A bűntelen vessen először követ!

• Olvasmány: János evangéliuma 8,2-13
• Alapige: János evangéliuma 8,7

„Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”

Egyetemistaként a társainkkal gyakran játszottuk azt, hogy ha valakivel vitába keveredtünk, és nem értettünk egyet, nem fogadtuk el a véleményét, akkor a kezünkkel colt-ot formáltunk a western-filmek mintájára, és a kinyújtott mutatóujjunkkal „lelőttük” az illetőt.

Sokan szeretnének félreállítani, „elintézni” valakit, akivel bármiféle bajuk van. Akár a politikában, egy nem tetsző, idegesítő politikust, akár a szomszédot, akár a munkahelyen a főnököt. Azt hisszük, hogy ha félreállítanánk, elintéznénk azt, aki az utunkban áll, és „eltűnne”, akkor helyreállna a világ rendje.

Valami ilyesmi történik ebben az Igében is. A farizeusok, írástudók odahoztak Jézus elé egy nőt, akit paráznaságon tetten értek, és rámutattak. Mondd, Jézus, mi a véleményed erről az asszonyról? És mi a véleményed a mózesi törvényekről? A törvény egyértelműen rendelkezik, de te mit mondasz?

A vádlók így nemcsak a nőre, hanem egyúttal Jézusra is rámutattak, nyilván tőrbe akarták csalni. Ha Jézus azt mondja, ítéljétek el, akkor halálra ítélt volna egy embert, és a nép előtti kedveltsége is zuhant volna. Ha azt mondja, hogy a nő nem bűnös, akkor szembement volna a mózesi törvényekkel.

Fontos kérdés persze, és nagyon árulkodó, hogy hol van az a férfi, akivel a házasságtörést elkövette? A mózesi törvények egyértelműen azt mondják, hogy „mindkettőt” kell megkövezni.

Ezek a vádlók rámutattak az asszonyra, mint egyedüli vétkesre. És ezzel csapdát állítottak Jézusnak. Kérdésükre nem volt jó válasz.

Amikor mi colt-ot formálunk a kezünkkel, rámutatunk a másikra, megvádoljuk, hogy bűnös, akkor mindig gondoljunk arra, hogy a kinyújtott mutatóujj alatti másik három ujjal önmagunkra mutatunk.

Jézus a neki feltett kérdésre nem válaszol rögtön, hanem a porba ír. Majd pedig ez volt a válasza: „Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ.”

Igen, amikor mi vádaskodunk, rámutatunk valakire, hogy „elintézzük”, gondoljunk mindig arra, hogy másik három ujjunkkal önmagunkra mutatunk. El kell gondolkodnunk, amikor mást vádolunk, hogy vajon velünk mi a helyzet. Mondjuk a vádjainkat, és ítélkezünk, de közben három ujjunk önmagunkra mutat.

Újra és újra meg kell vizsgálnunk magunkat. Úgy, amint Jézus egy másik helyen mondja: Észreveszed a szálkát a másik ember szemében, de közben nem látod, hogy a te szemedben gerenda van.

Igen, meglátjuk a szálkát a másik szemében, mondjuk a vádjainkat, ítéleteinket egymás felé. De minél jobban ítélkezünk, minél erősebben helyezünk vád alá valakit, annál inkább válunk vakká a saját dolgainkra, bűneinkre, hibáinkra. Ezzel tulajdonképpen védekezni akarunk, védeni önmagunkat, ez egyfajta hárítás.

„Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ.” Jézusnak ez a mondata a mi életünkben, ítélkezési gyakorlatunkban 180 fokos fordulatot követel. A kinyújtott mutatóujjainknak önmagunk felé kell fordulniuk. A középkorban a bűnbánó emberek a mellüket verték: Mea culpa, mea maxima culpa. Én bűnöm, én nagy bűnöm!

Amikor kinyújtjuk az ujjunkat a másik felé, gondoljunk arra, hogy milyenek vagyunk mi!

Ennek a történetnek van egy másik üzenete is. Arról szól, hogy semmi jogunk nincsen bíráskodni a másik ember felett, és ítéleteket hozni. Mert mindannyiunknak egyetlen Bírája van, neki is, neked is: A Mindenható Isten.

„Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ.”

A legjobb, ha a másikat is, önmagunkat is Isten bírói széke elé tesszük, és nem a magunk ítéleteit próbáljuk meghozni.

Csodálatos ebben a történetben, hogy ezek a vádló emberek belátták ezt, magukba néztek, és egymás után dobták el a köveket, és mentek el onnan. Szép ez, jó ezt látni, hogy az írástudók, farizeusok és az egész nép belátta, hogy nem nekik kell ítélkezni, mert ők sem bűntelenek.

Közvetlenül a mostani történet után mondja ezt Jézus: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Mi ne a másik ember vétkeit nézzük, hanem a kegyelmes Istenre emeljük fel a tekintetünket. Ennek fényében járjunk, és járjunk el egymással.