Az Emberfia ura a szombatnak

• Olvasmány: Máté evangéliuma 12,9-21
• Alapige: Máté evangéliuma 12,10b.8.

„…megkérdezték Jézustól: Szabad-e szombaton gyógyítani?”
„Az Emberfia ura a szombatnak.”

[fusion_dropcap boxed="yes" boxed_radius="0" color="#987a55" class="fusion-content-tb-dropcap"]A[/fusion_dropcap] szombat (sabbat) szent nap volt mindig is a zsidóság számára. Arra emlékeztek ilyenkor a 4. parancsolat szerint, hogy Isten hat nap alatt végzett Teremtő munkájával, a hetediken pedig megpihent. Ezért az Ő népének is, nekik is, meg kell pihenniük, Istennek kell adniuk a sabbat napját.

Nemcsak Jézus korában, hanem ma is a hithű zsidók szigorúan veszik a szombat-törvényt. A Magyarországi Zsidó Hitközség honlapján pl. megtaláljuk, hogy pontosan mit tilos tenni, és mit nem, a rabbinikus hagyomány alapján. Kiemelten tilos pl. a főzés (előre kellett készülni a sabbatra), tilos minden termelő és alkotó munka, és tilos mindenféle teherhordozás, megadják, hogy milyen súlyhatárig szabad felemelni tárgyakat.

Egyetlen kivétel volt, a „pikuach nefes”, vagyis életmentés. Ha embertársad életét mentheted meg, akkor felemelheted, elviheted kórházba, segíthetsz neki. Ezzel nem töröd meg a szombatot.

Nem véletlen, hogy Jézus a provokáló kérdésre úgy kérdez vissza, hogy ha valakinek a juha verembe esik, vajon nem húzza-e ki. Mert ha embertársa esik bele, akkor az életmentés, de vajon a juhával mi a helyzet. Nyilván mindenki kihúzta az állatot szombaton, a rabbinikus hagyomány ezt megengedte. Ugyanakkor egy beteg ember meggyógyításán fennakadnak. Érezzük, milyen szőrszálhasogatás ez, mennyi képmutatás van benne.

Jézus korában nagyon szigorúan büntették a szombat megtörését. Emiatt itt a zsinagógában pattanásig feszült a helyzet. Jézus bemegy a sabbat-napi összegyülekezésre, itt emberek figyelnek a felolvasásokra, és ott van egy sorvadt kezű ember közöttük, és ezzel provokálják Jézust: Szabad-e szombaton gyógyítani?

Jézus itt nyilvánvalóan a szombat megtörésére készült, és meg is törte. A gyógyítás ugyanis munka, a sorvadt kéz pedig nem életmentés, nem kivétel. Arra kérte a beteget, nyújtsa ki a kezét, és ahogy ezt megtette, meggyógyult. A farizeusok azonnal ki is mentek a zsinagógából, és elhatározták, hogy végeznek Jézussal.

Az egész történet azt mutatja be nagyon határozottan, hogy „az Emberfia ura a szombatnak”.

Közvetlenül a zsinagógai események előtt hangzott el ez a mondat. Ahogy közeledtek a városhoz, a tanítványok éhesek voltak, Jézus pedig megengedte, hogy a kalászokból szemeket morzsolgassanak, és egyenek. Csakhogy ez aratásnak minősült, vagyis nyíltan és vállaltan megszegték a szombatot, és a számonkérőknek válaszolta ezt Jézus: Az Emberfia ura a szombatnak.

Jézus egész fellépése itt a zsinagógában, ahogy visszakérdez, és főként ahogy meggyógyítja ezt a beteg embert, azt hirdeti: Az Emberfia ura a szombatnak.

Vajon mit jelent ez ma, ránk nézve? Hogyan vagyunk mi benne ebben az Igében? Miben érint bennünket?

Életünknek két fontos területére is rákérdez ez az Ige.

Egyik a szabályaink. Milyen szabályok szerint élünk, és hozunk döntéseket? Mennyire tudjuk a szabályainkat Istenhez igazítani? Felül tudunk-e emelkedni a megrögzöttségeinken?

Egy-egy napunkban nagyon sok mindent rutinok alapján teszünk, nem is gondolkodunk rajta, automatikusak a mozdulataink. Öltözködés, gombolás, cipőfűzés, arcmosás, stb. Ez jó nekünk, mert így nem kell mindig átgondolni az egyszerű dolgokat. Mindig ugyanaz a mozdulatsor ma is, holnap is, holnapután is.

