne pillanatról pillanatra: ezt fényként és hőként bocsátja ki magából. Így tesz minden csillag. A lényéhez tartozik a ragyogás, ezért nem is tehet mást, mint hogy ragyog, mert ő csillag.

A mindenkori Dánielek kitüntetett helyzete abban áll, hogy csillagok ők. Magának, Istennek a fényét ragyogják tovább, Isten hangját erősítik fel, az Ő üzenetét tolmácsolják.

Eszembe jut egy történelmi példa: Martin Niemöller német evangélikus lelkész szavai híressé váltak, gyakran idézik ma is, amit 1945-ben írt. „Először eljöttek a zsidókért, de én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, de én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Azután eljöttek a szakszervezetisekért is, de én nem szóltam, mert nem vagyok tagja a szakszervezetnek. Végül, amikor értem jöttek, már senki sem maradt, aki szólhatott volna.”

Ez egy különleges történelmi helyzet volt, mégis, Niemöller példája alkalmas arra, hogy bennünket kérdezzen. Gondoljunk azokra a helyzetekre, amikben benne élünk! Hányszor megtörtént már, hogy hitünkből fakadóan szólnunk kellett volna, de mi nem szóltunk. Fel kellett volna emelnünk a hangunkat, mint Istenhez tartozók, az Igét ismerők, de mi ezt elmulasztottuk.

Ebben az Igében Dániel példája áll most előttünk. Az ő példája arról szól, hogy ebben a csillag-helyzetben egyszerűen nincs más választása. A király azt mondja neki, hogy álmát egyetlen bölcs sem tudta neki megmagyarázni, „de neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned”.

Ezt a pár szót vegyük most magunkra: „De neked tudnod kell.” Talán kicsit korhol, elmarasztal bennünket ez a mondat a régi mulasztásaink miatt, de annál erősebben biztasson most.

„Neked tudnod kell”, mert Istenhez tartozol. Tudnod kell, mert te más vagy, mint a többiek. Neked tudnod kell, mert csillag vagy, akinek Isten fényt adott, kinek többet, kinek kevesebbet. Csillag vagy, és a neked adott tehetséggel, Isten-ismerettel, Ige-értéssel ragyogsz ebben a világban.

Tegyen minket késszé erre a mi Urunk!