Angyal-arc

• Olvasmány: Apostolok cselekedetei 6,8-15
• Alapige: Apostolok cselekedetei 6,15

„Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.”

Amikor Istvánt a Nagytanács elé állítják, a helyzet nagyon feszült. Vádolják, hamis tanúk beszélnek ellene, mindenki figyeli, minden szem rászegeződik. Mintha büntetőbíróság előtt állna. Az ember ilyenkor megijedne, vagy legalábbis megpróbálna védekezni, magyarázkodni. István azonban nem így tesz. Amikor rátekintettek, olyannak látták az arcát, mint egy angyalét. Nem védekezett, nem támadt vissza, hanem csak ott állt, és az arca békességet sugárzott.

Az arca olyan volt, mint egy angyal arca.

Ez az egy mondat mindent elárul arról, hogy ki is volt István. A történet elején olvassuk róla, hogy telve volt „kegyelemmel és erővel”. Ez a kettő együtt jellemezte őt. A kegyelem Isten ajándéka, a megbocsátás, az új kezdet, a szeretet. Az erő pedig Isten Lelkének a bátorsága.

István életében a kettő nem vált el egymástól: a kegyelem szelídsége és az erő bátorsága egyensúlyban volt. Ezért volt az arca ilyen békés, ezért tudott Istenre nézni akkor is, amikor minden ember ellene fordult.

A Biblia több helyen beszél arról, hogy aki Istennel találkozik, annak megváltozik az arca. Mózes arca sugárzott, amikor lejött a Sínai-hegyről, ahol Istennel beszélt, és leplet kellett tenni rá, mert a nép nem tudta elviselni a látványt (2Móz 34,29). Jézusról is azt olvassuk, hogy a megdicsőülés hegyén „elváltozott: arca fénylett, mint a nap” (Mt 17,2).

Istvánnál is valami hasonló történik. Angyalinak látták az arcát, mert Isten közelségének a fénye, Isten békessége ragyogott rajta.

Milyen gyönyörű kép: Miközben a gyűlölet árad felé, István arcán a menny tükröződik. Az emberekben forr az indulat, a vádaskodás, a szívekben a harag uralkodik, de István arcán békesség és nyugalom. 

Miért? Mert nem a körülmények határozzák meg, mi van az arcán, hanem az, hogy mire néz. Azok, akik Istvánt vádolják, egymásra néznek, a hatalomra néznek, – ezért tele van az arcuk félelemmel és agresszióval. István viszont Istenre néz, – ezért az arcán békesség és ragyogás van.

Ismerős nekünk ez a jelenség emberi szinten is, mert kiül az arcunkra, ami bennünk van. Vannak emberek, akikre ha ránézünk, az arcukon legtöbbször a feszültség, a keserűség, a fáradtság látszik. És vannak olyan arcok is, amelyekről csendes derű, belső béke árad, pedig egyáltalán nem könnyű az életük.

Így van ez annak az arcával is, aki Istennel szoros kapcsolatban él. Nem tökéletes, nem hibátlan, de az arca Istent ragyogja vissza.

Olyannak látták István arcát, mint egy angyal arca. Ez a szó (angelos) azt jelenti: „küldött”, „hírnök”. Vagyis István már az arcával is Isten üzenetét hordozta. Ezt követően elmondja majd a védőbeszédét. De még mielőtt megszólalt volna, az arca már hirdette, kihez tartozik. Ez a legnagyobb bizonyságtétel.

A mi emberi világunk tele van indulattal, feszültséggel. Hétköznapjainkat és a közéletet is gyakran átszövi a gyűlölet, vádaskodás. Ezért nagy szükség van „angyal-arcú” emberekre. Olyanokra, akik Istenre tudnak mutatni, akiken Isten szeretete és békessége tükröződik.

A csillagászatból ismerjük a napkitörés jelenségét. Időnként a Nap felszínéről sok milliárd tonnányi plazma lövell ki hatalmas energiával és nagy sebességgel. Ha ez az energiakitörés közvetlenül elérné Földünket, elpusztítaná az elektromos hálózatokat, műholdakat, és veszélyeztetné az élővilágot.

Miért nem éri el? Mert megvéd minket a Föld mágneses erőtere. Ez a láthatatlan védőpajzs eltéríti a káros részecskéket, és azok a sarkok felé sodródva gyönyörű fényjátékban, sarki fényként ragyognak. Ami pusztító erőként indult, azt Isten teremtett rendje átalakítja szépséggé.

Így van ez az „angyal-arcú” emberrel is. Őt a feszültség, indulat, gyűlölet nem ragadja magával, mert Isten Lelkének erőterében él. Ez a pajzs eltéríti a romboló energiákat. Isten Lelke belső derűt és békességet munkál benne, így szépséggé alakítja azt, ami pusztító lenne.

Nagy szükség van ma is ilyen „Istvánokra”, angyal-arcú emberekre, akik Isten kegyelméből élnek, és abból merítenek erőt, amit Ő ajándékoz nekik.

Lehet, hogy most azt mondjuk: „Én nem vagyok ilyen. Én erre képtelen vagyok, ehhez túl erőtlen vagyok.” – És igen, lehet, hogy ilyenek vagyunk. De a Bibliánkból felidézhetjük, hogy hány és hány eset van, amikor Isten éppen az ilyeneket keresi és erősíti meg. Ő nem a tökéletes arcokat keresi, hanem azokat, akik rá mernek bízni mindent. István sem volt angyal, nem ezt olvassuk róla, – angyal-arcú viszont igen, mert Isten fénye, szeretete és békessége tükröződhetett rajta.

A reformáció hónapjában vagyunk: Engedjük Istennek, hogy mint egykor az Ő népén, úgy személy szerint rajtunk is dolgozzon, Lelkével átformáljon, és arcunk egyre inkább az Ő kegyelmét és erejét sugározza!