Áldott legyen az Úr!

• Olvasmány: Jób könyve 1,6-9.13-21
• Alapige: Jób könyve 1,21

„Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vettel el. Áldott legyen az Úr neve!”

Református Kalauzunkat követve Jób könyvét kezdtük el olvasni. A bibliai bölcsességirodalomnak nem éppen könnyű olvasmánya ez. Kezdő jelenete a mennyei világban zajlik. A szerző Jób gazdagságának és igen áldott voltának bemutatása után egy vitát jelenít meg Isten és a sátán, a gonosz között.

Ez a különleges ószövetségi könyv abban segít minket, hogy tudjunk fentről rálátni az életünkre, nem pedig csak a földi, emberi síkról. Hogy jobban megérthessük és megélhessük történéseinknek – akár próbáinknak – mélységét és távlatát. Vigasztalni és figyelmeztetni akar.

Vigasztalni, hogy a földi történéseknek, emberi sorsoknak mindig van rejtett összefüggése a láthatatlan világban. Minden boldog vagy nyomorúságos emberi pillanatunknak – amikről azt hinnénk talán, hogy más nem is érti, mást nem érdekel, vagy csak néhány ember osztozik velünk benne – Isten számára, az Ő világában súlya, jelentősége, értelme van.

Igen, értelme, akkor is, ha mi nem értjük, miért ez az áldás vagy nagy nyomorúság, Istennél, aki sorsunk szálait szövi: értelme van! Ahogy Reményik Sándor fogalmazza meg versében:

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:

A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is valamit.

És igen, jelentősége van. Egy „jelentéktelen” emberi szónak, cselekedetnek, amiről aztán talán el is feledkezünk, Istennél, Isten számára óriási jelentősége van! A könnyeinknek, összeomlásunknak, átkozódásunknak, de kitartásunknak, bízni-hinni tudásunknak, hálaadásunknak, vagyis minden életre adott válaszunknak nagy fontossága van Isten számára. Mind ezekkel az Ő gonosz elleni harcában veszünk részt.

Mert az Ige figyelmeztet is: a jóság, igazság, szeretet és kegyelem hatalmával ellentétes hatalom is létezik, és igenis hat a világban. És rajtunk múlik az, hogy magunkban teret engedünk-e neki.

A Felvilágosodás századában a modern ember leszámolt a mítoszokkal, babonás vallásossággal, boszorkányokkal, démonokkal és az ördöggel is. Lassanként azonban ráébredhetünk – még ha nem is akarunk róla tudomást venni –, hogy a gonosz az emberi világban valóságosan létező, dinamikus hatalom. Embertelenség, kegyetlenség, csalás-hazugság-áradat, ördögi önzés… hosszan folytathatnánk a sort.

És nem menekülünk meg, nem megoldás az, ha tagadjuk, kétségbe vonjuk a létét. Ez a gonosz a gyökere minden földi nyomorúságnak. Ezért a sok szenvedés, fájdalom, veszteség.

De az Ige figyelmeztet! A Gonosz célja nem egyszerűen a szenvedés, fájdalom, veszteség az ember életében. Ez mind csak eszköz – ahogy lehet eszköze gazdagság, jólét is! Az igazi cél az istenhit, istenszeretet megfojtása bennünk!

A sátánnak nem az a célja, hogy az ember elveszítse gyermekét, vagyonát, egészségét – ez lényegében közömbös neki –, hanem hogy elveszítse bizalmát Istenben.

A sátán nem Jób szerencséjének, hanem istenfélelmének halálos ellensége! Nem elsősorban ellenünk, hanem Isten ellen támad. De ha sikerül neki minket Istentől elszakítani, számunkra az a végső romlás.

Talán nem annyira jó a példa, mégis valami olyasmiről van szó, mint a nukleáris energia, a maghasadás esetében. Azt lehet atomerőműben hasznosítani, és így energiát, világosságot, meleget adhat egy fél országnak is. De lehet belőle atombombát is gyártani, amely elpusztíthat egy egész országot egy pillanat alatt.

Bármilyen megrázó történés az életünkben, egy krízishelyzet meg is erősítheti a hitünket, istenkapcsolatunkat, de okozhat kiábrándulást, haragot és átkot is. Rajtam, az én döntésemen múlik, hogy kinek a győzelmét segítem önmagamban, a saját életemben: a halál vagy az élet Urának?

A sátán legrémisztőbb megjelenése tehát nem az „asztaltáncoltatás” meg ilyesmik, nem a betegség vagy halál, hanem az, ha a hatalmába ejt, és képes lesz az én szám által szólni és sebezni, a kezem által cselekedni és ártani, és a szívemet megnyerni Isten gyűlöletének.

Jézus Krisztus legyőzte a Gonoszt, áldozatos szeretetével saját hatalmába vont, és Istentől már nem szakíthat el senki és semmi, ha ki tudjuk mondani, Jóbbal együtt hinni és vallani: Áldott legyen az ÚR!

Ez a bizalom tudja: A végső ponton, minden ajándékon és veszteségen túl, Isten biztosan megtart, nem mond le rólam, nyomorult bűnösről, engem nem hagy veszni… mert valakivel megtette már ezt helyettem!

Az ártatlan Jób szenvedésének és győzelmes hitének története az egyetlen igazán ártatlan szenvedésére és a gonosz feletti teljes győzelmére mutat: a Krisztuséra!

Ezért mondhatjuk és vallhatjuk Pál apostollal együtt:

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban…

Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe… Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”