Vajon be tudjuk-e építeni a napi rutinjainkba Istent? Tudunk-e módosítani valamin Jézus kedvéért? Pl. Mindennapi rutinná tud-e válni, hogy keressük Isten akaratát, szakítunk időt a csendességre, a Bibliaolvasásra és imádságra? Akiknek ez már beépült, tudjuk: Napunk legfontosabb rutinja ez, mert lelkileg alapozza meg napunkat, Isten felé fordít, megerősít.

De nemcsak egyszerű dolgokban vagyunk rutin-vezéreltek, hanem sokszor komolyabb területeken is sémák uralnak bennünket. Sémák, beidegződések alapján ítélünk meg helyzeteket, embereket. Az agyunk bizonyos helyzetekben mindig ugyanazon logika szerint elemez, és jut eredményre. Ez az, amikor „egy kaptafára jár agyunk”.

Megengedjük-e Jézusnak, hogy a szombat ura legyen? Szétfeszítheti-e a sémáinkat, hogy felülbíráljuk a rossz beidegződést, gondolkodásmódot?

Az Emberfia fölötte áll az emberi törvényeknek. Neki van hatalma új „sémákat” adni, megújíthatja elménket, gondolkodásunkat, látásmódunkat.
A másik, amire az Ige rákérdez: az időnk.

Az Emberfia ura a szombatnak. – Neki nem ketyeg az óra, Őt nem kötik időpontok, dátumok. Isten fölötte áll az időnek, Ő az Ura. Minden idő az Ő kezében van.

Tehát ha Jézus ezt mondja: Az Emberfia ura a szombatnak, – akkor mi leghelyesebben így válaszolhatunk a zsoltárral: Életem ideje a kezedben van. (Zsolt 31,16)

Isten hatalmában van minden idő, mi pedig az Ő kezéből fogadhatjuk el hittel mindazt, ami az időben velünk történik. Egy-egy napunkon, percünkben, óránkban.

Életünk egyik döntő kérdése: Tudjuk-e Isten felől szemlélni az időnket? El tudunk-e jutni arra a látásra, hogy nem mi hajtjuk az időnk kerekét, nem mi vagyunk időnk urai és irányítói, hanem mernünk kell azt Isten kezéből fogadni. Az Ő kegyelméből.

Nézzük az Ő szemével az időnket! Ha mi az Ő kezéből tudjuk fogadni a dolgokat, akkor sok mindent könnyebb lesz majd átélni. Akkor egyre több mindenért tudunk hálát adni. Jézusnak engedelmeskedve tud gyógyulni az életünk, mint a sorvadt kezűvel is történt, ha Ő szava szerint járunk el, ha akaratát engedjük érvényesülni döntéseinkben.

Bennünket nagyon tud szorítani az idő. Szinte össze tudnak roppantani a szoros határidők, a rengeteg tenni- és intéznivaló.

Nekem pl. ilyen ez a január, tele van mindennel, pályázati elszámolások, éves zárások, adminisztráció. És emellett jönnek a plusz feladatok: E-mail-ben, sms-ben, telefonon, Messengeren. Mint a zsonglőr, akinek minden labdát ügyesen a levegőben kell tartani, semmit le nem ejteni, folyamatosan. De mivel zsonglőr nem vagyok, kis papírokra felírom a napi dolgokat, intézendőket, és az idő haladtával jó érzés kihúzni egyet-egyet, ami már kész, és amikor minden kihúzva, és eltéphető a papír, az boldogság. Istennek adok hálát, hogy az elmúlt napokban sok ilyen cetlit eltéphettem.

Nekem így, másnak másként, de mind érintettek vagyunk, mert az idő mindenkit szorít, és hatékony megoldásokat követel.

Ha Isten kezéből tudjuk fogadni a dolgokat, akkor minden az életünkben a helyére tud kerülni. Mert Isten bölcs tervében mindennek megvan a helye. Nála rend van, és az Ő rendje tud egyre inkább megvalósulni a mi sokszor zűrzavaros, kapkodó életünkben is, ha az Ő akarata szerint élünk.

„Mindennek rendelt ideje van”, ahogy a Prédikátor tanítja. A születésnek és a meghalásnak, az ültetésnek és a kitépésnek, a sírásnak és a nevetésnek, a gyásznak és a táncnak. Mindennek.

Kérjük Urunkat, hogy egész életünk az Istentől rendelt idő szerint folyhasson, és benne aszerint telhessenek perceink, napjaink, óráink!

…Mert az Emberfia ura a szombatnak!